Hópihék

 Szerző: - 18:56  3 hozzászólás »
jan 242015
 

“Vajúdnak a hegyek, de egeret szülnek” – érzem ezen a télen, már ami az időjárást illeti. Gyermekkoromban, a három téli hónap alatt többször fedte fehér lepel a várost mint nem, a közeli Kis-Svábhegyen kiválóan lehetett szánkózni. Ma reggel végre elkezdett szakadni a hó, Benedeket vittük Csókakőre, a Vértes oldalába felkúszó községet komoly hótakaró fedte, a falu közepén már gyülekeztek a vállalkozó kedvű turisták, hogy részt vegyenek a 15 km-es Vincézés – Pincézés teljesítménytúrán, ahol a Móri borvidék pincéibe is be lehet térni útközben. De délutánra elvékonyodott a hóréteg, inkább gyenge havas eső, mint igazi téli hózápor fogadott, amikor elmentünk gyermekünkért.

Ebben a semmilyen időben, jól eső érzés, beülni egy kávéházba és elmorfondírozni néhány dolgon, amelyek az elmúlt napokban foglalkoztatnak…

*

1. Levelet hozott a posta, avagy az igazi Csíki sör…

 

Minap, egyik kedves barátom a fent látható képpel lepett meg 🙂

Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor első székelyföldi látogatásunk alkalmával, a hosszú utazást követően Geigivel behatoltunk a szentegyházi kocsmába, majd gyorsan ledöntöttünk 1-2 (?) korsó sört. Csíkszeredára is a Sörgyár mellett vezetett utunk, ittuk a Ciuc nevűt, bár tudtuk, ez is a H. multi terméke, de legalább Székelyföldön főzik!

A képet látva először – én a naiv – azt gondoltam, hogy megkapta a sör az őt megillető nevet, de azután kiderült, hogy ez bizony nem a H. konszern terméke, hanem Csíkszentsimonban, manufaktúrában főzik. Van e körül mindenféle jogi, már-már politikai bonyodalom, de ha a szerencse újra Erdélyországba vezérel, én bizony csak az igazi Csíki sört fogom keresni 🙂 !

*

2. Merlot vakteszt…

 

Ha sörről esett szó, beszéljünk borról is! Kedvenc vinotékám vaktesztet szervezett, ahol merlot-k versenyeztek egymással. A 100 pontos bírálati rendszer alapján, valamivel több mint húszan – nem avatott ítészek – értékeltünk kb. 10 tételt, szekszárdi, villányi, egri, soproni neves termelők borait. Nem akarok mélyebben belemenni ebbe száz pontos rendszerbe, a lényeg az, hogy a bor küllemét, illatát, ízét és még pár tulajdonságát pontozzuk, ha minden tökéletes, akkor a bor 100 pontot kap, igaz ilyenre még soha nem volt példa. De bortól és a pontozó ízlésétől függően, nagyjából 70-90 pont közötti tartományban oszlanak az értékek, majd a több mint húsz résztvevő egyes borokra adott pontszámait átlagolják, így alakul ki a végső sorrend. Természetesen azért “vakteszt”, mert nem tudjuk melyik pincészet borát kóstoljuk éppen.

A rossz nyelvek szerint 🙂 Villányban azt gondolják, hogy Szekszárd klimatikusan már túl északi fekvésű ahhoz, hogy jó vörösbor készüljön 🙂 , hogy Szekszárdon ugyanezt gondolják-e Sopronról, vagy Egerről arról nem szól a fáma… Hatalmas meglepetésre Szőke Mátyás 2009-es évjáratú, Amerlot nevű bora meggyőző fölénnyel győzött, nagy vörösborvidékek, nagy borait utasítva a sorban maga mögé. Mátraalja pedig elsősorban nem a vörösborairól híres..

A borról további információkat itt olvashattok. Még annyit, ez igazából egyfajta játék, de azért érdekes, hogy több mint húsz borkedvelő, köztük néhány hölgy, akiknek a véleményére mindig érdemes odafigyelni, szinte egyhangúan ezt a bort értékelte legtöbbre. Pedig… nem is vörösboros borvidéken termett a szőlő, mely ennyire ízletes borrá változott…

*

3. “Íme, minden idők legjobb magyar rocklemezei és -előadói”…

 

…címet olvasva, ugye felcsigázza érdeklődésünket? Itt találjátok, hogy tizenegy rockzenei újságíró véleménye alapján milyen kép rajzolódott ki, de nem érdektelenek az olvasók hozzászólásai sem!

Tekinthetjük ezt is egyféle játéknak, de azt hiszem megosztó végeredmény született! Az Ördög álarcosbálja című Syrius album vezeti a listát, nem vitás, hogy az Ausztráliában felvett alkotás valóban a magyar rocktörténet egyik legfényesebb gyémántja, de nehezen hasonlítható össze az LGT, a Beatrice, vagy az East zenei világával. Az én ízlésemhez legközelebb álló East és Mini két-két albummal is szerepel a listán, azonban komoly hiányérzetem van, mert szerintem ha az underground zenei világát nézzük, az Európa Kiadó bármelyik albuma kihagyhatatlan, ugyanaz a véleményem a folk-rock tekintetében: nagyon sok Kormorán album bőven beleférne a legjobb harmincba, én talán a Forrás felé címűt tenném fel elsőként a listára.

A “legjobb” zenekarok húszas listája is alighanem megosztó, bár sok olyan szerepel közöttük, amelyeknek – zenei ízléstől függetlenül – valóban ott a helyük, ha sorrendbe akarjuk állítani azokat. A hangzatos cím: “Íme, minden idők legjobb magyar rocklemezei és -előadói” mellé oda kellene írni, hogy “tizenegy szakújságíró szerint”… Ebben talán az a jó, hogy ahány ember, annyi zenei ízlés, még nagyon rövid idő telt el ahhoz, hogy igazából kikristályosodjék, hogy melyek a magyar rocktörténet időtálló értékei. Minden esetre, ha egy lakatlan szigetre kellene költöznöm, nagyrészt nem a cikkben említett előadók alkotásait és albumait vinném magammal.

*

4. Végül, de nem utolsó sorban… ismét koncertváró hangulatban

Pénteken este a Barba Negrában nagyszabású Ismerős Arcok koncert keretében ünnepeljük Práder Vilmos művész úr ötvenedik születésnapját! Illő ott lenni, hiszen pont egy hónap elrohant Révkomárom óta…

jan 042015
 

Bár már októberben megnyitották, csak tegnap jutottunk el a múzeumba, hogy megtekintsük , Székesfehérváron kiállított Seuso-kincseket, amelyek még január 15-ig láthatók ezen a helyen.

“Hec Sevso tibi durent per saecula multa
Posteris ut prosint vascula digna tuis”

“Bár ezek – oh Seuso – tieid sok-sok éve már,
kicsiny hajókként méltán szolgálni fogják utódaid”

A Szent István Király Múzeum Dísztermében hat vitrinben, kiváló megvilágítással és tájékoztató szöveggel nézhettük meg a hánytatott sorsú műtárgyakat. Egészen közelről megfigyelhettük a korabeli ötvösmesterek finom munkáit, a tekintélyes súlyú, várakozáson felül épen maradt ezüstedényeken. Mesélnek a tárgyak késő-római kultúráról, fényűző életről, vadászatokról. Felejthetetlen élmény, így pillantani a régmúltba; aki teheti nézze meg Székesfehérváron, vagy a következő kiállítási helyszínen, fényképeken pedig ide látogatva lehet gyönyörködni bennük.

A mai napig rejtély övezi a kincs megtalálójának (és több társának) titokzatos halálát, mint ahogyan azt is, hogy a tekintélyes súlyú és térfogatú műtárgyak hogyan jutottak át a vasfüggönyön túlra, illetve hol időztek, amíg feltűntek a műkincskereskedők kínálatában.

Akit érdekel a történet, bőven talál irodalmat a világhálón, vagy a könyvtárakban, ám a műkincsek megtekintése, semmivel sem pótolható élményt nyújt! További részletek:

aug 212014
 

Tizenkettőt ütött az óra, már augusztus 21-ét írjuk, valamikor hajnalban felébredtem, mert  sűrű cseppekben kopogott az eső az ablakon. Félálomban szinte átéltem az elmúlt néhány napot, mint egy film kimerevített képkockái, úgy elevenedtek meg sorban a történések: felbolydult Budapest, Szertartásjáték Székesfehérváron, fekete fóliával letakart halott a budai aszfalton, kincsek a Mesterségek Ünnepének forgatagában, a tűzijáték fényének talmi ragyogása… Azt gondoltam, nem valódi esőcseppek, hanem Szent István könnyei patakzanak odafentről. Szerencsére újra mélyen elaludtam, álmaimban szétfoszlottak a borzasztó gondolatok.

Nem vontuk ki magunkat a forgatag alól, ám utoljára Perkőn (3.rész) és tegnap, a székesfehérvári rogyadozó Szent István Bazilikában éreztem egyedül, államalapító királyunk jelenlétét. (Érdemes a fenti hivatkozáson a filmet is megnézni!)

Menjünk sorban!

Augusztus 17-én este. Székesfehérváron a Koronázási Ünnepi Játékok keretében, idén Szent Lászlóét állították színpadra. A Romkert fölé, az egykori Székesegyház falainak kontúrját követve hatalmas színpadot építettek, köré nézőteret. Az előadás rendkívül látványos volt, az első részben táncosok, zenészek, kórus, színészek és gyermekek közreműködésével elevenedtek meg Szent László vitézi- és csodatettei, majd Szent Imre, Szent István halálától kezdve László megkoronázásáig tartó trónviszályok; végül átélhettük a koronázási szertartás liturgiáját. Úgy éreztem, hogy az előadás rendezői nagyon ügyeltek a helyes arányokra, látványos volt, kihasználták napjaink színpadi technikáit, ám mindezeket nem vitték túlzásba, nem váltak öncélúvá; a színészek, táncosok, zenészek, kórus is nagyszerűek voltak! Számomra akadt néhány furcsaság: a koronázási jelvények között nem szerepelt sem az országalma, sem a jogar (lehet, ezek később váltak azzá); mintha a darabban úgy hallottam volna, hogy Nagyvárad előtt Fehérváron temették Lászlót, holott – ha jól tudom – Somogyvár volt első nyughelye. Mindezek azonban semmit nem vonnak le az előadás értékéből, amely több este, teltház előtt, nagy sikert aratva került bemutatásra. (Képekkel gazdagon illusztrált beszámolót – kritikát itt találtok.)

Kép forrása: MNO.hu

*

Augusztus 18-án édesanyám neve napja és – mi tagadás – az én születésnapom volt. Két okból írom le… egyrészt édesanyám tökéletesen reprodukálta a kálózi “habtortát”, amely nem akármilyen teljesítmény, kilencvenedik évét taposva! Ugyanis az ínyencség “tésztája” kerekre formázott habcsók – szárított tojáshab – nem kis bravúr elkészíteni! A krém varázslatos: kávés, kakaós, mogyorós…

Nem ülhettünk otthon ezen a napon, Benedeket vittük Zánkára, edzőtáborba. A Tihanyi révet választottuk, az Erzsébet-táborba érkezve elcsodálkoztunk, mennyire tiszta, rendezett és szépen felújított az egykor volt úttörők tábora!

Zánkáról az örvényesi forráshoz vezetett utunk, majd egy fagyi, kávé idejére megálltunk Balatonfüreden, a Bergmann cukrászdában. Következett a csopaki strand, minden nyár kezdete és vége… bár melegen sütött a nap, simogatóan fújt a szél, a vizet túl hidegnek találtam ahhoz, hogy megmártózzak benne.

Következő állomásunk Tamás Ervin szőlész és borász pincészete volt Csopakon. Törzsvendégeink már több beszámolót is olvashattak a kitűnő szakember és remek fotós borairól, ám ezúttal nem borvásárlás volt utunk célja. Tamás Ervin és édesapja Tamás Jenő évekkel ezelőtt egy gyönyörű albumot jelentettek meg A tőkétől a pohárig címmel, melyben Csopak, a szőlészet-borászat és a fotóművészet egyvelegét vehetjük kézbe. Igen ám, de a készletek kifogytak, a könyv beszerezhetetlen volt. Láss csodát, idén tél végén is érdeklődtünk Ervinnél, ám nem jártunk sikerrel; majd megjelent harmadik kiadása, ezzel lepett meg hitvesem születésnapomra! Dedikáltatni mentünk, igaz csak Jenő bácsi volt otthon, de sikerrel jártunk!

Augusztus 19-én Budapest felé vettük az irányt, egyebek mellett azért, hogy megnézzük a Mesterségek Ünnepét. Arra a közlekedési káoszra, amelyet az Alagút és a Lánchíd lezárása okozott, nem számíthattunk. Pedig látszólag jól kitaláltam: megálltunk a Királyhágó utcában, 105-ös busszal a Clark Ádám téren szálltunk volna le – ha nem terelik el a forgalmat. Az Alagút előtt gondosan kikerültük a buszt és az általa eltaposott, hullazsákban fekvő nőt, a látványtól nem túl emelkedett hangulatban, a Döbröntei tértől gyalog mentünk a Clark Ádám térre.

A Mesterségek Ünnepe nagyszerű rendezvény, történelmi Magyarország minden zugából összesereglenek portékáikkal kiváló népi iparművészek, egészen fantasztikus a felhozatal kézműves termékekből: ruhák, viseletek készítői, késesek, bőrdíszművesek, keramikusok, hímzők, horgolók, hangszerkészítők, famegmunkálók, (stb.) kínálják áruikat. Vendégként török kézművesek sátraiban láthattuk, hogyan készülnek a kalligráfiák, hangulatos volt. Jó három órányit bolyongtunk a sátrak között, egyáltalán nem bánom, hogy részt vettünk ezen a népművészeti seregszemlén!

Augusztus 20-án esős reggelre ébredtünk, nem terveztünk mást, csak a székesfehérvári óriásbábuk felvonulásának megtekintését, majd az esti szentmisén való találkozást Szent Istvánnal. Délutánra még a nap is szépen kisütött, az amúgy szinte mindig kihalt székesfehérvári Belvárosban hullámzott a tömeg. Az óriásbábuk történelmi személyiségeket idéznek, elkészítésükben gyerekek és ifjak is részt vesznek, hatalmas munka van bennük. Nagyon látványos volt, ahogyan végigvonultak a városon, vitézek, barantások, korabeli harcosok kíséretében.

Keserű volt az ünnep? Nem tudom. A Szertartásjáték, Mesterségek Ünnepe, óriásbábok felvonulása, új kenyér sütése, áldása, Szent Jobb körmenet méltóak Szent István életművéhez. De az önmutogató fényjáték maradjon Amerikáé, nem kellene, hogy a szent ünnepet közlekedési káosz, az emberek megbolondítása kísérje! Annak gyökere, hogy Kárpáthazában megmaradtunk, hogy magyar még a szó, az ének és a tánc, Szent István életművéig nyúlik vissza, ám ha magunkba tekintünk, nyugodtan feltehetjük a kérdést: méltó örökösök vagyunk?

Sokféleképpen lehet ünnepelni. Műanyag poharas sörrel, lacikonyhával, félrészegen, jéggel, dupla whiskyvel… lehet úgy is, ahogyan székely testvéreink teszik azt Perkőn. Erre visszagondolva, megnézhetitek a 2010-ben készült képeimet is. A kerék forog tovább, életünk múlófélben, ám közben újabb generációk nőnek fel! Őrizzük Szent István örökségét, ahhoz méltó módon!

Szent István ünnepén 2014-ben…

Szent István ünnepén 2010-ben…

máj 062014
 

 

Kezdjetek szeretni…

…mégis hogyan?

 

Mindannyian úton vagyunk. Párkapcsolatban vagy egy párkapcsolat felé. Valahonnan valahová tartunk. Együtt. A közben szerzett tapasztalások meghatározzák önértékelésünket, önelfogadásunkat, önbizalmunkat is. Mindannyiunkét. Függetlenül attól, hogy hogyan élünk, a társadalom többségéhez tartozunk, vagy sérült emberként próbáljuk megtalálni a párunkat, mindig van újabb tanulnivalónk.

Hogy hogyan kezdjünk el szeretni? …Pál Ferenc atyával keressük a válaszokat május 11-én 17 órától a Körcsarnokban. Gyertek el, és kezdjünk el együtt szeretni!

Az előadáson az akadálymentes megértést jeltolmács biztosítja. A rendezvény alatt gyermekmegőrző játszóház várja a gyerekeket. 10 év alatt a belépés ingyenes!

Komolyak a szándékaid? – Ha igen, nézz vissza a kezdjetekelszeretni.hu oldalra május 11 után is.

Mitől lesz más, mint a többi? Vannak párkereső oldalak, de ez itt egy pártaláló, ahol mindenki valódi kapcsolatra vágyik, mert mindenkit vár valaki a lelke másik oldalán, csak jó helyen kell keresni!

Sajtóközlemény, 2014.április 9.

ápr 222014
 

Az idén 15 éves Ismerős Arcok zenekar jubileumi koncertsorozatának egyik fontos állomásához érkezünk pénteken este. Nem akármilyen előadásnak ígérkezik, hiszen régen hallott dalok mellett, most először szólalnak meg újak is! Jegyek a zsebünkben, már csak hármat alszunk péntekig :-)!

“15 év, 8 zenealbum, 5 DVD, közel másfél ezer fellépés – a Kárpát-medencében és azon túl -, több aranylemez és Fonogram jelölés, Arany Nyíl díj és Attilának egy komoly állami kitüntetés. Röviden így summázható az eltelt időszak szakmai szempontból.

De a legfontosabb eredménye a 15 évnek a közönségünkkel való egymásra találás. Ez egy megfoghatatlan erő, amely 15 éve folyamatosan arra predesztinál bennünket, hogy minőségi zenét létrehozva – a hagyományok tiszteletben tartásával – ápoljuk az egyetemes nemzeti kultúránkat. Minden fellépés egy találkozás és egy ünnep is egyben. Koncertről koncertre, a rengeteg ismerősen csillogó szempár, az egymásnak csapódó tenyerek, az együtt elénekelt gondolatok és az előadások utáni vállon veregetések és tartalmas beszélgetések, mind azt bizonyítják amit hiszünk és vallunk is: “Mi egy vérből valók vagyunk…!”

Hisszük és meggyőződéssel valljuk, hogy az elmúlt időszak jelentős társadalmi változásaihoz mi is hozzájárultunk a dalainkkal. Jó pár dalban fogalmaztuk meg azokat az igényeket, ami alapján ma már törvények által biztosított jogokkal élhet a magyarság otthonában, a Kárpát-medencében. Dalainkkal és dalszövegeinkkel továbbra is a magyarság lelki felemelkedését fogjuk szolgálni, sugározva erőt, energiát és jókedvet a mindennapi boldog élethez.

Ezért a jubileumi évadot egy olyan koncerttel folytatjuk, amely igazi közönségünnep lesz a javából. Mindez Budapest patinás és technikailag legjobban felszerelt klubjában, ahol a hazai élvonalba tartozó zenekarokkal együtt lépünk fel immár 3 éve.

Ezen az estén minden kötöttség nélkül, felszabadultan játszhatjuk azokat a dalokat, amelyek végig kísérték a 15 évet és amit a közönségünk a legjobban szeret.”

Forrás

ápr 122014
 

“Addig maradunk magyarok, amíg magyarul énekelünk és táncolunk” – nyilatkozta a tavalyi döntő idején Kallós Zoltán erdélyi néprajzkutató.

2012 decemberében esett szó A mi Pilvaxunkban a Fölszállott a páva című népzenei és néptáncos tehetségkutató versenyről. Ma este a Dunán láthatjuk az újabb vetélkedő elődöntőjét. Hallgathatunk muzsikát, elvarázsolhatnak a táncosok. Kárpáthaza valamennyi régiójából jelentkeztek művészek. Az elődöntők során 48 fellépőt ismerhetünk meg, a műsor szerkesztői azt ígérték, hogy a korábbiaknál is színvonalasabb lesz az idei Fölszállott a páva!

Érdemes a képernyő elé ülni és követni azt a versenyt, ahol a legnagyobb és legbiztosabb nyertes a néző!

feb 262014
 

Eljött a pillanat, hogy végre elfelejtsük “rosszkedvünk telét”! Idejét sem tudom, mikor találkoztam utoljára Böjte Csabával, talán még Bükkszentkereszten. Ugyanígy örökkévalóságnak tűnik az utolsó Ismerős Arcok koncertünk Révkomáromban, pedig december vége óta, nem telt el túl sok idő. Vártuk a februári hangversenyt a Wigwamban, de az a fránya ónos eső közbeszólt.

Csaba testvér és az Ismerős Arcok zenekar együttműködése nem új keletű: többször hallhattunk jótékonysági koncerteket Böjte Csaba gyermekmentő missziójának támogatására.

Ott leszünk Szigetszentmiklóson, élménybeszámolóm sem marad el! Várjuk a Megváltó csillagát és a tavaszi feltámadást!