Volt idő, amikor bérlettel jártunk az Operába… azután annyi minden megváltozott…, ám ezúttal sógorom – Rezsnyák Róbert – énekelte Mozart hatszereplős vígoperájának egyik figuráját, így nagy örömmel vettük az irányt Budapestre, az Operaház felé. Sok minden megváltozott, de az Andrássy út alig-alig, az Ybl Miklós tervezte épület pedig örök.
A vígopera történetéről a Wikipédia meglehetősen lesújtó véleményt alkot:
“Da Ponte a rokokó Bécs botránykrónikájának egyik aktuális eseményét veszi tollhegyre s ezt mondja el, meglehetősen igénytelen kis történet keretében. A szövegíró – anélkül, hogy ez valóban szándékában lett volna – korának erkölcseiről rajzolt sivár képet. A történet szerint az asszonyok hűsége semmit sem ér, pár ügyes bók, szenvelgő sóhaj, a komorna tenyerébe csúsztatott ajándék – és máris megnyílnak az asszonyszívek, hűség, eskü, percek, órák alatt feledve. Mintha Da Ponte a Don Juan-történet másik oldalát mutatná meg: e könnyűvérű társadalomban nincsen szükség szívrabló lovagra, a női szívek fellegvára megnyílik, Don Juan-i ostrom nélkül is.
A dalmű Mozart életében csak a bécsi és a prágai operaszínpadra jutott el. Halála után a drezdai, frankfurti és berlini opera tűzte műsorára, majd az 1800-as évek elején Párizs, London és Milánó is meghódolt varázsa előtt.
Budapesten, helyesebben Pest-Budán egy német operatársulat mutatta be először az operát 1797-ben. Az első hazai bemutatón Mozart műve ezzel a címmel szerepel: Mädchentreue oder Schule der Liebe.
A budapesti Opera 140 évvel az ősbemutató után, 1930-ban vette fel műsorára a Così fan tutte-t”
A történet végeredményben a szerelem, a hűség, a csalafintaság, az ármány és a cselszövés körül forog, bemutatja a vívódásokat, az érzelmi hullámvölgyeket, ám a darab végére minden a helyére kerül. Az operában a történet – mai nyelvezettel élve a “story” – kevésbé fontos, mint a muzsika. Két és fél órán keresztül Mozart zenéje és azt színpadra vivő énekesek, a zenekari árokban ülő muzsikusok vezettek minket kézen fogva, egy korabeli világba, maga a cselekmény ebben alárendelt, akkor is, ha örök emberi gyarlóságok prizmáján keresztül látjuk a nő és a férfi szerelmi kapcsolatát.
Adva van a történet és adva van Mozart muzsikája. Bizonyára sokféle lehetősége van annak, hogy mindezek hogyan jelenjenek meg a színpadon. Szinetár Miklós rendezése látványos, a díszletek, a jelmezek és az egész színpadkép varázslatos, így együtt, Ybl Miklós épülete, a kiváló operaénekesek és a zenekar, a színpadi megjelenés és az egész előadás hangulata számunkra is és a zsúfolásig telt nézőtér közönségének is nagyszerű élményt nyújtott.
Úgy gondoljuk, érdemes visszatérni az Operába, ha az Ég is úgy akarja, jövő évadra újra lesz operabérletünk.
