máj 282012
 

“Máriával, Jézus anyjával” (ApCsel 1,14) – volt a 2012-es csíksomlyói pünkösdi zarándoklat jelmondata. Ahogyan azt már előzetesen közölt írásomban elmondtam, magunk is zarándokútra indultunk, nagyon sok okunk volt, van és lesz arra, hogy Mária elé járuljunk…

Most már, hogy kissé leülepedtek bennünk az átélt események, végleg lelkünkbe égett a búcsú szellemisége, feldolgozzuk üzeneteit, megpróbálom megosztani Veletek azokat.

Elöljáróban talán érdemes megnézni az alábbi rövidfilmet a búcsú történetéről.

Mi már közel két órával a pünkösdi szentmise kezdete előtt felértünk a Nyeregbe, amely elnevezésének megfelelően két domb közé ékelődött tisztás. A szakrális tér középpontjában áll a Hármashalom oltár, “amelynek tervét (Tátra-Mátra-Fátra) P. Bartók Albert gondolta ki. A felépítési tervet Makovecz Imre budapesti műépítész készítette. Segítségére volt most és a későbbi módosításokban Bogos Ernő csíkszeredai műépítész, aki a tervezési és építési munkálatok levezetésében jelentős szerepet vállalt.”

Korai érkezésünknek köszönhetően volt alkalmunk körbejárni a teret, figyelni, ahogyan érkeznek a keresztaljak. Különösen érdekes volt látni a hagyományos kötélkordon érkezését, amelyen belül hozták a Labarumot, vonult a papság a gyulafehérvári érsek vezetésével. A jelképes kordonkötelet székely népviseletbe öltözött ifjak tartották.

A Labarumról az alábbiakat írja a Magyar Katolikus Lexikon:

“(…)3. a csíksomlyói pünkösdi búcsú egyik fő szimbóluma (a nép labóriumnak nevezi): ma 20, régebben 50 kg súlyú, díszes kelmével bevont, méhkas alakú jelvény, melyet a tanuló ifjúság képviseletében a legerősebb diák (laborifer) mint zászlót visz és hordoz végig a több óráig tartó →kikerülés során. Eredete a 18. sz-ba nyúlik, ekkor alakult meg a Mária Társulat a tanuló ifj. körében. Hasonló zászlaja volt egykor a győri kat. főgimn. kongregációjának. **-D.Má.”

Miközben a a keresztaljak vonultak a hegyre, sorban hallottuk, hogy a földkerekség mely’ részeiről gyűltek egybe a magyarok, közben imák, énekek hangzottak el. Jelképes összegért megvásárolhattuk a búcsú programfüzetét, amelyben megtaláltuk a szentmise énekeinek kottáit is. Igazából nagyon örültem, hogy jelét sem láttuk a kalmár szellemnek, ivóvízen és kegytárgyakon kívül semmit nem árultak fenn a hegyen, viszont több ponton is volt elsősegély sátor a rászorulók számára.

Mit a búcsú fogalma a katolikus hitben? “A katolikus tanítás szerint a bűnbánat, illetve a gyónás visszavezet a kegyelem állapotába, az isteni életbe, viszont a bűn “nyomai”, pl. a kialakult rossz szokások megmaradnak bennünk (lelkünkben, pszichénkben, reflexeinkben); ezért, valamint a bűnnel együttjáró károkozás miatt szükségünk van vezeklésre, illetve ezért jutnak emberek az ideig tartó büntetésre, a “tisztítótűzbe” is. A teljes búcsú az “ideig tartó” büntetéstől, vagyis (ha most meghalnánk) a tisztítótűztől szabadít meg minket, illetve a tisztítótűzben szenvedőket a mennybe juttatja. A búcsú eredeti neve “elengedés” (latinul: indulgentia) volt. Ez azt fejezte ki, hogy Isten az Egyház által elengedi az ideig tartó büntetést. A magyar “búcsú” kifejezés arra utal, hogy az ember búcsút vesz a rá váró büntetéstől, Jézusnak az Egyház révén közvetített kegyelme által.” Ennek megfelelően a hatalmas tér számtalan helyén volt gyónási lehetőség.

A szentmise kezdetére megtelt a tér, elmondhatatlan érzés volt látni a több mint félmillió zarándokot, akiket alighanem egy cél és egy akarat vezetett oda. Egyházi és nemzeti lobogók ezrei – piros-fehér-zöld és árpádházi magyar, arany-kék és vörös-fekete székely lobogók erdejét fodrozta a szél. Az énekek messzire hallatszottak, a szentmise imái, könyörgései egy nemzet megmaradásáért szálltak az égbe. A szentbeszédet dr.Tempfli Imre szájából hallhattuk, alább egy rövid részlet elhangzott gondolataiból.

A szertartás befejező részében leírhatatlan érzés volt félmillió torokból hallani nemzeti imádságainkat, himnuszainkat. Magam is rögzítettem, alább meghallgathatjátok, miképpen a fényképek is sokat megmutatnak az átéltekből.

Nem akarok nagy szavakat használni: jelen lehettünk egy zarándokút végén a magyarság egyik legnagyobb találkozóján, kéréseinket Mária közbenjárását kérve az Úr elé terjesztettük. Hitünkben megerősödve indultunk vissza a völgybe, ez a legnagyobb kegyelmi ajándék, amelyet kaphattunk.

(A diák fekete keretére kattintva a honalap elhagyása nélkül is indul a vetítés, innen pedig és a bal felső sarokban a ‘Diavetítés’-re lépve nagy méretben is levetíthetők a képek.)

Származási hely: 2012.05.26. Búcsú Csíksomlyón

  5 hozzászólás - ““Máriával, Jézus anyjával” – búcsú Csíksomlyón 2012-ben”

  1. A Lánchíd Rádió csíksomlyói zarándoklatról sugárzott riportműsorát itt lehet meghallgatni.

  2. Azt hiszem most már nem titok, hogy Krisztáék voltak azok, akik felajánlották számunkra a közös zarándokút lehetőségét – ezúton is hálás köszönet érte! Korábbi hozzászólásomban már leírtam nagyjából a búcsún kívül történteket, ezúttal két dologról szeretnék még szólni.

    Krisztáék szervezőmunkájának köszönhetően, semmi dolgunk nem volt a szálláskereséssel; az ő jól bevált székelyvarsági szálláshelyükön laktunk mi is. Varságról már írtam egy korábbi utunk kapcsán, a Zetelaki-víztározó nyugati oldalán kanyarodva a hegyek közé található szórványtelepülés, amely kiterjedésére “nagyobb, mint Bukarest”… A környezet festői, elmondhatatlanul szép. A hegyek között sáros földutak kanyarognak, patakok szabdalják a teret és a Csorgókő vízesés a település egyik leglátogatottabb nevezetessége. Nem lehet betelni az érintetlen természeti környezettel, a kristálytiszta levegővel és folyóvizekkel, a virágos rétekkel, a hatalmas fenyőkkel. Ilyennek képzelem a Paradicsomot, ahogyan az Úr megteremtette nekünk a Földet.

    Hűvös idő volt, esténként bőven 10°C alá süllyedt a hőmérséklet és nappal sem ment 15°C fölé, de tűzifa volt bőven, ha átfáztunk, a házban jó meleg volt. Csapadékban sem szenvedtünk hiányt, gyakran szemerkélt az eső, de nagyobb mennyiség csak vasárnap délután esett, szerencsére a vízesés felkeresését szárazon megúsztuk.

    Csodálatos volt, látni a természet virulását: becslésem szerint jó egy hónappal később jár a vegetáció, mint Csonka-Magyarországon. Varságban most virágzott az orgona, de pl. a bodza is inkább bimbós volt, mint virágos. A kertekben nem láttam pünkösdirózsát, nálunk már a rózsa első virágzása is a végéhez közeledik, ott a hegyek között még nyoma sem volt ennek!

    Varsági tartózkodásunkat egy fantasztikus kulináris élmény zárta: Krisztáéknak sikerült a sebes folyású patakok vizében tenyésztett akkor kihalászott pisztrángot vásárolniuk helyi ismerősüktől, így fejedelmi vacsorával búcsúztunk egymástól és Varságtól.

    A másik dolog, amely mellett nem akarok szó nélkül elmenni, sokkal keserűbb, még akkor is, ha ottlétünk idején szándékosan nem akartam elmélyedni ebben: Nyírő József temetésével kapcsolatban írnék pár gondolatot, ugyanis akarva-akaratlanul az események némiképp árnyékot vetettek a pünkösdi búcsú emelkedett hangulatára. A történteket mindenki ismeri, a román hatóságok megakadályozták a régen halott író végakaratának teljesülését, továbbra sem alhatja örök álmát imádott szülőföldjében. A politika – mint annyiszor – megint belerondított az ünnepbe, megint megaláztak bennünket, holott semmi többről nem volt szó, mint kegyeleti aktusról. Gyalázat, ami történt, számomra ismét bebizonyosodott, hogy Európa biztos pusztulásra van ítélve! Brüsszel urai hallgatnak, elvégre most nem a pénzeszsákok csilingeléséről esik szó. Mit kell tennünk? Elővenni Nyírő regényeit, felütni, olvasni azokat és kötelező olvasmánnyá tenni többségüket! A jövő év, itt A mi Pilvaxunkban Nyírő év lesz! Ide kattintva találhattok egy barátomtól kapott írást a történtek kapcsán.

    Az utunkhoz tartozik még a Székely Golgota ismételt felkeresése, de erről külön fogok írni – közeleg június 4-e, majd annak apropóján.

    Végül Csedő Attila fényképeire hívnám fel figyelmeteket, a búcsúról itt találjátok beszámolóját, Nyírő Józsefről pedig itt emlékezik meg a szerző. Utóbbit már csak azért is érdemes megnézni, mert a képek kézen fognak és elvezetnek Nyírő József szülőfalujától, egészen majdani nyughelyéig.

  3. A reménybeli szerzőtárs nemrég ért haza, de a hajnali 5 órai kelés és a hosszú utazás után nem mulaszthatta el, hogy kedvenc oldalait meg ne látogassa, s ha már itt jár, nyomot ne hagyjon. 🙂
    Örülök, hogy mindenki feltöltődve, elégedetten és nem utolsó sorban épségben tért haza az útról!

  4. Addig is, amíg reménybeli szerzőtársam nem kapcsolódik be, felvillantanék néhány gondolatot, eseményt. 2006. július 1-e előtt, A Napba Öltözött Leány csíksomlyói ősbemutatója alkalmából voltunk először Erdélyországban, azóta nem telt el úgy év, hogy ne mentünk volna, rövidebb kirándulásokra, vagy hosszabb nyaralásokra. Ahogyan azt már korábban írtam, égből pottyant a mostani lehetőség számunkra, egy kinyújtott baráti jobb (mely utat mutat 🙂 ), formájában.
    Ezúttal útra kelt családunk apósommal bővült, nagyon vonzotta a lehetőség, hogy kicsivel túl a hetvenen, ott lehessen Pünkösdkor Csíksomlyón.

    Döbbenetes volt a határon történt eset! Ártándnál kereszteztük a gúnyhatárt, minden autó csomagtartóját kinyittatták a zord román egyenruhások, így a miénket is. Kiválasztott egy bőröndöt, kinyittatta, belekotort és kezébe akadt az a könyv, amelyet apósom aktuálisan olvasott és elhozott magával: Nemeskürty Istvánnak 1993-ban kiadott, “Mi magyarok” című műve volt… Elkezdte lapozni, forgatni, megnézte hatul a kiadói adatokat… elképesztő volt (“ájropjunio….”)! Azután odahívta az egyik kollégáját és közösen megállapították – gondolom – hogy nem fogja a könyv alapjaiban megingatni a dákoromán nemzetállamot, így továbbmehettünk ellopott hazánk földjén, immár idegen joghatóság alatt.

    Jó sokat nyomtam a gázt székelyvarsági szállásunkig, közben Zetelakán a Dagiban elköltöttünk egy fejedelmi vacsorát. Barátainkkal közösen bérelt házban azonnal otthon éreztük magunkat; a hegyek között nem volt meleg, bizony jól esett megérkezésünkkor és ottlétünk idején a fűtött cserépkályha.

    Pénteken Székelyudvarhely felé vettük az irányt, ismét felkapaszkodtunk a Székely Golgotára, de erről külön fogok írni később, ha már időben kissé eltávolodtunk Pünkösdtől. Elöljáróban annyit: egy magyar zarándokcsoporttal egyszerre érkeztünk (mily’ kicsiny a világ, a Ciszter templomunk diakónusa is a csoport tagja volt…), minden stációnál megálltunk, imádkoztunk és rádöbbentünk a krisztusi keresztút és a székely-magyar Golgota megdöbbentő párhuzamosságaira.

    Ezután az udvarhelyi belvárosban sétálgattunk, bementünk kedvenc könyvesboltjainkba, majd Oroszhegy felé vettük az irányt. Ezúttal “megcsaltuk” Péter Pál uramat, annyi jót olvastunk egy Ambrus nevű oroszhegyi család párlatkészítéséről (hat generáció óta művelik), hogy ezúttal őket kerestük fel. Igen, a kínálat széles volt, ha jól emlékszem 17 tételt lehetett volna kóstolni, végül három ágyaspálinkát (erdei gyümölcs, áfonya, meggy), és hétéves eperfahordós érlelésűt választottunk szilvából. Mindegyik párlat kiváló volt, de Oroszhegyen a szilva azért mindent visz…

    Másnap búcsú a csíksomlyói Nyeregben. Voltak félelmeim, különösen a közlekedést és parkolást illetően, így jó korán elindultunk a kb. 70 km-re lévő Varságból. Nagyon könnyen bejutottunk Csíkszeredába, majd a várossal szinte összeépült, tőle nyugatra lévő Fitódon álltunk meg, egy földúton felmentünk egészen az erdő széléig. Elindultunk fel a hegyre, az alábbi úton, így látott a műhold:

    A számozatlan kék pontok jelölik a parkhelyet és a célt, azaz a Nyerget. Mi jól behatoltunk a rengetegbe, a kék pontok a parkhelyet és a célt, a számok a (feleslegesen) megtett kilométereket jelölik. (Ide kattintva az egész térkép megtekinthető, az útvonalon kívül a megtett idő, szintkülönbségek, távolságok, pontos adatok, a nézet is változtatható térkép, műhold, stb.) Még a kerülővel együtt is szűk két órával a szentmise kezdete előtt megérkeztünk, így volt időm körbejárni fényképezni, szemünk láttára érkeztek a keresztaljak, telt meg több mint félmillió emberrel a szakrális tér. Erről többet nem is írnék most, de címoldalon visszatérünk még a Nyeregben átéltekre.

    Vasárnap Zeteváralján vettünk részt a pünkösdi szentmisén. Ismerjük a templomot, a plébános urat, elmondhatatlanul szép szertartás volt. Visszatértünk Varságra és a nap többi részét sétával – meglátogattuk a Csurgókő vízesést – illetve pisztrángozással töltöttük.

    Tegnap, azaz Pünkösdhétfőn 11 óra autózás után kicsit más emberként tértünk haza.

    Ennyit elöljáróban…

  5. Csíksomlyói zarándoklat után…

    Most nem fog menni... Az érzések, érzelmek, mindazok amelyeket átéltünk… immár a múlt részévé válnak. Tekintsétek ezt a pár sort amolyan piszkozatnak. Kétszer 10 perc pihenőt beiktatva alig két órája értünk haza, majd’ 800 km autózás után. A zarándoklat utunk legfontosabb célja volt, de történt azon felül egy és más. Talán a részletes beszámolót nem is egyedül fogom ezúttal megírni! Egy-két napig kérem még türelmeteket, esetleg még a képeket is megszűröm, szerkesztem, de most úgy érzem világgá kell legalább azok segítségével kürtölnöm, hogy mennyire jó volt ez a három ott töltött nap, hogy mennyire jó volt magyarnak lenni, megvilágosodni, ráérezni soha nem gondolt összefüggésekre!”

    Ezt a piszkozatot írtam közvetlenül megérkezésünk után, azonban sokkal részletesebb beszámolóra készülök…

 Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Kötelező

Kötelező

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..