Íjászversenyekre járni szenvedélyünk. Volt valamikor egy másik világ, amikor még részesei voltunk egy baráti körnek, a legfőbb indíttatást ott kaptuk az íjászathoz, akkor, abból a társaságból rengetegen – tucatnyian – neveztünk erre versenyre. Sőt, kialakult egy szorosabb baráti csapat, évekig együtt jártunk versenyekre, később az útjaink másfelé kanyarodtak. Volt olyan is, hogy barátok rövid időre meglátogattak minket a versenyen, sütivel, pálinkával tartották bennünk a lelket :-). Volt valamikor egy másik világ… idén ősszel utolsó mohikánokká váltunk, ahogy minden szétesik körülöttünk, hát a ez a társaság is szétszéledt.
Ugyanakkor új barátokra leltünk, olyanokra, akik végtelenül elkötelezettek az íjászat iránt, a hétvégi versenyek, együttlétek szabadítanak meg bennünket közösen, a hétköznapok alatt ránk rakódott mocsoktól. Van olyan íjászbarátunk, aki elképesztően sok munkával – és hitvese, legszorosabb baráti köre támogatásával – négy év alatt öt íjásztábort szervezett Cserépváralján, ahol a megérkezés napján, az első tábortűz mellett, hagyományosan Kormorán-est a műsor…
Idén végre az egész családunk együtt mehetett Halásziba. Ezen a helyen buliversenyt rendeznek. Sokféle íjászverseny létezik, van 3D, ahol erdőben, életnagyságú polifoam állatokat veszünk célba, terepíjászat, ahol az állatok helyett koncentrikus karikákat tartó vesszőfogó a cél, vannak történelmi- és teremversenyek. Buliversenyen bármi lehet cél – boroshordó, kincsesláda, vagy éppen toilette-csésze :-). Halászi sokadszor… igen Halászi kihagyhatatlan. Egyszer volt, hol nem volt… volt valamikor egy másik világ… amikor Benedek életében először látott olyan nyílvesszőt, amely kilőve fütyült, nagyon megtetszett neki. Már elindultunk hazafelé, amikor jött a telefon: „várjatok egy pillanatra”. Andy Benedeknek ajándékozta a fütyülős heggyel ellátott nyílvesszőt és ezt egy kisgyerek soha nem felejti el…
Volt valamikor egy másik világ… Halászi sokadszor. Most leírhatnám, amit máskor az íjásztáboros honlapra szoktam: jó belövőpálya, pontos versenykezdés, a csoportbeosztási kérelmek teljesítése, kiváló beírólap, 32 cél, célonként két lövés – vagyis magas lövésszám -, a versenynek otthont adó Babos-major, ahová hazamegyünk immár, háromféle ételből választható íjászestebéd; gyors összesítés és eredményhirdetés; a helyezetteknek kupa, tárgyjutalom, érem… baráti kézfogások és remek hangulat.
Íme a pálya, ahogyan műholdról látszik:
A verseny adatai (megtett távolság, szintkülönbség, stb.):
Volt valamikor egy másik világ… sajnálom, hogy csak volt…
3 hozzászólás - “Halászi sokadszor…”
Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Kriszta, ezzel a győzelemmel nincs mit dicsekedni… eleve a szenior mezőny létszáma jóval kisebb, ha pontosan szeretnék fogalmazni, kevésbé lőttem rosszul, mint a többiek. A felnőtt férfi mezőnyben ez a pontszám a nyolcadik helyhez lett volna elég. Ha jobb általános fizikai erőnlétem lenne és ha lenne időm hetente 2-3 alkalommal edzeni – nemcsak versenyeken lőni – akkor ennél sokkal magasabb pontszámot is képes lennék elérni.
Különben találtam egy jópofa videót a vasárnapi versenyről, sokat visszaad a hangulatából
Azzal viszont eldicsekszem, hogy kb. 3 hete Márti megnyerte a pákai versenyt (Zala megye!!!!), igazi gatyafékes, löszfalas, seggencsúszós vadászverseny volt; na ez teljesítmény a javából,
részletek itt vannak.
Szerintem az a kép fotomontázs.Ha jobban megnézzük,akkor látszik,hogy Csizi kinyújtott kezekkel,csukott szemekkel,kupát tartva a áll a dobogó legfelső fokán.
Eredetileg hanyattfekve szundikál a puha ágyikóban egy kiadós szolgálat után,annyira kivolt,hogy a cipőjet se bírta levenni.A kupát erőssen markolta,nehogy kiessen a kezéből,gondolván,maradt benne némi vörösbor jobb időkre…
Mikor az a bizonyos jobb világ volt,akkor mindannyian elolvashattuk a fórumon,hová megy a csapat lődözni.Halászi annyira közel van hozzánk,hogy csak át kell pökni a
Dunán.Kár,hogy nem volt semmi beharahgozó.
Nem kritikának szántam!Az első bekezdés viszont halálkomoly.
Szerényen nem tettél említést a győzelmedről, de a fotókon azért kiszúrtam! 🙂 Gratulálok!