jún 252009
Rövid az út a lovak álmától a farkasok énekéig … Lovak, kutyák, macskák … társaink egy társtalan világban…
Talán G.B. Shaw írta valahol: ” Kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes „.
De nem szaporítom a szót: mi van Pióval? Aki akar, itt naplót is írhat a lováról… 😉
Köszönöm szépen! Rendben, egyszer elmesélem:)
Könyvesboltban a Famulusban vehető majd kézbe, illetve fent lesz a Bookline-on is, bár náluk is a webáruházban. De érdemes lesz Örökség koncerteken a CD-k környékén olvasnivaLÓ után is nézelődni… 🙂
Gratulálok Netti, türelmetlenül várom, hogy kézbe vehessem!
Egyszer elmesélhetnéd, hogy mennyire rögös út vezet egy könyv megirásától megjelenéséig? Másik kérdésem: könyvesboltban kapható, vagy csak webáruházban?
Hogy tényleg „ne csak hűséges ebekről essék szó”, én is jelentkezem.
Megjelent a könyvem- sajnos már csak Pió emlékére.
Itt beleolvashattok újra:
http://www.napkut.hu/naput_2008/2008_04/007.htm
Itt meg maga a könyv:
http://bolt.undergroundkiado.hu/a-lovam-alma
Fogadjátok szeretettel!
N.
Hogy ne csak a hűséges ebekről essék szó… Tegnap Úrhidán jártunk, megnézni egyik közeli rokonunk háztáji gazdaságában a szaporulatot! Szinte egyszerre ellett a coca és a boci, Rozi, a kisborjú már álldogált, csak a fénykép kedvéért heveredett le 🙂
Nekünk – egészen pontosan édesanyámnak – eddig 3 tacsija volt. Az első a Chocolat-kennelből származott és Egerbe mentünk érte. Matuzsálemi kort ért meg. Érdekes szokása volt, hogy betakarózott! Volt egy plédje és addig izgett-mozgott, amíg be nem takarta teljesen. Szegény öregkorára teljesen megvakult, már jóval 10 év felett volt, amikor muszáj volt elaltatni. Őt Fifi követte, nem volt törzskönyvezve, de fajtatiszta volt. Ő sokkal temperamentumosabb volt, mint elődje, ahogy a kutyások mondják „apport bolond” lett, állandóan labdázni kellett vele. Ő is 13 évet élt, az utolsó hónapokig nagyon jól tartotta magát, azután hirtelen elkezdett fogyni, megkopott a szőre, elfelejtette a szobatisztaságot, szerintem 2-3 nappal előzte meg a természetes halált a jótékony elaltatás. Mindig nagyon nagy fájdalommal járt számunkra a hűséges társ elvesztése. Ők egyébként rövidszőrű barna tacsik voltak. Fifi után elég nehezen találtam kutyust a környéken, végül Polgárdi mellett szereztem be Lucit, aki most 2 éves. Ő rövidszőrű, ám fekete. Luci elképesztően ragaszkodó, édesanyám a kijelölt falkavezér, döbbenetes, hogy árnyékként követi! Az első időkben, amikor édesanyám elment valahová, romba döntötte a lakást, csíkokra tépte az újságokat, elhúzta a szőnyegeket… Most már lehiggadt, de ha édesanyám megjön valahonnan, gyakran örömében bepisil! Bendi Yorkshire terrierjével – Nutellával – nagyon jóba van, hatalmasakat futkosnak a kertben, de általában Nutella a kezdeményező.
„Kutya nélkül lehet élni – de nem érdemes.”(Heinz Rühmann, más forrás szerint G.B. Shaw mondása) szentigaz. Persze nem mindenkinek és nem mindenáron! Foglalkozni kell velük, gondjukat viselni, de a törődést százszorosan meghálálják.
Három tacsi, három karakter. Ami teljesen közös volt bennük, az a végtelen falánkságuk. Válogatás nélkül, szinte mindent felzabáltak. Hűségesek, bohókásak, végül, de nem utolsó sorban nagyon jól jeleznek. Ha szól a csengő, a kórus is rázendít!
Nos ez egy hosszabb folyamat volt.
A végén egy barátnőmmel kettesben vállaltuk be a kis örökmozgót.
A Marosmenti rudifogó kennelből származik régi híres szálkás tacskó tenyészet.
Múlt Péntek délután került sor a végső nagy utazásra a tenyésztő nénitől.
Az autóutat némi nyafogás után megszokta.Klárafalva(Szeged mellett)nincs a szomszédban
de többszöri rövid megállásokkal féúton egy kiadós vízivással kibírta.
Napközben jobbára én foglakozom vele.Nagyon érdekesen tabulékony a kisasszony.
Néha duzzogva visszavonul a kosarába ahol kezdettől nem zavarja senki.
Még a karantén idejét tölti tehát csak kerti sétákról és kisebb szimatolgatásokról lehet szó.
De Tücsi mert ezt a nevet kapta közös megegyezéssel már most igen élénken reagál az utcai kutyák ugatására vagy ha a szomszéd lakásból az idős hölgy kulcsaival babrálva elmegy otthonról.
Emberekkel szemben fenntartás nélkül barátságos.De ma reggel barátnőm mosolyogva mesélte,hogy este tv-t néztek és a morgó kutya hangra Tücsi dühösen válaszolt.
Mindig volt körülöttem állat de több év szünet után egy ilyen kerős karakter érdekes tapasztalat és szinte minden napra tartogat valami újat.
Próbálok a fejlődéséről ha nem is naplót írni de indőközönként beszámolni.
A linket pár képpel még ma készre csinálom ígérem.
Várjuk, részemről annál inkább, mivel édesanyámnak most van a harmadik tacsija, mind más karakter, de nagyon szerethetők, ez közös bennük!
Ha akarja a Plivax úri közönsége írok pár sort holnap a kis új jövevény tacsiról.
Tacskógazdi leszek”felesben”.No ez némi magyarázatra szorul azt hiszem.
A legjobb barátnőméké lesz hivatalosan a kis szálkás tacsi.
De ők nagyon elfoglaltak és mivel egy kölyök nem plüssállat én meg most négy órában dolgozom amúgy meg kutyarajongó volnék hát megkértek nem segítenék-e?
Mondottam,hogy ezer örömmel:)Ha kölyökként megszokja a cicusomat akkor talán az se lesz gond.
Érdekes lesz pár év kényszerű szünet után újra kutyázni
Várom már Október elején hozzák el a tenyésztőjétől a kis Tücsköt mert szuka és neve máris van:)
Amúgy unokatesóméknál is van egy kutya, Alma, Ő puli (bár én azt szoktam mondani, a puli nem kutya, több annál 😉 ). Tényleg éppen csak meg nem szólal, annyira okos. Akkora empátiával bír, hogy reggel a lakásban, amíg akár csak egyetlen ember is alszik, egyetlen hangos „szava” nincs, maximum halk morranással fejezi ki a nemtetszését, vagy egyet „nyikkan”, ha örül valaminek. Szinte elsőre megért mindent.
A puli tényleg igazi hungaricum.
A kutyák életkorát egyébként sacc/kb alapon számítják, azt véve alapul, hogy kb. másfél éves kutya viselkedik úgy, mint ahogyan egy 16-18 éves ifjú. Ezért az első „kutyaéletévet” 12 emberi évnek veszik, minden továbbit pedig hatnak.
A mi családunk tacskó rajongó! Ilyen szép kölyökben mindenki örömet talál.Biztos vagyok benne,Csizi,hogy édesanyád is vigasztalódni fog ebben a kutyusban.
Mi is átéltünk ilyen esetet,az anyósom társa volt a kiskutyája,benne lelte minden örömét a szomorú hétköznapokban,ezért tudjuk,mit jelent elveszteni a szerett kisbarátot.
Néhány fénykép Luciról, az új családtagról… meg a kertünkben virágba szökkent krókuszokról. Utóbbi virágot nagyon szeretem, sok sok évvel ezelőtt dugtuk el a hagymáit, mára már bokrokban virágzik, érdekes, hogy a fehérek teljesen eltűntek, talán az ősszel majd pótoljuk őket. Talán…
Az életünk országútját szegélyező kilométerkövek között tízszer annyi a fekete, bánatot mutató, mint a fehérre meszelt, örömet jelző… tegnap ismét elveszett, véget ért valami, édesanyám tacsijának, Fifinek az élete. 15 éves volt, kutyának matuzsálemi életkor. Emlékszem, egy ködös novemberi vasárnap délután mentünk érte Cinkotára, kicsi volt mint az öklöm, nagy laskafülei bánatosan lógtak lefelé. Beilleszkedett a családba, bár voltak zsarnoki hajlamai, főleg ha elemózsiát követelt. Akkor novemberben édesanyám 71 éves volt, most 86… Fifivel nagyon jól megvoltak, minden nap elvitte édesanyámat sétálni, este az ölében aludt jóízűen, amíg gazdija a Híradó előtt háborgott. Együtt öregedtek, de Fifi gyorsabban. Szeptemberben, amikor Nutella hozzánk került, az állatorvos még megdicsérte, hogy korához képest teljesen jól van. Azután másfél hónap alatt aggastyánná vált… elveszett szőrének fénye, beesett a horpasza, megsüketült és látása is hirtelen romlani kezdett. A mozgása is bizonytalanná vált és elvesztette szobatisztaságát. Lehetett látni, már csak napjai vannak hátra… Édesanyámat, de mindannyiunkat nagyon megviselt, hogy egy időre el kell váljunk Fifitől.
Én pedig arra gondoltam, némi gyógyírt jelent, ha azonnal pótoljuk. Elkezdtem a világhálón kutatni, hihetetlen, de három nappal korábban feladott hirdetésre telefonálva, sajnálattal közölték, hogy elkeltek a kiskutyák… míg az egyik gazdi ajánlott egy tenyésztőt, aki az ő szukájukat fedezte, felhívtam, egy fél óra múlva már Kiscséripusztán voltam, és megvásároltam Lucit, a négy hónapos fekete tacsi szukát. Úton hazafelé buksi fejecskéjét végig a térdemen tartotta, úgy bóbiskolt.
Hazaérkezés előtt megbeszéltem édesanyámmal, leveszem róla a terhet, elviszem Fifit az állatorvoshoz, ne neki kelljen 86 évesen ezt a vállára vennie. Megérkeztem haza, Bendi kijött elém, pórázon vezette Fifit, szegénynek a farka is lebénult addigra már; Bendi ölbe vette Lucit és mikor Fifit betettem az autóba, – Bendi este sírva mondta -, még könyörgő szemmel visszanézett, mintha érezte volna, ez már a búcsú… Az állatorvosnál Fifi kapott egy kis altatót, mintha műtétre kerülne sor, a második, hosszú alvást adó szurit nem kellett megvárnom. Nem szégyellem, sírva vettem búcsút a hűséges tacsitól, úgy köszöntem el tőle, hogy valahol nemsokára úgyis találkozunk és hiszem, hogy így is lesz…
Luci megjelenése némiképp enyhítette édesanyám bánatát, hol zokogott, hol Lucit dédelgette. Nutella, viszont majd kiugrott a bőréből, örömében. Mert próbált ő Fifivel játszani, de az öreg kutya éreztette vele, hogy ez szóba sem jöhet. Lucival viszont futottak egy kört az udvaron és máris látszott, kortársak, barátok lesznek.
Szomorú volt ez a Benedek-nap, fájdalmas búcsúzással… kár, hogy a végleg távozó ember nem pótolható, még annyira sem, mint Fifi, a mi szeretett kiskutyánk…
Mintha ezer éve velünk élne… – igen jól fogalmazok: Nutella velünk él, nem közöttünk -, pedig még csak tegnap volt fél éve, hogy Hamvaska halálának napján elhoztuk Mezőfalváról. Igen Hamvaska emléke velünk van, Bendi még ma is sokszor könnybe lábadt szemmel emlegeti…
Nutella kezdetben alig volt nagyobb, mint az öklöm. A fülecskéi úgy kókadtak lefelé, mint egy tacskóé. Gyönyörű, selymes bundával, mosolygós szemecskékkel és örök vidámsággal költözött az életünkbe. Az első hetekben úgy elkezdett nőni, mint a bolondgomba, szerintem két hónap alatt négyszer akkora lett, mint amikor családtaggá vált. A fülecskéi napok alatt kiegyenesedtek, de nem egyszerre! Volt pár nap, amikor az egyik állt mit a cövek, a másik lógott, kajlán, mint a frissen mosott zokni a kötélen. (Sajnálom, hogy akkor nem jutott eszembe lefényképezni!)
Közben jött Vanatka doktorbácsi és hozta a szurikat, féreghajtó tablettákat, vidám arccal nyomta a stempliket Nutella oltási könyvébe. Néha-néha egy-egy hurka, vagy tócsa jelezte, hogy Nutellának az agyába kell vésnie: vannak folyó és egyéb ügyek, ezekre a kert szolgál! Ezt világosan megértette, de … ha nem is sokszor, de olykor-olykor, ezen a télen is esett némi hó … élvezetes volt a fehér hideg paplan odalenn, de az illatok… azok hová lettek?
Van sok unalmas hétköznap, de vannak borzasztó élvezetes dolgok is! Na az első íjászverseny a későőszi, ám tavaszt idéző Csákvári dombok között! Az volt csak az igazai móka! Csak már jönne a folytatás! Azután egyszer a Papa felhurcolt a szobába egy jó illatú, de szúrós fát… ráaggattak mindenféle furcsa dolgot, üveglabdákat… de volt valami egészen különös ezek között… valami aminek finom illata volt és ehetőnek tűnt. Hamar megtanulta Nutella, hogy az alsó ágakról hogyan csenje el a szaloncukrot, fejlett technikával kicsomagolta, majd megrágta – mi meg azt gondoltuk, már megint kutyaszar! Aztán együtt szomorkodott a Gazdival, amikor a fa eltűnt a lakásból.
Ami a legborzasztóbb az a hideg! Bár kapott Nutella kötött kardigánt, rettenetesen tud fázni. Néha a lefekvés előtti utolsó kertlátogatáskor még a póráz is rezeg, úgy didereg. Póráz? Hát igen. Vannak rések a kerítésen és Nutella szívesen elkalandozna, ha hagynánk! Amennyire tud fagyoskodni, annyira boldog, ha látja, hogy készülünk befűteni a kandallóba! Olyankor ott sertepertél körülöttünk, majd amikor az izzó fahasábok elkezdik ontani magukból a meleget, Nutella úgy elnyúlik a kályha előtt, mint a szőke nő a szoliban 🙂 A kutyus tudja, hogy az éjszaka alvásra való, de felkeléskor kitörő örömmel látogatja meg a családtagokat. Mikor vasárnap Mártinak ágyba viszem a tejeskávét, Nutella két lábra állva néz az ágyra és gombszemecskéivel kérdezi: ” Mi ez a szokatlan lustaság?” Amit még nagyon szeret, az a séta (persze csak akkor, ha nincs túl hideg). Három házzal fölöttünk él Maci, a berni pásztor… máris nagy barátságban vannak, kerítésen át orrdörzsölés, kölcsönös farokcsóválás jelzi a rokonszenvet. Érdekes történet volt az első szépítészet is, vagyis a kutyakozmetikusnál töltött idő. Csattogott az olló, berregett a hajvágó, finom langyos fürdővíz, utána jó illatú Nutella :-), ezt már kétszer megcsináltuk… meg lehet szokni… Azután nagy élvezet még az autókázás is! Néha Papa elvisz Bendiért a suliba, mikor Nutella meglátja Gazdit a többi gyerek között, majd kiugrik a bőréből örömében! Persze ez akkor is így van, ha valaki hazajön, ugrándozás, örömkörök a lakásban… Szereti Nutella az estéknek a vacsora utáni részét is, amikor Papa becsücsül a tv-fotelba megnézni a rémhíradót… ezt Nutella távolról lesi és még el sem éri ülepem az ülőlapot, már az ölemben kelleti magát, hármat fordul, befészkelődik és nyugodtan szundikál… Ezek a mennyei nyugalom percei!
Koszt. Nutella mindenevő, de nem falánk, nem követelőző. Van egy kifejezetten junior Yorkshire terriereknek kifejlesztett bogyó, azt nagyon kedveli, megeszi a konzerveket is, de nyers zöldséget, gyümölcsöt is szívesen fogyaszt. Egyszer, amikor bevásároltunk neki, egy zacskó granulátumért és pár konzervért 4000 pengő forintot hagytunk az üzletben, rájöttünk, hogy ez nem túl gazdaságos. Így azután vettünk csirkenyakat és szívet, összefőztük zöldségekkel, kis adagokra porcióztuk, lefagyasztottuk – ezt sokkal jobban szereti mint bármelyik állateledelt!
Ilyen az, amikor egy pöttömnyi élet színt hoz egy család mindennapjaiba… amikor a Gazdi szíve felderül, hogy valaki szeretettel várja otthon és amikor megérkezik, tombol az örömtől.
Tudjátok mi érdekes még? Nutellát a fél év alatt ötnél többször nem hallottuk ugatni. Előfordult, hogy a kerítésen át megkiabált egy járókelőt, de a legdühösebb akkor volt, amikor a teraszajtó üvegében meglátta saját tükörképét, teljesen felháborodott a látványtól… 🙂 🙂
„Ha szivárványt akarsz látni, el kell viselned az esőt…” Búval, bánattal és könnyekkel teli napok alatt azért van ami megmelengeti a szívünket. Hamvaska ugyan pótolhatatlan, de mindannyiunk fájdalmának enyhítésére azóta beszereztük Nutellát, ő egy 8 hetes Yorkshire terrier kölyök…
Jelenleg még karanténban – azaz szobafogságban – van, hiszen egyik fontos oltását majd csak pénteken kapja meg, de jókedve, életvidámsága átragad a környezetére. A rengeteg alvás közben óriásikat hancúrozik, felfedezi a lakást, jön-megy és időnként cérnahangon ugat.
Már alig várom, hogy kiszabadulhasson és levihessük az udvarra, majd sétálni; hogy elkisérhessen íjászversenyekre; csöpp élet, még akkora mint az öklöm, most egy picinyke fénysugár a ránk borult sötétségben. Mesélek majd még róla…
Este még ugyanolyan volt, mint máskor. Egy picit belekóstoltunk csütörtökön az őszi nyárba, mikor késődélután hazaértem, kinyitottam a teraszajtót, mert nagyon szeretett ott kinn bogarászni. Kiment, mint egy kis oroszlán, a földhöz lapulva óvatos mozdulatokkal cserkészett egy rovart, a döntő pillanatban az utóbbi volt fürgébb…
Hamvaska gyönyörű cica lett. Amit februárban írtam jelleméről, viselkedéséről, hozzánk való viszonyulásáról alig változott. Három heti távollétünk után, mintha egy kicsit ragaszkodóbb lett volna…
Amíg én csütörtökön késődélután Hamvaskát figyeltem a teraszon addig… addig Bendi és sok gyerek, szülő és tanár a Felsővárosi templomban együtt kérték az Urat, hogy tartsa meg azt a társukat, akit ugyan a legtöbben személyesen nem is ismertek, hiszen a tanévkezdés idején már a sterilszobában feküdt, ott próbálják meggyógyítani…
Este meggyötört lélekkel, már kilenc óra előtt nyugovóra tértünk, Bendiből felszakadt a zokogás, mert ráébredt valamire, arra, hogy mit jelent az elmúlás.
Reggel Hamvaskát holtan találtuk.
Csizi Hamvaska gyönyörű lett.
Amint olvasom kezd rájönni,hogy Ti vagytok érte.:)
Nem az a ba,hogy a macskát az ókori Egyiptomban istenként tisztelték hanem,hogy ezeka „dögök”erre még emélkeznek.:)