Felemelő este volt. Tökéletes hangosítás, látványos, a dalok üzenetét felerősítő nagyméretű kivetítő, ragyogó fénytechnika. A muzsika tökéletesen szólt, a hallani vágyott, ám az időkeret nem engedte számok a koncert befejező részében „összevágva” felvillantak…
Jó volt kobakosokat látni! A hangverseny befejező dalában Nyerges Attila és az álló közönség együtt énekelte: „Mi egy vérből valók vagyunk!” Egyszer csak Nyerges Attila leugrott a színpadról, az első sor elé jött és jobbról balról megcsókolta az egyik kobakos hölgyet. Szükség volt rá, hiszen némán patakzottak könnyei. Csodálatos, mélyen emberi pillanat volt.
Nagyon régóta vártunk egy ilyen estére …
16 hozzászólás - “Ismerős Arcok hangverseny Várpalotán”
Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Kohus Peti: Legyen Kárpátia, úgy látom május 22-én lesz idén a fellépésük, hajrá! Ha minden jól megy ott leszünk!
Fecó: köszönjük, hogy szóltál a képekről, innen közvetlenül megtekinthetitek!
Ha valakit érdekel,fent vannak a csopaki képek az Arcok lapján.
Péter,ha a zene(jelen esetben a Kárpátia)nem oszt,szoroz,akkor valóban bármikor megejthető.Én már 2 éve nem Kárpátiáztam, ezért gondoltam a koncertre is.
Egyébként a zenekart az utóbbi időben ugyanaz a csapat, technika hangosította,ennek ellenére beszúszhat egy kis gáz a hangosításba.Ki ne találkozott volna még hasonló esettel?
Péter:komoly eső nem volt,inkább a köd,és a sötét együtt,ami visszatarthatott volna.
A Kárpátiával semmi bajom,de inkább itthon hallgatom őket.
Nem tudom mi lehet az oka,de azokon a koncerteken amin voltunk,a hangosítás „nem volt tökéletes”.
Fecó: igen, nem lehet tudni, Benneteket mi indított el, bennünket mi tartott itthon… de semmi sem történik véletlenül! Amúgy a sátor bírta a felhőszakadást, vagy ott nem is esett?
Kohuspeti: az ötlet ötcsillagos, de tulajdonképpen a Kárpátia koncert akár elhagyható róla ;-)… megbeszéljük az alkalmas időpontot. (Tényleg csak nagyon zárójelben: készülődik Fehérváron egy borkóstoló egy muzslai szőlőbirtok bemutatkozásával; a termőterület szemben van a Neszmélyi borvidékkel. Közte a Duna, meg a gúnyhatár.)
Azoknak, akik nem feltétlenül Kárpátia-függők,ajánlom a nyár eleji,immár hagyományos dunamocsi(Felvidék)koncertet,amely pompás helyszínen,a Duna melletti csárda kertjében kerül megrendezésre.
Csizi figyelmébe ajánlanám az ottalvós változatot,pl. a Karkó-panzióban,mely a szomszéd faluban van 5-6 km távolságra.Hogy miért?Hát a borpince miatt.Ha már utazni kell,össze lehetne hangolni egy kis borkóstolóval a koncertet.
Nem hiszek a véletlenekben!
Míg Csopakon voltunk,a tetőről olyan mennyiségü hó,és jég zúdult le az udvarra,oda ahol az autó állt,hogy komoly kárt okozott volna.Két éve,mikor először mentünk Ismerős Arcokra,Herendnél olyan szakadó esőbe futottunk bele,hogy gondolkodtunk a visszaforduláson.Jó hogy nem tettük! Sághegyen ragyogott a Nap.Tavaly Mosonmagyaróvár felé,Kormoránra menet kapott el a vihar,szóba sem került,hogy megfordulunk.Már a Harangok dala miatt sem.
Most a „gyógyhatásról”néhány szót.Volt néhány alkalom,hogy szinte mindenem fájt Kormorán buli kezdetéig.Alig tudtam beszélni a torokfájás miatt.A koncertet végigénekeltem gond nélkül,aztán otthon megint fájt.De a műsor alatt nem.
14-én itt is lesz Kárpátia,de nekünk a 15-i Kormorán,”mégis közelebb”lesz.
Köszönjük Fecó a beszámolót. Így jár az ember ha elpuhul… mi is nagyon készültünk, de annyira elkezdett délután szakadni az eső, hogy figyelembe véve az esetleges közlekedési viszontagságokat és azt, hogy a rendezvény egy fűtött sátorban volt, az itthon maradás mellett döntöttünk. Nagyon sajnálom :-(.
Ma este 9-kor a Kárpátia dübörög itt az ARÉV-csarnokban, de sok év után idén ez is kimarad – igaz nem a mostoha időjárás miatt!
Remélem Arcok koncert lesz valahol a közelben, mert Várpalota nem most volt…
Jó kis buli volt tegnap Csopakon!
Sötétben,ködben,és esőben vágtáztunk le,keméy 40-50 km/h sebességgel,majd ugyanígy haza.Akkor is megérte!
Kb.egy és háromnegyed órát játszott a zenekar.Néhányszori bekiabálás után „közkivánatra” megszólalt a „Kinek mi dolga”,kicsit reggís stílusban,és a „Nélküled” is kicsit másként.Az élmény hatására,még a „kötelező” esti mézes páleszt is elfelejtettem meginni.
„Koncerteznek az egyre ismerősebb arcok”
címmel megjelent egy írás egy zenei honlapon
Gondolotam ide írom.
Tud valaki,valami közelebbit a 02.19-i csopaki Ismerős Arcok koncertről,mint ami fent van a zenekar oldalán?
Kötelességszerűen, vagy nem úgy – nagyon jó koncert volt! A zenészek is emberből vannak, lehet rosszabb napjuk, bár Várpalotán erre semmi sem utalt.
(Mikor Székesfehérváron lépett fel a Kormorán 2005-ben, két zenész is lázas volt, Gergő viccelődött is velük, hogy „Ávírus”… Annyira profik, hogy ebből a közönség semmit nem vett észre.)
Színpadkép, megkoreografált előadás. Én úgy gondolom, hogy az IA nagyot alkotott. Most nem éreztem azt, hogy a háttérvetítés öncélú lenne. Van egy instrumentális darab a legutóbbi albumon, a címe Trianoni séta. Hallgatva néhány franciás motívum utalt csak számomra Trianonra, viszont a képek a zene alatt … a mai Párizs, majd a gyűlöletes kastély, a diktátumot aláíró cilinderes „urak” … ellenpontként csángók, székelyek, magyar népviseletben, magyar táncot járó tiszta tekintetű emberek … szívszorító érzés volt!
Színpadkép. Leghátul a kivetítők, előttük, a legmagasabb dobogón Steve – aki szinte végig színpadon volt. Egy szinttel lejjebb balról a dobok, jobbról a billentyűs hangszerek, középen számos ütőhangszer Nyerges Attila számára. Legelöl a két gitáros, és egy mikrofon Attilának, aki a ha csak énekelt, vagy akusztikus gitárt pengetett előrébb jött. Ezzel a formával a színpad áttekinthetővé vált, különösen a dobok előbbre hozását tartom jó ötletnek!
A fényhatások is igazodtak a dalok mondanivalójához. Talán éppen a folyamatos vetítés akadályozta az általam hiányolt spontaneitást, hiszen a zene és képek elcsúszása nagyon zavaró lett volna.
Ez a turné egy 20 állomásból álló megterhelő sorozat, profin megszervezve , megkoreografálva. Lehet, hogy a vége felé már nem pont olyannak tünnek a srácok mint az elején de ettől még jó a produkció.
Én is kötelességszerűen teszem a dolgomat és árulom a jegyeket… 🙂
Nem tudom milyen,mikor az Ismerős Arcok kötelesség szerüen zenél,mint ahogy azt sem,mikor a KORMORÁN.Az előbbin még nem sokat voltam,az utóbbinál pedig még nem tapasztaltam ilyent.Véleményem szerint,a koncert második felében jól egymásra talált a zenekar,és a közönség.Azt sem tudom,milyen sűrün fordul elő,hogy Attila puszit ad az elérzékenyüléstől „pityergő”rajongónak.
A hölgyet csak kicsit szekáltam,talán azért,hogy így palástoljam érzelmeimet? Nem tudom.
Kriszta, azt gondolom, hogy a zenészek a munkájukat végzik, mégsem éreztem úgy, hogy csak kötelességszerűen játszottak volna, inkább azt, hogy az előadásból hiányzott a spontaneitás, a színpadkép, a vetítés, a világítás és fényhatások mind-mind, a legapróbb részletekig előre tervezettek voltak.
Ugyanakkor azt volt a benyomásom, hogy a közönség reakciója pozitív visszacsatolást jelentett a zenekar számára, ugyanazt az energiaáramlást éreztem a színpad és a nézőtér között, amit Kormorán koncerteken is annyiszor átéltem – például Somogyváron.
Nem volt egyébként érzelmileg túlfűtött előadás, de a hiányolt spontaneitás ott szakadt meg, amikor Attila – egy bokatörést kockáztatva – leugrott a színpadról és láthatóan elérzékenyülve kiosztotta a két csókot. Mondom, nagyon mélyen emberi pillanat volt!
Az utolsó blokk nekem is nagyon tetszik, a pécsi koncerten volt szerencsém meghallgatni! Igaz, ilyen érzelemkitörés, mint amiről beszámolsz, ott nem volt, de azt hiszem, mindenki ugyanolyan szívből jövően énekelte.
Érdekes, mégis egy ismerősünk, aki velünk volt a koncerten, úgy értékelte utólag, hogy neki az hiányzott az egészből, hogy a zenekar is igazán átélje az estét. Neki (hangsúlyozom: neki) úgy tűnt, mintha csak „kötelességszerűen” játszottűák volna végig a műsort. Talán persze a körülmények is mások voltak, én nem tudom, de nekem nem is tűnt így. Persze annyira nem vagyok otthon az Ismerős Arcok háza táján (ez alatt most azt értem, hogy nem járok hétről hétre a koncertjeikre), hogy meg tudjam ítélni, melyik az a sok közül, ami nagyon más, érzelmileg is, s melyik nem.