júl 112010
 

“Úgy érzem, hogy élményekben gazdag, feltöltődést hozó napok előtt állunk…”- írtam a táborozásra készülve, előérzetem igaznak bizonyult. Igyekszem megosztani Veletek élményeinket.

Pénteken munka után indultunk a ránk váró mintegy 160 km-es útra. Elöljáróban elmondom, hogy az Arcok csókakői hangversenye után fogant meg bennem a gondolat, hogy ott a helyünk a csepregi táborozáson, ám szállást már Csepregen nem találtam, így Bükfürdőn aludtunk egy panzióban, 6 km-re a tábortól. (Sajnos ahhoz én már túl kényelmes vagyok, hogy kempingben sátorozzak 🙁 ). Elfoglaltuk a szállást, majd indultunk a tábornak otthont adó csepregi Ottó kempingbe. Megérkezésünkkor jött le a színpadról a mosonmagyaróvári Katapult zenekar, amelyben Andy és Charles is muzsikál! Összefutottunk jó pár kobakossal, a művész urakon kívül a Bucsuházy családdal, Zotyával, Ulrich Évivel, Gombóccal, Buzsyval, majd később Tüsivel. Leültünk Petiékkel beszélgetni, a háttérben közben megkezdődött a karaoke verseny, önként jelentkezők énekeltek a dalok zenei alapjaira, az Arcok tagjai zsűrizték az énekeseket. Mi inkább az egymással való beszélgetésre figyeltünk, de azért fél füllel hallhattuk, hogy jól felkészült énekesek álltak színpadra.

Az előadásoknak egy jókora rendezvénysátor volt a helyszíne, nagy színpadot építettek, kiváló fénytechnikával és hangosítással. A sokadalom ellátásáról grillcsirke sütő, kürtős kalácsos, langalló készítő (ez olyan mint a pompos, csak kör alakú) és a sörös pult mögött álló hölgyek gondoskodtak.

Átszerelés után színpadra lépett a TransylMania, bennünket itt ért az első “csapás”: Bendi tökéletesen összeomlott, ültében elaludt, így három dal meghallgatása után, – fájó szívvel – de eljöttünk.

Szombaton délelőtt a csepregi templomban celebrált szentmisét Böjte Csaba atya. Lehetetlen visszaadni amit elmondott, de szentbeszédének a vezérfonala talán úgy foglalható össze, hogy próbáljunk meg a rengeteg panasz után örülni egy kicsit az életünknek, vigasztalódni, vegyük észre mindazt a szépséget, amely életünk része, ám vakon elmegyünk mellettük. Az egész szertartás gyönyörű és felemelő volt, öröm volt látni, hogy a szokatlan időpont ellenére is dugig volt a templom – nem kis részben a táborozókkal!

Szentmise után elsétáltunk egy közeli családi házhoz, amelynek fala és hátsó udvara Trianon emlékhellyé vált, tulajdonosa jóvoltából.

Ezt követően mi elmentünk szállásunkra ebédelni, majd sziesztáztunk a legmelegebb kora délutáni órákban, de ez kellett is ahhoz, hogy este ne ismétlődjék meg a pénteki idő előtti távozásunk. Hat óra felé mentünk vissza a táborba, a színpadon állt Wittner Mária és Karcolat zenekar, őket követte a Patrióta. Nagyon ütős, zúzós nemzeti rockot játszó formáció, nekem első hallásra is nagyon tetszett. Közben folyamatosan ömlöttek az emberek a kemping területére, rövidesen hatalmas nagyra duzzadt a közönség. Átszerelés után következett a szervezők, majd Csepreg polgármesterének köszöntője, már mindenki az Ismerős Arcokra számított, hiszen ők végezték el a beállást is, ám óriási meglepetésre nem ők, hanem az Ismeretlen Ismerősök zenekar lépett színpadra… kiderült, hogy a zenekar az Ismerős Arcok Baráti Kör tagjaiból verbuválódott és Arcok dalokkal szórakoztatták a közönséget, ugyancsak magas színvonalon! Háromnegyed 11-kor lépett színpadra az Ismerős Arcok és fantasztikus előadással örvendeztetett meg bennünket. Az új album dalai és régebben, sokkal ritkábban hallottak váltották egymást, a hangulat leírhatatlan volt, a zsúfolásig telt sátorban a közönség és a zenekar eggyé vált… Óriási élmény volt ezt látni, hallani és átélni!

Csodálatos másfél nap volt, nagyon örültem, hogy elmentünk. Az pedig külön boldogság volt számomra, számunkra, hogy újra együtt lehettünk jó néhány kobakossal, volt időnk leülni, beszélgetni, gondolatokat cserélni. Ez volt az, ami nekem visszahozta a Családi Napok érzését. Az Ismerős Arcok táborából senkit nem ismerek, de tegnap ismét bebizonyosodott: erős lábakon áll a Kormorán Baráti Kör, még akkor is, ha most egy másik zenekar rendezvénye hozott bennünket újra össze.

Epilógus: ma, azaz vasárnap tervbe vettük a bükfürdői strand meglátogatását. A kapuban kb. 40 m-es sor várakozott a bejutásra, így egy óra alatt lecsorogtunk szeretett Zánkánkra és nap legforróbb időszakát a Balatonban hűsölve töltöttük. Fél ötkor indultunk haza, hatkor már itthon voltunk.

Varázslatos, élményekben gazdag és feltöltődést hozó hétvégét tudhatunk magunk mögött és ha még élünk, jövőre is ott leszünk!

  12 hozzászólás - “Csepregi szilánkok – beszámoló a 3. Ismerős Arcok táborról”

  1. Egyre több videofelvétel érhető el a 2010-es táborozásról. A jövőben nem fogom minden egyes alkalommal jelezni, ha új jelenik meg, a jobb oldalon az “Egyéb zenei honlapok” között van a videókat tartalmazó oldal hivatkozása, néha pillantsatok rá, érdemes! Íme egy új dal:

  2. ÉN TETTEM!! megöltem szegénykéket! mentségemre szolgáljon hogy tovább élnek bennem! 🙂

  3. Ja, és a a történethez tartozik még, hogy pacsirtatorkú énekesünk, a képen látható Zozó annyira megszerette a szállított árut, hogy neveket is adott nekik. Én konkrétan Benőkét fogyasztottam el nagy élvezettel a koncert alatt 🙂

  4. Hol-hol…..nade Csizi…hát bennünk no 😉 …külömben is, mondtam, a SÁTORNÁL induláskor még teli volt. Nade az a cirka 100 méter míg odaértünk a koncertsátorhoz komoly távolság ám ilyen meglett embereknek, köll az energia…
    Hmmm..igen, volt némi hátsó szándék a dologban, konkrétan Szaki képeinek reklámozása…mea culpa…keresem a hamut hogy a fejemre szórjam 🙂

  5. Teli ? Négy dobozzal egy ekkora kordé ???? Azonnal tessék megmondani, hol volt a többi sör, meg a pálinka !!!! 😀 😀 😀

    Amúgy Szaki képei láttán nyalhatják az ínyencek a szájukat!

  6. Felkerült a videómegosztó oldalra az első (?) anyag a táborról, fogadjátok szeretettel:

  7. Egyrészt Vkrisznek igaza van:)
    Másrészt mikor elindultunk a sátortól nem volt az ám üres, csak hát az idő meg a meleg ugye…utánna pedig a sörösdobozok pohárként funkcionáltak az üveges literes sörök mellé, valamint csikktartóként, mer nem szemetelünk, sőt védjük a természetet, meg a fákat. Ezért eszünk hódot….abban a tömegben és állapotban pedig semmi nem garantálta, hogy pont egy kukán esünk át, így hozott anyagból gazdálkodtunk:)

  8. Csizi, az a leendő zenekari felszerelés alapja volt;)

  9. Jó, jó, nem hallottam a koncertet, megelőlegezett titulus volt 😀 :-D, meg azért nem is szégyen az…, ha már az ember hangszerrel a kezében feláll a színpadra, és értően használja többé-kevésbé, az szerintem valahol művészet.

    Azért azt elárulhatnád Andy, mi a túró volt az a “Katapult” feliratú kiskocsi, teli üres, ám visszaválthatatlan palackokkal 😛 😛 ?????

  10. Elöljáróban: művész úr ám az Ángyod térgye. :mrgreen: Kedvtelésből zenélünk, meg mer jóóó, mindemellett maradunk bérből s fizetésből megélni megpróbáló, emellett feltűnési viszketegségben szenvedő faszik.
    Viszont, a tábor tényleg jó volt, és valóban sikerült régi arcokkal találkozni, ami megmelegítette az ember szívét.Hiába no, mindig mondtam én, előbb-utóbb összefújja a szél a szemetet.. 😆 😆
    A széteső közösségekkel kapcsolatban most nem szólnék.
    De jó volt ám látni mindenkit!!

  11. Nagyon régi érzéseket ásott elő lelkemből ez a hétvége, azt hiszem hetek kellenek, míg feldolgozom.

    Kobakos, kormorános időszakomat kb. 15 év “néma csönd” előzte meg, valahol az Európa Kiadó feloszlásával egy időben hagytam abba a koncertre járást, zenehallgatást. Azután jött az a bizonyos… Adventkor, a MOM Kupolatermében, mert kellettek tiltott dalok, tiltott hangszereken…

    Új idők kezdődtek, mert jött a Zöld szemű rózsa, jött a Kormorán… és jött a Kormorán Baráti Kör is. Jött a KoBaK klub a Lónyay utcában, ahol egyik összejövetelünkre meghívták Nyerges Attilát és Práder Vilmost, akusztikus gitárjaikkal felejthetetlen Wass Albert estet tartottak nekünk. Ez volt az első találkozásom velük.

    Jöttek a TF-en a Családi napok, ahol szintén felléptek – többször is – az Ismerős Arcok. Ezután már nem csak Kormoránra, TransylManiára, Szkítiára mentünk, hanem ha tehettük Arcokra is.

    Igen, persze a muzsika, mindennek az alapja, a lényege. Zenekaraink olyan gondolatokat fogalmaznak meg és fordítják a muzsika nyelvére, amelyek megerősítik magyarságtudatunkat, nemzeti összetartozásunkat és hazaszeretetünket. Kibírhatóvá tettek kibírhatatlan nyolc esztendőt…

    Külön köszönet a gúnyhatáron túlról érkező TransylManiának, Manyikának, Cecíliának, Csönyének, Imrének és a többieknek, hogy elhozzák közénk Barótot, Erdővidéket, Székelyföldet és Erdélyországot, hogy felmutatják – és akiknek kell, szelíden megtanítják -, hogy egy vérből valók vagyunk!

    Ebben a riasztóan zord világban már ez is hatalmas cselekedet, de feltűntek emberek a zenekarok körül, akik a zene fundamentumán képesek voltak közösségeket szervezni, jöttek a klubok, színházlátogatások, kirándulások, táborozások, hasonlóan gondolkozó emberek ismerték meg egymást, barátságok és szerelmek szövődtek… mindez olyan korban történik, amikor soha nem voltak az emberek egymástól ennyire elidegenedve, amikor a többség visszahúzódik egy virtuális világba és kéklő monitorokkal körülvéve magát, próbálja meg pótolni a pótolhatatlant!

    Csepregen ugyanazt éreztem mindvégig, mint korábban a Családi napokon. Sorra jöttek barátok, régen látott ismerősök, volt idő beszélgetni, gondolatokat cserélni és ez így nagyon jó volt! Nem számított a hőség, az alkonyati szúnyoginvázió… lényegtelenné vált ebben a helyzetben.

    Számomra a tábor legfontosabb tanulsága, hogy nem szabad hagynunk, hogy szétessenek közösségeink, mert csak akkor jöhet el a mi Országunk, ha együtt maradunk és teszünk érte!

 Minden vélemény számít! Várjuk a hozzászólásokat!

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Kötelező

Kötelező

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .