jún 252009
 

SNC00214jav

Rövid az út a lovak álmától a farkasok énekéig … Lovak, kutyák, macskák … társaink egy társtalan világban…

Talán G.B. Shaw írta valahol: ” Kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes “.

De nem szaporítom a szót: mi van Pióval? Aki akar, itt naplót is írhat a lováról… 😉

  38 hozzászólás - “A lovak álma, a lovam álma…”

  1. A Kormorán Baráti Kör megújult honlapján nagy élvezettel olvastam Gábris írását a Világ Legjobb Zenekarának névadójáról. Ajánlom a figyelmetekbe!

  2. Jajjj, a macskák is nagyon jók, bár én épp aggódom a mi Bumbusunkért, az Égedelem miatt villanypásztort kényszerültünk bevezetni, és a macsek azért ki-be-átjár, de félek, egyszer megunja az áramcsípést és keres új családot magának, ahhhh, nehéz dolog ez, tényleg igaz, egy gyerekkel könnyebb, mint ezekkel a négylábúakkal.
    Kiváncsi vagyok Vasmacskára, minket is környékez a szomszéd szürke nyávogója, szépek ezek a kis dögök, szó,mi szó (látidó).

    No, az úgy volt, hogy megnyertem egy irodalmi pályázatot, konkrétan a Cédrus Művészeti Alapítvány és a Napkút Kiadóét, s ezeknek a Napút című kiadványukban, a 2008/4. számában jelent meg a részlet, az egészet ki akarták adni, de nem adtam…

    Mindegy, most ülök rajta, biztos jobb helyen van nálam a szekrényben:(

  3. Egy újabb jó kérdéssel hozakodom elő: mikor és melyik irodalmi folyóiratban jelent meg a részlet? Ami pedig a könyvkiadás nehézségeit illeti…nem vagyok meglepve, csak sajnálom, hogy egy jónak ígérkező könyvet még nem vehetünk kézbe!

    Égedelem Bodzakutyárol majd mesélj a Pilvaxban, én is szólni fogok az új családtagról, HamVASmacska történetéről. Mijáúúú! 🙂

  4. A kérdés jó. ( Azt olvastam valahol, ha vki ezzel kezdi a mondandóját, akkor a kérdés tényleg jobb is lesz, mint maga a válasz. Talán így is van, itt kellene abbahagynom:))

    Könyv vaLÓban született, egy részlet meg is jelent belőle egy irodalmi folyóiratban…aztán hála remek üzleti érzékemnek, két kiadó között a padlón landoltam.

    Most újból neki kellene állnom, kiadót, szponzort keresnem-mert a könyv tényleg jó-de nincsen hozzá kedvem. Vagy pofám. Azt sem tudom, hogy kell kuncsorogni. Meg nem is akarok. Tudjátok, a kérés nekem nagy szégyen, hát adjátok ki úgy is, ha nem kérem:)

    Elismerem, élhetetlen vagyok, ez nem megy a mai világban, de majd összeszedem magam…

    Más: gazdagodott a családunk, Bodzakutya személyében, egy Égedelem, ahogy barátnőm fogalmazott, majd egyszer mesélek róla is. Kutyák nélkül lehet élni, de minek?- fogalmazta át mindig anyukám a fenti idézetet, örültem, mikor itt viszontláttam.

  5. Régóta vártuk a híreket Pióról, nagy örömmel olvastam, hogy “Most az övé mindaz, mi évszázadokon át mindig is a lovak álma volt.”

    Azt csiripelték a madarak, hogy könyv is született Pióról…:-) vajon mikor olvashatjuk?

  6. Köszönöm…

    Pió jól van, kik régóta ismerik, azt mondják, most, először életében, boldog. Ehhez magam is nagyban hozzájárulok, amióta nem látogatom, nem lógok a nyakán, nem csókolgatom, s főleg, nem kínzom mindenféle lovaglással. Hatalmas nagy legelőn él, szabadon, mindenféle kantár és kötöttség nélkül, két beosztottjával, talán még emlékeztek Taitara, a büszke arabra, párosukhoz társult be idővel Zete, a kis szíjalt hátú hegyi ló, azt hiszem, az ő érkezésekor szakadt meg mesém.

    Hármasban bandáznak azóta, az évek során mufurc öreg hősünk olyannyira összeszokott kis csapatával, hogy mostanság némi empátiát is képes érezni- s bocsánat, hogy már megint ez az ominózus téma itt is, újra de csakazértis:)))-mégpedig történetesen Zete kiherélésénél Pió heves és aggodalmas együttérzésének adott hangot, igencsak nagy meglepetést okozva mindenkinek, kik oly jól ismerték már közönyös, életunt és örök lelki nyugalmából kibillenthetetlen formáját.

    Tervben volt sokáig, hogy egy nap magammal hozom, felköltöztetem őt is, kerestem neki helyet, kutattam a legjobb megoldás után, s ebben szerelmem, barátaim mind partnerek voltak, soha, senki nem célzott egyetlen szóval sem arra, amit magamban és titokban már elismertem, s amihez másfél év kellett, hogy hangosan, mások előtt is ki merjem mondani: ha szeretem Piót, ezt az öreg, élete során oly sokszor lefárasztott és kihasznált jószágot, akkor csakis egy módon teszek neki jót, ha nem zargatom, nem ragadom ki kedves, megszokott helyéről. Ennél többet egyszerűen nem adhatok neki, mint hogy békén hagyom, hisz sokszorosan kiérdemelte ez a ló a nyugodt, felhőtlen nyugdíjas éveket. Ő BOLDOG. Még ha nekem sokszor össze is szorul a szívem, mikor lovat látok, akkor is tudom, neki most jó, s én adtam meg neki, mi mindig is célom volt, ahogy megismertem, s nekifogtam a “Mentsük meg Piócát!” akciómnak. Hát sikerült. Most az övé mindaz, mi évszázadokon át mindig is a lovak álma volt.

    Élj tovább békében, szeretetben drága Pióm, ahol most élsz, de azért tudnod kell, még jövök! Jövünk! Bemutatok majd neked egy mosolygós, huncut, eleven kislányt, ki biztosan új rajongód lesz, megrángatja majd a sörényed, a füledbe sikoltozik, te meg sóhajtozhatsz hangosan megint: Ez nem igaz, ez a csaj már megint a nyakamra hozta a családját!

    Hidd el, ez így van jól!
    Szeretlek!

 Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Kötelező

Kötelező

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.