aug 302009
 

Levélféle kisfiamhoz…

bendiszoba

Drága Kisfiam!

Könyörtelenül rohan az idő, pár hete, mikor eljöttünk az évzáróról, a vakáció szinte örökkévalóságnak tűnt. Mégis elszállt, holnap évnyitó, holnapután pedig becsöngetnek és elkezded utolsó évedet az alsó tagozatban. Tudom, hogy szomorú a szíved, jó lenne egy kicsit még vakációzni, későn feküdni, még később felkelni, játszani, játszani és játszani … de azt is tudom, – még akkor is, ha Magadnak sem vallod be -, hogy örülsz annak, hogy viszontlátod osztálytársaidat, köztük barátaidat és persze Mariann nénit is! Vállald ezt az érzést, máris jobb lesz a kedved!

Ott lesznek a táskádban a ropogós új tankönyvek, munkafüzetek, tolltartó, tornazsák mellett nyári élményeid: a hittan-, az íjász-, a jurta- és a fafaragótábor minden szép pillanata. Adjanak ezek is erőt Neked!

Mit kívánhatnék Neked az előtted álló hónapokhoz? Azt, hogy tekints úgy az iskolára, mint egy ablakra, amelyen ha átnézel az egész világ feltárulhat előtted, megismered a számok rejtelmeit, gyönyörű magyar nyelvünk használatát, verseket, olvasmányokat; énekeltek, rajzoltok, táncoltok; vár az uszoda és a koripálya … minden egyes nappal gazdagabb leszel, ha nem engeded magadban kihunyni a kíváncsiság lángját! Tudom hogy nehéz leckét írni, tudom hogy nehéz mindig odafigyelni, tudom, hogy sokszor jobban szeretnél játszani, a hátad közepére kívánod az egészet sokszor, de gondolj arra, hogy ahhoz hogy megelégedett, boldog ember váljék Belőled – ahhoz bizony dolgozni kell, már most is! Gondolj arra, hogy vajon Álmos vagy Pisti mennyit gyakoroltak ahhoz, hogy kezükben a hegedű, vagy a zongora úgy szólaljon meg, ahogy hangversenyről hangversenyre halljuk; hogy Erika amellett, hogy világbajnokká vált, megtanult énekelni és gitározni; gondolj arra is, hogy szüleid, nagyszüleid mennyit görnyedtek könyvek fölött, hogy azt csinálhassák, amit szeretnek.

Minden este imádkozunk Magyarország feltámadásáért. Gondolj arra Kicsi Fiam, hogy nélküled, nélkületek – mai gyerekek, iskolások nélkül – aligha sikerülhet. Minden tudás, minden ismeret amely a sajátoddá válik, egyben ezt a sokat szenvedett országot is gyarapítani fogja. Gondolj azokra a felvidéki diákokra, akiknek a tankönyveiben nem szerepelhet Pozsony neve; gondolj azokra a kicsinyke csángó barátaidra, akik nap mint nap harcolnak az iskoláikért és ha nem megy, akkor vasárnap gyűlnek össze, hogy magyar maradhasson a szó… vagy gondolj Csaba testvér árváira, akik szülők nélkül harcolnak egy emberibb életért!

Elég nagy fiú vagy már ahhoz, hogy elmondjam és megértsd, hogy tanítóid s majd tanáraid Nemzetünk Napszámosai, akiknek ilyen sanyarú sorsuk talán még soha nem volt. Megalázó alulfizetettség közepette tanítanak Benneteket, esztelen adminisztrációra kényszerítik őket, mivel sorra zárják be iskoláitokat a munkanélküliség réme lebeg a fejük felett. Minden eszközt kivettek a kezükből, hogy fegyelmet tarthassanak közöttetek, ezért arra kérlek, legalább Ti segítsetek nekik!

Minden diáknak aki most kezdi vagy fejezi be tanulmányait, vagy ezek között halad az úton jó egészséget, szorgalmat, kitartást kívánok!

Tőled mi is kérhetnék Bendikém? Harcolj és dolgozz magadért, értünk, Magyarországért! Nincs szükség hőstettekre csak kitartásra, szorgalomra, fegyelemre. Meglátod, menni fog, csak akarnod kell!

Szeretettel ölel:
Édesapád

 Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Kötelező

Kötelező

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..