Sze 252012
 

Szombat, 2012. szeptember 22., koncert Budapesten, a Barba Negrában. Ismerős Arcok. Tudom, ez túl kevés információ.

Annyi mindent kéne (még) elmondanom erről…

Nem is tudom, hol kezdjem. Talán ott – hiszen kedvencem a nosztalgiázás, s a régi emlékek felidézése mai történések kapcsán – hogy annak idején a TF-en (ma már Testnevelési Egyetem) egy Kormorán Családi Nap keretében (már régóta ez is valami más, de erről itt most nem), szóval annak idején, talán 2006-ban ismertem meg őket. Valahogy úgy adódott, hogy az akkor még nem túl sűrű koncertjeiken eleinte mindig valami más is félrevonta a figyelmemet, így jó ideig nem jutott el hozzám igazán a zenéjük. Talán a Szélbe kiáltok volt az első lemez, amit tényleg agyonhallgattam, de csak jóval a megjelenést követően. És még akkor sem mondtam magamat IA-rajongónak. Tetszett, és “ennyi”. Később az Éberálom és a Lélekvesztő voltak meghatározóak. És még mindig nem éreztem úgy, hogy nekem minden koncerten ott kell lennem, vagy követnem kellene a zenekart ki tudja, hová, vagy az első sorokban kellene állnom a bulikon. (Persze, ebben biztosan közrejátszottak más körülmények is. Azóta sok mindent átgondoltam, és számomra – egy kivételével, akik már a szívem csücskei maradnak – egy zenekar az csupán zenekar, és a zenén kívül már nem igazán érdekel, ami mögötte van. Az is lehet (vagy biztos), hogy csak próbálom kizárni, és az is lehet, hogy talán ilyet nem szabadna mondani, de én nem szoktam kertelni: tetszik, nem tetszik, így van. Nem akarom már vizsgálni, hogy a mondandó, a dalok mögött mi húzódik, nekem bőven elég, hogy nekem, nekünk mit jelentenek ezek!)

Márpedig nekem az Ismerős Arcok két éve Csepreget (is) jelenti, az ott, a Táborban megismert embereket, érzést, légkört. Ami nehezen hasonlítható máshoz. Csak az tudja, milyen, aki legalább egyszer ott volt. Még akkor is, ha minden egyes tábor valami más, és biztos nem kizárólag én vagyok, akinek a saját első tábora az “etalon”.

Miért írok most ezekről? Hogy megvilágítsam, milyen kettős érzések kerítettek hatalmukba szombaton, a koncert során. Volt, akinek meg is fogalmaztam: egyszerre éreztem magamat kicsit kívülállónak, és mégis oda tartozónak. Nehéz ezt kifejezni, leírni, megmagyarázni. Talán mert másutt már rám sütötték a bélyeget, “csak” egy “újhullámos” vagyok, és itt is, mint nem “ősrégi”, hátha így néznek rám… Pedig kiderül, nem; egy normális közösségben nincsenek ilyen címkék és megkülönböztetések. Legyél jó ember, szeresd a zenét és kész!… “Csak tisztesség legyen és becsület”. A többi nem számít. A világ is ilyen kellene, hogy legyen. Ezt éreztem a koncert alatt.

Biztosan azért is varázslat nekem egy-egy ilyen este, mert nem jutok el túl gyakran a zenekar hangversenyeire. Nem ismerem jól, mi a megszokott repertoár, bár persze azért már nagyjából sejtem, mik lesznek a ráadásnóták, vagy mivel fejeződik be a koncert. Nekem még nem elcsépelt a Nélküled, és örülök, ha az Eső mossa alkalmával felidézhetem azt a két évvel ezelőtti csepregi estét, amikor először felhangzott…

Itt pedig egy kis ízelítő a szombati esténkből:

 

Ami most már nem ennyire szubjektív módon a koncert egyéb körülményeit illeti, mindenekelőtt a közreműködő, és sztárvendégként három számot előadó Hobóról kell szólni. Persze ez is kicsit személyes, de szerintem pont így volt jó, ahogy volt, három közismert nóta (Országút blues, Közép-Európai Hobo blues, végül a Tiszta szívvel), nagy siker; se nem sok, se nem kevés.

Aztán a fizikai közegről, vagyis a helyről. A Barba Negra az én mércém szerint egy igazi ideális koncerthelyszín. Kellő hely, mind bent, mind kint: az udvarban parkolóhelyek a kocsival érkezőknek, odabent nagy “küzdőtér” a hallgatóságnak, amit a kb. 350-talán 400 (?) ember szépen meg is töltött, hosszú kiszolgálópultok, hogy ne kelljen sokáig sorban állni az italokért, mérsékelt árak (igaz, csak a sörből tudok következtetni), s azoknak, aki nem akarják végigállni a koncertet, sörpadok, asztalok, ahonnan szintén élvezhető a zene. Még a mosdó is teljesen rendben van, ami – különösen nőként – nem elhanyagolható körülmény. S ami meg pláne nem az, elvégre koncertről beszélünk: tökéletes hang- és fénytechnika (már amennyire szerény képességeimmel ezt meg tudom ítélni). Úgy vélem, minden megfelelő egy jó rendezvényhez.

És nekem – mindent egybevetve – nagyon tetszett.


Fotó:Szakonyi Zoltán A kép forrása

  5 hozzászólás - “Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk… – IA koncert a Barba Negrában”

  1. Nagyon szépen köszönöm, köszönjük beszámolódat Kriszta!

    Nem könnyű hozzászólást írni, egy olyan eseményhez, amelyen nem voltam jelen, de írásod előhívott bennem néhány gondolatot. Valóban egyedül a zene és annak értéki számítanak, nem érdekesek a “back stage” ügyek, semmi más nem fontos, csak azok, amelyek határon innen és túl, emberek tízezreit mozdítják meg, késztetik gondolkodásra és felerősíti bennük olyan egyetemes emberi értékek megbecsülését, átélését, mint hit, hűség, tisztesség, becsület, hazaszeretet és remény… ha egy zenekar képes megfogalmazni és művészi eszközeivel előadni egy ilyen gondolatot:“…Irányt mutatva, úgy kéne élni, mint a templomok tornyán a feszület…”, akkor elindul bennünk valami és ott kell állnunk a színpad előtt…

    Magam Csepregen hallottam utoljára koncertezni a zenekart, de úgy gondolom, hogy nincsen kőbe vésett repertoár. Szabadbattyánban, – ahol egy jó értelemben vett falunapon állt színpadra a zenekar, majd a koncert befejeztével továbbmentek a Bakáts térre muzsikálni – a koncert közben az egyik néző bekiabálta, hogy “Nélküled”. Nyerges Attila derűsen annyit mondott csak: “Anélkül úgysem megyünk el!” Nagyjából ennyi, időről időre előjönnek már-már elfelejtett régi nóták, sokszor új értelmet kapva.

    Hobo volt az est vendége, meghívásával az Ismerős Arcok visszanyúlt a múltba, egészen a Syrius-ig, a Kex-ig, ahol Hobo pályafutásának gyökereit találjuk; de játszottak a zenekarral a olyan rocklegendák is, mint Tátrai Tibusz, vagy Papp Gyula; a jelent és jövőt pedig Sárdy Barbara, FrankaDeli hozta el a színpadra. Nagyszerű dolog, hogy megjelenik az Ismerős Arcok körül a magyar rocktörténet folytonossága.

    Az is alapvetően fontos, amit a koncert körülményeiről írtál. Akik többé-kevésbé rendszeresen járunk hangversenyekre, jól tudjuk, hogy zenekaraink sokszor mennyire méltatlan körülmények között kénytelenek megszólalni, bokatörő “színpad”, pocsék fény- és hangtechnika, túlfűtött, túlzsúfolt koncerttermek tesznek tönkre rendezvények tucatjait. Valóban, ez is kell hozzá, egy olyan helyszín, ahol találsz parkolóhelyet, ahol ha akarsz állsz, ha akarsz leülsz, nem fosztanak ki a sem a büfében, sem a belépőjegy árával, – ahogy írod – tökéletes a hang-és fénytechnika!!! Így kerek az egész!

    Végül fáj a szívem, hogy ez (is) kimaradt! Milyen érdekes az élet… öt óra lehetett, az alsóőrsi íjászversenyről mentünk a nyolcas úton. Veszprém és Várpalota között utolértünk egy barna autót, a hátsó ablakán egy hatalmas Ismerős Arcok logó… a miénken is van (igaz jóval kisebb 🙂 ), mikor elmentünk az autó mellett, láttam, Szaki forgatja a volánt… bőszen integettünk, nem tudom érzékelte-e, hogy a mi autónkon is ott van az a matrica… Fehérvárig mögötte haladtunk, majd mi letértünk otthonunk felé, ő ment tovább, bizonyára a Barba Negrába.

    Viszont a koncert beharangozója, Kriszta beszámolója, segítettek abban, hogy régen érzett koncertváró hangulatba kerüljek… elvégre szombaton Csókakőre jön az Ismerős Arcok, rövidesen megírom milyen érzés újra koncertváró hangulatban lenni!

  2. Bár az autót nem ismertem, de matrica ismerős volt. 🙂
    Jó érzés volt látni egy akkor még ismeretlen ismerőst. A koncert helyszínén Kriszta megoldotta a rejtélyt, hogy kivel is találkoztam. 🙂

  3. Kicsit megkésve, de itt vannak a fotók a koncertről.
    http://www.ismerosarcok.hu/kepek/2012-09-22_Budapest

  4. Köszi szépen, Szaki, én már “lecsekkoltam” őket tegnap este! 😉
    Örülök, hogy ide is megírtad a linket!

  5. Én is nagyon köszönöm Szaki, ha megengeded, valamelyik felvételt felhasználnám Kriszta írásának illusztrációjaként.

    Most nem írok külön cikket “Koncertváró hangulatban…”, de számolom az órákat Csókakőig! Remélem az időjárás kegyes lesz hozzánk!

    Sajnos a Móri Bornapok egy héttel később lesznek, de ha valaki a koncertre jövet átutazik Székesfehérváron, talán érdemes kicsit korábban elindulni és időt szakítani a Mangalica fesztivál felkeresésére.

 Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Kötelező

Kötelező