Muzsika

 Szerző: - 16:19  Vélemény?
jún 262009
 

Hangok, amelyek dallamokat formálnak, felépítenek egy világot bennünk. Halljuk, érezzük, mosolyra fakadunk, vagy megjelenik egy könnycsepp a szemünk sarkában. Szegényebbek lennénk nélküle.

Komolyzene, más zenék, és persze akik igazán a mieink: Ismerős Arcok, TransylMania, Szkítia, NemEz, MiKorMi… Hallottál egy jó zenealbumot, tudsz valahol egy jó kis koncertet, megjelent valami???

Ne tétovázz, írj róluk!

  47 hozzászólás - “Muzsika”

  1. Az utóbbi hetekben – kedvenc zenekaraink mellett – sokat hallgatom az Európa Kiadó dalait. Egyetemista éveim kultuszzenekara volt. Abban az időben a magyar könnyűzenei világot látszólag azok uralták, akiket a cenzorok elfogadtak. Egyes zenekarok évente akár 2-3 albumot is kiadhattak, míg mások hallgatásra voltak ítélve. A rádió sem sugározta a zenéjüket. Belegondolni is szörnyű, hogy mennyi érték ment így veszendőbe!

    Volt azonban előnye is ennek az állapotnak: a hallgatásra ítélt zenekarok fellépésein gyakran telt ház volt, nagy hatalmú megyei párttitkárok mesterkedtek azon, hogy a nekik nem tetsző zenekarokat kitiltassák a saját területükről. Sok zenész és zenekar belefáradt, feladta, elment a vendéglátóiparba muzsikálni, vagy az alkoholba, az idő előtti halálba menekült.

    Volt egy idő, amikor a rádióból unós-untalan megszólaló zenék már kevesek voltak. P.Mobil, Hobo Blues Band, Beatrice – a “Fekete Bárányok” – hatalmas tömegeket mozgattak meg. Talán ennek okán, talán kompromisszumok árán is, de lassan eljutottak az első korongok kiadásáig. Nagyon sokan éreztük akkoriban, hogy előbb-utóbb jönni fog egy újabb áramlat és lassan feltűntek az úgynevezett ‘underground’ zenekarok: az URH, a Kontroll Csoport, az Európa Kiadó, az A.E. Bizottság. Mind zenéjükben, mind mondanivalójukban gyökeresen eltértek a korábbi generációktól. Nem mozgattak meg akkora tömegeket, mint pl. a Fekete Bárányok, de ők is rengeteget koncerteztek, járták az országot. Talán ma azt mondanánk, hogy rétegzenét játszottak, egyetemi klubok állandó vendégei voltak, művészetükre a legnagyobb befogadókészség talán pont az akkori egyetemisták körében volt.

    Magam csak az Európa Kiadó munkásságát ismertem meg. Valamelyik barátom szerzett egy demókazettát tőlük, ezredik másolatként, rossz minőségben is megfogott a zenei- és szövegviláguk. Gyakran jártak Pécsre koncertezni, így sokszor hallhattam élőben őket. Egyik alkalommal a Zsolnay Művelődési Házban hirdettek koncertet. Az aulában nagy tömeg várakozott, egyre türelmetlenebbül. Kisvártatva kijött Menyhárt Jenő zenekarvezető és elmondta, hogy ilyen pocsék hangosítással nem vállalják el a koncertet. A tömeg zúgolódva, de fegyelmezetten tudomásul vette, a jegyek árát visszafizették. Néhány hét múlva, azután ugyanott fergeteges koncertet adott a zenekar.

    Később nem követtem szorosabban a sorsukat, Menyhárt Jenő az Egyesült Államokba távozott, de még aktív zenei időszakuk alatt megjelent három korongjuk – még hagyományos lemezjátszóhoz, majd egy Zichy-Kastélyban adott koncertfelvételük kazettán. Időnként egy-egy koncert erejéig összeáll a régi csapat, de új dalok már nem születtek.

    Világhálós bolyongásaim során véletlenül akadtam rájuk, nagyon meglepett, hogy az egyik legnagyobb internetes videotékában mennyi anyag található a régi és újabb idők koncertjeiből. Újra látva és hallgatva őket gyakran visszamentem és érettebb fejjel elfogott egy érzés: talán igazán most kezdem látni a művészetükből áradó mélyebb összefüggéseket, a dalok bonyolult és összetett üzeneteit. A korábban megjelent három albumukat megtaláltam digitalizálva a lemezboltban, nagy élvezettel hallgatom újra. Azt hiszem az Európa Kiadó maradandót alkotott. “…évmilliók jönnek az ember után, rohadt érzés, de én szeretem…” – énekelték. Talán látnoki képességekkel is rendelkeztek, íme egy máig aktuális dalszöveg:

    Athéni szél és spártai eső,
    Ülünk a tűznél, én meg az idő,
    Az éneklés évei lassan elmúlnak,
    A nagyranőtt lelkek a pincékbe bújnak.

    Európa kiadó, Európa kiadó,
    Európa kiadó, Európa kiadó…

    Megrémülök a hangomtól,
    El fogok tűnni a rock and rollból,
    Olyan már mint egy menekülttábor,
    Mindenki itt van, aki nem elég bátor.

    Európa kiadó, Európa kiadó,
    Európa kiadó, Európa kiadó…

    A jövő idő merénylete,
    A tinédzserek vad élete,
    Megszülettél, védd meg magad,
    Temesd el a halottakat!

    Európa kiadó, Európa kiadó,
    Európa kiadó, Európa kiadó…

    A hírnök jön, és integet,
    Hírek már rég nincsenek,
    Rég nem háború, rég nem béke,
    Felizzik a vágy villamosszéke…

    Európa kiadó, Európa kiadó,
    Európa kiadó, Európa kiadó…

    Az alábbi felvételre érdemes rászánni tíz percet, a dal vége felé érdekes dolgok történnek a színpadon…

    Még több felvételt ezen az oldalon találhattok.

  2. Ritkán láthattuk-hallhattuk az utóbbi időben a nemEZ zenekart, de most itt lesz a remek alkalom, újra koncerteznek, ráadásul nemcsak Erdélyben érhetők utol, hanem a szűkebb Magyarországon is! Ajánlom hát figyelmetekbe augusztus 20-án Ópusztaszeren a Szent István napi ünnepséget, amely egész napos programjában ők is helyet kaptak, továbbá augusztus 22-én Szombathelyen a Savaria Történelmi karnevált, ahol 15.00 órai kezdéssel lépnek fel. Szeptember közepén (13-án) pedig Diósdon találkozhatunk velük. A verebek pedig azt csiripelték, hogy új nótákkal hamarosan új lemezre is készülnek, én személy szerint nagyon várom!!!

  3. A Magyar Demokrata ma megjelent számában viszonylag hosszabb írás olvasható a NemEZ-ről.
    Ajánlom a figyelmetekbe!

  4. Köszönöm, jó, hogy említést tettél róla, meg fogom keresni!
    Én megnéztem-hallgattam őket Szombathelyen, a fesztivál Nagyszínpadán léptek fel, igaz elég szerencsétlen kora délutáni időpontban (az eredeti programhoz képest még egy órával korábban kellett kezdeniük), de azért ha a nagy tér nem telt is meg, a körben elhelyezett “lelátókról” szép számú hallgatóság tapsolt nekik. Igen jól szólnak az új dalok is, nekem továbbra is igen tetszik az az irány, ahonnan ők a népzenét megfogják.

  5. Szeptember 7.-től a Magyar Dal hete kezdődik a Duna Televízióban.Érdemes a műsorújságot forgatni mert Transsylmania és Swetter koncertet is találtam.

  6. Holnap 17.00 órától nemEZ-koncert Diósdon, ne feledjétek!!!

  7. Ehhez annyit tennék hozzá, hogy a Szent István téren lesz az előadás a részletek itt olvashatók.

  8. Krisztának ezer köszönet, hogy tegnap szólt a diósdi NemEZ koncert miatt, amelyre sikerült eljutnom és holnap részletesen beszámolok róla. Nagyon jó volt!

  9. Jaj, de örülök, hogy nem volt hiábavaló a beírásom! Kíváncsi vagyok a beszámolóra, bár én nem is olyan nagyon régen, augusztusban Szombathelyen hallottam őket. Akkor még terveim között szerepelt az is, hogy eljutok Diósdra, ám végül az én elfoglaltságaim másként alakultak… Sajnálom nagyon, mert oly ritkán hallani őket, főleg, amióta mindannyian Erdélybe tették át a székhelyüket.

  10. Holnap 17 órától a Mind-Zene Zeneáruházban dedikálja az Ismerős Arcok új zenealbumát, amelynek címe Lélekvesztő.

    Forrás

  11. Szeptember elején egy élménybeszámolómban írtam Szabó Csilláról…

    Ő az akivel Géczi Erika a Kell még egy szót énekli a Honfoglalásban,…
    ..és akinek tavaly jelent meg a “Valami mindig szép” című lemeze.

    Ez a lemez a 2009-es Fonogram díjkiosztón “Az év gyermekalbuma” kategóriát megnyerte!

    A dalokba bele lehet hallgatni Csilla honlapján, aminek a címe:
    http://www.szabocsilla.net/

  12. Orbán Ferenccel a NemEZ zenakarról és a tavasszal megjelenő új zenealbumukról olvashattok beszélgetést ide kattintva!

  13. Talán a “muszsika” kifejezés kissé túlzás, de muszáj ezt most megosztanom.
    Pozsonyi Ádám neve talán nem idegen az oldalt látogatók előtt. De én eleddig nem tudtam, hogy zenével is foglalkozik. Pedig, a képeket elnézve, azt hiszem, minden kétséget kizáróan ő az…
    http://tekintetes-ur.foldalattikhe.hu/
    Harmadszor hallgatom a számokat, és visszarepítenek 16-18 éves koromba, amikor gimis klubokban helyi punk zenekarokat hallgattunk… Szóval megörültem a talált lapnak, bár elhiszem, hogy ízlésem nem sokakéval fog találkozni… (Ciki, hogy nekem ez tetszik???…)

  14. Cikinek éppen nem ciki, de én ehhez már nagyon vén vagyok… 🙂

  15. Bezony, Tekintetes Úr… Bucó barátunk ultrakonzervatív punkzenekara:) Pár éve hallottam néhány dalt, és bár nem lopta be magát különösebben a szívembe, mint jelenség mindenképpen említésre méltó.
    A T. Úr előtt volt neki egy még kultikusabb zenekara, ami a G..izők névre hallgatott és hasonlóan radikális módon fejezte ki a világról alkotott véleményét: “Rongáljuk meg a káros szobrokat!”

  16. Jé, mit olvastam most a neten:

    “A komlói Cs.Í.T. zenekar szólógitárost, billentyűst és basszusgitárost keres. Akikre várunk: Legyen képzett a hangszerén, legyen saját alapfelszerelése, szeresse a hardrock muzsikát és tisztelje a közönséget!”

    Szóval aki úgy gondolja,…vagy van ilyen ismerőse…

  17. Mégegyszer Alexander Horsch – ról.
    Anginak.
    “Alexander Horsch 1985 ótaél Magyarországon, a magyar népzene világán keresztül megismerte a magyar történelmet és hagyományt, valamint a magyar hagyomány rokonságát a közép –ázsiai népek hagyományával. 34 éves korában elindult Mongóliába, s onnan közel egy évig utazott a Kárpát medencéig a magyar honfoglaló törzsek útvonalát követve. Az utazás során gyűjtötte a hagyományos népi zenét, s felismerte a magyar népzene rokonságát a Közép –ázsiai népek zenéjével. Megismert sámánokat, a Közép-ázsiai sámánisztikus hagyományt, elsajátította a tuvai magas és mély torok éneklést. A tuvai torokéneklés világörökség része. 24 féle hangszeren játszik, melyek többsége saját készítésű.”

  18. A TransylMania tavaly nyáron a MOM-ban adott hangversenyének dalai megtekinthetők a világhálón! Íme egy kis ízelítő:

  19. “Találtam” egy zenekart kinek nagyon tetszenek a dalai,úgy a zenei,mint a szöveg része szerintem teljesen rendben van!
    Az Avatar zenekar.Akit érdekel,van saját lapjuk(készülő félben),és a You Tub-on van néhány dal.

  20. Tudja valaki az idei Ismerős Arcok tábor pontos idejét?

  21. Igen:
    2011. július 14., 10:00 – július 17., 13:00

  22. Köszönöm mindkét időpontot :-)!

  23. Nincs mit, időközben rájöttem, hogy a “tábornyitás” és a “táborzárás” 10:00 és 13:00-ás ideje talán csak kényszeredettségből meghatározott időpont, mivel ezt a Facebook-ról másoltam ki, és úgy tudom, hogy ott eseményt csak órákra lebontott időpont-megjelöléssel lehet közzétenni. Tehát július 14-17., így a legtisztább.

  24. Az Ismerős Arcok Tábor honlapjára felkerültek az idei táborral kapcsolatos legfontosabb információk.

    Olvasható a program nagy része, az árak, és persze egy kis előzetes is látható.

    Árak: péntek: 2.500 Ft, szombat: 2.500 Ft, táborjegy a tábor teljes idejére: 4.500 Ft

    14 éves kor alatt a belépés ingyenes!

    Íme a várható program:

    Július 14. csütörtök – Beköltöző est

    Beszédek, kulcsátadás, zászlófelvonás
    Zengő Táltos dobok
    Gyurácz Tamás tábortüzes dalolása

    Július 15. péntek

    Katapult együttes
    Ismeretlen Ismerősök
    Örökség együttes
    Ot-Tó Band

    Július 16. szombat

    Hajnalcsillag néptáncegyüttes
    Zsoldos „Báró” Zoltán magyar blues-rock műsora
    Ismerős Arcok
    Revans együttes

    Szeretettel Várunk Bennetek!

    a szervezők

  25. Ami Kohuspeti “mázliját” illeti, szvsz minden tekintetben megdolgozott azért, hogy része legyen az élményben!

    “A FALnál nagyobb lemez pedig nincs és nem is lehet. Punktum. ” – írod Ádám. Igen. A Fal valóban a rocktörténet egyik kiemelkedő alkotása. Muszáj megemlíteni a filmet is! A fantasztikus zenei alkotás mellett a tartalmi mondanivaló is alapvetően fontos. A Wikipedia így foglalja össze:

    “A történet egy kitalált antihős, Pink életét mutatja be, akit a társadalom születésétől kezdve mindig elnyomott: meghalt az apja (Anziónál a második világháborúban, ahogy Roger Waters apja is), túlzottan védelmező anyja mindentől távoltartotta, agresszív tanárai pedig megalázták őt és iskolatársait, így formálva őket a társadalom képére (innen a többször visszatérő metszőolló-motívum). Pink saját fantáziájának világába menekül és egy képzeletbeli falat épít maga és a külvilág közé. Életében minden rossz dolog „egy újabb tégla a falban”. Alapos megfontolás után – hogy hogyan tömje be a fal üres lyukait – Pink egy ideig felfüggeszti a fal építését. Híres rocksztár lesz, megházasodik (Vera Lynn nem a felesége – a második világháború idején híres énekesnő volt), de túlzottan távolságtartó, állandóan turnézik, a rocksztárok életét éli, ezért felesége megcsalja. Ezután úgy dönt, hogy folytatja a fal építését, amit végül siker koronáz.

    A fal mögött Pink lassan megőrül. Nem tudja mit tegyen, de szembe kell néznie megerőltető életstílusával és drogfüggőségével. Hogy koncertképes állapotba hozzák, kábítószert adnak neki. Hallucinálni kezd, azt hiszi magáról, hogy fasiszta diktátor, a koncert pedig egy neonáci nagygyűlés, ahol az embereit a szerinte haszontalan rajongókra eresztheti. Lelkifurdalása nem hagyja nyugodni, ezért bíróság elé állítja magát, ahol arra ítélik, hogy rombolja le a falat. Az album ezután újra elkezdődne, az utolsó szavak („Isn’t this where…”) azonban hirtelen megszakadnak. Az első dal, az “In the Flesh?” a mondat befejezésével kezdődik („…we came in?”).”

    Az album 1979-ben jelent meg, szinte próféciának tűnt tíz évvel később, hiszen előképe volt a berlini fal leomlásának. A helyzet azért ennél kissé bonyolultabb, hiszen jól lehet Berlinben leomlott a fal, de épülnek újak, nemcsak materiális, hanem sokkal inkább szellemi, érzelmi síkon, emberek, népcsoportok, népek és nemzetek, módosak és szegények között. Attól tartok, ha ezek a falak elkezdenek leomlani, sokakat maguk alá temetnek majd…

    Visszakanyarodva a muzsikához, a Pink Floyd a hetvenes években Magyarországon is hihetetlenül népszerű volt. Nekem a Ummagumma című albummal kezdődött a barátkozás a zenekarral, ez nem tartozott kedvenceim közé. Az igazi áttörést a The Dark Side Of The Moon jelentette, majd ennek egyenes folytatása volt a Wish You Were Here. Ezek az albumok meghatározó zenei élményt jelentettek az akkori generációk számára és nyugodtan kijelenthetjük, kiállták az idő próbáját, ma is épp olyan aktuálisak, mint megjelenésükkor voltak. (Meg kellene vásárolni digitalizált formában is, nekem csak mikrobarázdás változatban vannak meg.)

    A két említett albumot követte az Animals, ennek fogadtatása már nem volt annyira kedvező, volt olyan kritika, mely szerint ez “punk” Floyd… döntse el ki-ki maga, ízlése szerint. Ezután jelent meg az említett Fal, ezt követően már nem érték el az ingerküszöbömet az újabb albumok.

    1990-ben nekem is megadatott, hogy élőben hallhassam a zenekart, a kaposvári IBUSZ indított egy koncertbuszt Linz-be, a helyi stadionban volt az előadás. Számomra maradandó élményt nyújtott, fantasztikus hangminőség, fény- és látványeffektek mély nyomokat hagytak bennem, nem beszélve a muzsikáról, amely keresztmetszetét adta a zenekar addigi alkotásainak.

    Budapesten Carlos Santana hangversenye következik, remélem onnan is akad majd tudósítónk :-)!

  26. Igen,valahogy így kell írni egy beszámolót,Csizi,ahogy fent olvashattuk.

    Egy picit még visszakanyarodva a koncerthez,tulajdonképpen a film szerint volt megkoreografálva az előadás,felbukkantak a vászonról ismert figurák,a frusztrált tanár első sorban(őt meg otthon szorítja sarokba a felesége),aki az iskolában a gyerekek verésével próbál némi önbizalmat visszakapni,az anya figurája,aki számon kéri a tanártól a túlzott agressziót,stb.
    A mű szerintem teljesen visszavetjthető napjaink társadalmi,politikai helyzetére.Ezt bizonyította az a képsor a falon,amikor egy helikopter bemérte a célpontot,majd tüzelt.Az eredmény 6 halott.Mint az később kiderült,”tévedésből” civilek,voltak az áldozatok,nem terroristák.Ugye ismerős,a közelmúltban,azt hiszem ,Irakban történt meg a háborúban az eset.

    A PF lemezek valahogyan nem túlzottan élvezhetőek számomra,olyan értelemben,hogy az első daltól az utolsóig végig hallgatnám őket.Szinte mindegyiken vannak átugorható részek.Kivétel talán az utolsó,Division Bell és a Fal.
    Ettől függetlenül a kedvenc csapatom.
    Érdemes elolvasni Nick Mason könyvét,mely átfogó képet ad a zenekarról a megalakulástól egészen a 9-10 évvel ezelőtti leállásig.Azt hiszem,Nick még emljti a néhány évvel ezelőtt,talán 2-3 dalt felvonultató minikoncertet egy jótékonysági rendezvényen,ahol R.Waters is beugrott,valószínűleg utoljára a híres csapatba.

  27. Ha jól emlékszem, én annak idején (úgy 14-15 évesen:) a Fallal kezdtem a Pink Floyd munkásságával való ismerkedést. Bár először talán nem is az volt az első számú kedvencem, hanem a Wish you were here. Emlékszem, mennyire lenyűgözött akkor a Shine on you crazy diamond monumentális lebegése, a címadó szám karakteres dallamai vagy éppen a Welcome to the machine rideg, gépies hangulata (hidegrázás, brr:) ) Nagy szeretem azt a lemezt mind a mai napig, ott van szorosan a FAL mögött, igazán nem sokkal marad le tőle.
    A Dark side of the moon számomra a harmadik legjobb lemezük, bár sokan ezt tartják a legjobbnak. Ha jól tudom, a mai napig az egyik (ha nem a) legnagyobb példányszámban eladott hanglemez. A Floyd ezzel vált igazán emészthetővé a nagyközönség számára – úgy, hogy közben még emelték is színvonalat, nem csökkentve a zenéjük egyediségét. Az album húzódala egyértelműen a Time c. klasszikus, de az egész anyag egységesen magas színvonalú, nem lehet belekötni sehol.
    És ott van az Animals. Az előbb említett 3 albummal szemben ez utóbbival csak mostanában, finnországi tartózkodásom idején kezdtem behatóbban ismerkedni, korábban valahogy elmaradt. Nem mintha előítéleteim lettek volna az albummal szemben (előzetesen nem olvastam egyetlen kritikát sem). Szerintem egy nagyon jó album, a megelőzőekhez képest talán több hallgatást igényel. A hangulata valóban más: itt már egyre erősebben érvényesült Waters befolyása a dalszerzésben, mely végül a FInal cut-nál csúcsosodott ki. A rá jellemző ridegebb hangulat uralja a dalokat, amelyek azonban egytől-egyig remek szerzemények. Több óriási gitárszóló is hallható a lemezen, már csak ezért is érdemes meghallgatni. Nálam ez az album a negyedik a sorban, hozzá kell tennem, hogy a többi anyagukat sajnos nem nagyon ismerem. A második lemezt még elég sokszor hallgattam, de az még a korai pszichedelikus érából való. Ezen kívül a Momentary lapse of reason szólt még néhányszor, de összességében ennyiből állnak a Pink Flyodról való ismereteim.

  28. Tulajdonképpen a Pink Floyd a pályafutásának hosszához képest rendkívül kevés albumot adott ki, de azok míves munkák mind. Nálam is a Geigi által említett három darab (Wish Yuo Were Here, The Dark Side Of The Moon és a Wall) jelentik a csúcsot. Az Animals mindenképpen egy paradigmaváltást jelent az előzőekhez képest, mind zeneileg, mind tartalmilag, valahogy soha nem nőtt igazán a szívemhez ez az album.

  29. Szeptember 11-e idén a Magyar Dal Napja. Csak azért nem kerül főoldalra a hír, mert azt gondolom, hogy a magunkfajták számára, sokkal fontosabb, hogy Ágica írása az Örökség székelyföldi fellépéséről még egy ideig a címlapon maradjon, arról nem is beszélve, hogy nekünk ezek az események jelentik a Magyar Dal Napját – nemcsak szeptember 11-én!

    Ettől függetlenül, érdemes lesz ma néha belehallgatni a Petőfi Rádió műsorába, különleges magyar zenei csemegéket hallhatunk.

  30. December 5-e, amíg élek, az a nap lesz számomra, amikor legszívesebben elbujdosnék szégyenemben. Nincs vigasz, nincs gyógyír és nincs megbocsátás! De mégis… nézzétek meg az alábbi zenefilmet, merítsetek erőt belőle – határon innen és túl!

  31. Szomorú tapasztalatra tettem szert tegnap egy órámon ezzel kapcsolatban. A hallgatókkal dolgozatot írattam, amelynek a formája bizonyos szemináriumokon már évek óta keresztrejtvény. Az egyik sorba az “állampolgárság” szót kellett beírni a meghatározásra, amely szinte mindenkinek gondot okozott, pedig csaknem egy teljes órát foglalkoztunk a témával. Segítségképpen közöltem, gondoljanak arra, milyen nap van: milyen hónap és hányadika, nos, a többség továbbra is értetlenül nézett, csak egyetlen arcon csillant valami, nem is bántam, hogy dolgozatírás ide vagy oda, hangosan mondja be, hogy ja, a 2004-es népszavazás… Ez sem jelentett elegendő rávezetést, a heuréka! senkin nem látszódott, ezért a dolgozat beszedésekor sem mondtam meg, miről van szó, csak azt, hogy azért legyenek szívesek ennek nagyon utána nézni… A javításkor láttam, hogy a népszavazást megemlítő fiú mellett csak egyetlen másik hallgató volt, aki ebbe a sorba beírta a helyes megoldást. Elszomorító, különösen annak fényében, hogy a kurzus címe “Történeti alkotmányunk”… Lehet, hogy valamit én csinálok nagyon rosszul???

  32. Hét esztendő – történelmi távlatban – nagyon rövid idő. Úgy érzem, hogy 2004.december 5-e még nem vált történelemmé. A most érettségiző korosztály, akkor 11-12 éves gyermek, az egyetemi hallgatók idősebb korosztálya pedig serdülő volt. Kiforratlan világnézettel rendelkező korosztály aligha érthette meg december 5-ét és a mögöttes történelmi eseményeket, amelyek Trianontól egészen a gyurcsányizmusig ívelnek.

    Ez csak a legifjabb generáció, de mit mondjunk mi, középkorúak, akik elől elhallgatták Trianont, ’56-ot és annyi minden mást? A történelem tanítás nem volt más, mint alapfokú marxista-leninista szeminárium. Ha a család nem pótolta a hiányt, akkor mindenki tudatlan maradt, hiszen még a múlt iránt mélyebben érdeklődők is csak a pártállam bértollnokai által írt szakkönyvekhez juthattak hozzá.

    Egy szóval sem állítom, hogy csak ezek vezettek december 5-e kudarcához, de részük volt benne.

  33. Egy kis kedvcsináló – remélem még nem késő – a ma esti Kormorán Memory Band koncerthez! Köszönet a felvételért Sándornak!

  34. KATAPULT! Nagy élvezettel olvastam Kriszta riportját “A nemzeti rock garázszenekara” címmel, a Vaskarikában. Az írás legfőbb apropója, a február 18-i Nagysimonyi Ismerős Arcok koncert, ahol a Katapult előzenekarként szerepel.

    Legrégebbi olvasóink, barátaink még a “régi szép idők”-ből emlékezhetnek Andy-re, Charles-ra és társaikra, akik mikor mit énekeltek, hol tábori összejöveteleken, hol a templom alatti klubban. Mindkét Ismerős Arcok táboráról szóló beszámolómban is szó esett a Katapultról, hiszen – túl azon, hogy jó amit csinálnak – szívünkhöz is közel állnak! Hajrá fiúk, sok sikert az életben és a színpadon!

  35. Szombaton elindul a Fonóban Hobo új klubja!

    “Hobo szombaton este hét órakor nyitja meg a Fonóban új klubját, amelyben havonta egyszer várja majd a rajongókat. Azt ígéri, hogy visszatér a gyökerekhez, megidézi az egykori MOM, az FMH, majd a Lágymányosi Közösségi Ház legendás Hobo-hangulatát. Bluest és rock and rollt, kuplékat játszik, verseket szaval, neves művészeket fogad, de szerzői és zenés filmeket is vetít, kiállításoknak ad teret, és fiatal, kezdő együtteseknek nyújt lehetőséget a bemutatkozásra. Hobo és Bandája – Póka Egonnal, ifj. Tornóczky Ferenccel és Szakadáti Mátyással – visszakanyarodik a HBB első időszakához, és a saját szerzemények mellett egyebek között Stones, Doors, Cream, Tom Waits és Jimi Hendrix-számokat is játszik.”

    A kép és az írás forrása

  36. Hobo: “Ez lesz életem legnagyobb vállalkozása!” – a részletek itt olvashatóak.

  37. Nyervinek hála, a filmmegosztó portálon megtekinthető az Örökség Házi áldás című dala, amely – Kriszta honlapján olvasható cikknek megfelelően – a Duna televízió mai Kívánságkosár című műsorának része volt. Vérzik a szívem, hogy hétköznap, 13:00-15:00 között sugározták a műsort, így alighanem a legtöbben lemaradtunk róla… de azért örülhetünk, hogy az Örökség zenekar ezáltal is egyre inkább ismertté válik! A Barba Negrában majd kárpótoljuk magunkat!

  38. Nyervi folytatta a Kívánságkosár Örökséggel kapcsolatos zenei anyagának feltöltését (l.8.9. bejegyzés, illetve az egész műsor megtekinthető máris az Örökség honlapján!

  39. “Jobban van Deák Bill Gyula” – olvasom a híroldalon, szívroham, kétoldali tüdőgyulladás…

    Ne csináld Bill, legalább Te ne! Úgyis annyi minden baj, tragédia híre jön már nem naponta, hanem óránként… gyógyulj meg mielőbb, maradj velünk, úgyis árválkodunk! Még ne, most még ne csinálj új bandát! Szükségünk van Rád!

  40. Jegyek zsebben, számoljuk a napokat, hiszen március 12-én East életmű koncert lesz a MÜPÁ-ban! (A beszámoló nem marad el 🙂 ), addig is egy kis előzetes:

  41. Gyengébb pillanataimban-utolsó hónapokban gyakoriak-főleg a zene nyújt némi vigaszt bamba lelki állapotomra.Ilyenkor a zeneoldal jön a segítségemre,ott keresem meg a rég hallott,vagy már-már feledésbe merült dalokat.
    Viszont Bill,vagy Tunyó hallatán ismét visszatérnek a könnyek a szemembe-csöbörből vödörbe esve-,szóval nem jutok sokra ezen a téren sem.
    Az persze jó,hogy remek és még remekebb dalok születtek anno és kiváló zenészek adták elő őket.Puszta magánjellegű véleményem az,hogy mi lesz velünk,azokkal,akik ezen a korszakzenén nőttek fel és láthatták is koncerteken a “nagyokat”,ha már ők nem lesznek közöttünk?
    Marad a cd,a világháló és az emlékek.
    Minden megmozduláson,ami a múltba repít vissza,a fiatalságot hozza emlékeinkbe játszadozni,részt kell venni,előre meg kell venni a jegyeket,hogy ott lehessünk.

    Tunyó már csak föntről néz le ránk,levetette láncait,gondolom jól elbeszélgetnek az Úrral a főldi élet zenészsorsairól.Bill sajnos beteg,Cipő ott van,ahol a part szakad.
    Ez a felsorolás akár órákat vehetne igénybe,annyian vannak már odafönn,akik a zene segítségével okoztak örömöt mindannyiunknak.
    …és talán ezért kell picit jobban odafigyelni azokra,akik még köztünk vannak és teszik dolgukat-zenélnek.

  42. Az idő kereke forog, ezen nem változtathatunk! Az a borzalmas, hogy több tucat muzsikus jóval idő előtt ment el, felsorolni is nehéz lenne őket. A nosztalgia, vagy életmű koncertek valóban visszahozzák ifjúságunk pillanatait. Azon sem aggódom, hogy nem lesz mit hallgatnunk, hiszen naponta születnek értékek, tehetséges ifjú zenészeket láthatunk, hallhatunk; az persze egy teljesen más kérdés, hogy a médiákban, a “lélek mérnökei” kiket és miért kezdenek sztárolni! Mire az összes “nagy” elmegy, addigra már mi sem leszünk itt. Rohadt érzés, de én szeretem – Menyhárt Jenővel szólva…

    Ami pedig Billt illeti, nemrégen olvastam egy riportot vele. Ha nem is annyira feszített tempóban, mint korábban, de márciustól újra kezdi a munkát, mi több, Koltay Gergővel új albumon dolgoznak!

  43. Elhunyt Herpai Sándor, aki korábban a V’Moto-Rock, P.Mobil, Keresztes Ildikó Band, Barbaro és a Kormorán dobosa volt. Élt 60 évet.

    Imáink kísérjék az Úrhoz, nyugodjék békében!

  44. Ez a szomorú hír még szombaton reggel jutott el hozzám. Este Püskiben voltunk koncerten,de senki egy szóval nem említette,pedig az előzenekar minden bizonnyal játszott olyan dalokat,melyeket anno Herpa Sanyi is eredeti formában…

    A Kobakon se,a Kormorán honlapján se említés,de itt legalább a képe helyett a téglalap sarka feketével áthúzva.

    Hallottam dobolni Herpai Sándort a Kormiban (lehet,hogy más zenekarban is,csak nem emlékszem rá),azonnal feltűnt a stílusa,tagadhatatlanul “hardrockos” felfogású dobos volt.

    Nyugodjon békében.

  45. A bulvársajtóból tudtam meg a szomorú hírt (Index). A Kobakneten tegnap közzétett írásában Bea megemlékezett Herpai Sándorról.

    Egyébként a halál után szinte mindegy már… Kell még egy szó, mielőtt mennél… Emberhez méltatlan körülmények között indult a halálba… Ha már így kellett távoznia, legalább egy fohászt, egy Mi Atyánkot mondjunk el érte.

    Gondoljunk a még itt lévőkre is… Fogom kezed, fogják mások is… Fogom, fogod, fogjuk, fogjátok? Igazán?

    Lett egy nagy család, lesz mit elmesélni…

  46. “A dalok megnyitják a szíveket” – az mno.hu interjúját Koltay Gergellyel itt olvashatjátok.

  47. NEGYVEN ÉV KORMORÁN címmel olvasható riport Koltay Gergővel, a Fejér Megyei Hírlap világhálós kiadásában.

 Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Kötelező

Kötelező