jún 172012
 

“Bármit is hoz a jövendő,kérve kérek minden magyart, aki e névre méltó, és akár otthon szenved némán az idegen uralom alatt, akár kiüldözötten keres magának és családjának fedelet meg falatot széles e világon: temessen el minden pártviszályt és személyes perpatvart, és csak egyetlen egy célra vesse tekintetét, fordítsa minden erejét, és csakis ezért dolgozzék, meg imádkozzék. Ez a cél mindannyiunk közös szent célja: Magyarország felszabadítása. Gondoljunk szüntelenül azokra, akik a legtöbbet, életüket áldozták édes hazánkért, és hadifoglyainkra, akik még mindig idegenben szenvednek – hogy áldozatuk ne legyen hiábavaló.

A magyar népnek (…) Istenbe vetett hitét, tiszta erkölcsét, katonai vitézségét és szorgos munkakedvét a terror és az idegen megszállás megpróbáltatásai közt is megőrzi, ha nem támogatja a hatalomra éhes politikai törtetőket, akik osztálygyűlöletet hirdetnek és a tömegek alacsony ösztöneit ingerlik, akkor majd egy napon ismét valóra válik a magyar szabadság.

E szabadság védelmének és megőrzésének szenteltem életemet.”

(Horthy Miklós: Emlékirataim, Európa Könyvkiadó 2011.)