aug 212014
 

Tizenkettőt ütött az óra, már augusztus 21-ét írjuk, valamikor hajnalban felébredtem, mert  sűrű cseppekben kopogott az eső az ablakon. Félálomban szinte átéltem az elmúlt néhány napot, mint egy film kimerevített képkockái, úgy elevenedtek meg sorban a történések: felbolydult Budapest, Szertartásjáték Székesfehérváron, fekete fóliával letakart halott a budai aszfalton, kincsek a Mesterségek Ünnepének forgatagában, a tűzijáték fényének talmi ragyogása… Azt gondoltam, nem valódi esőcseppek, hanem Szent István könnyei patakzanak odafentről. Szerencsére újra mélyen elaludtam, álmaimban szétfoszlottak a borzasztó gondolatok.

Nem vontuk ki magunkat a forgatag alól, ám utoljára Perkőn (3.rész) és tegnap, a székesfehérvári rogyadozó Szent István Bazilikában éreztem egyedül, államalapító királyunk jelenlétét. (Érdemes a fenti hivatkozáson a filmet is megnézni!)

Menjünk sorban!

Augusztus 17-én este. Székesfehérváron a Koronázási Ünnepi Játékok keretében, idén Szent Lászlóét állították színpadra. A Romkert fölé, az egykori Székesegyház falainak kontúrját követve hatalmas színpadot építettek, köré nézőteret. Az előadás rendkívül látványos volt, az első részben táncosok, zenészek, kórus, színészek és gyermekek közreműködésével elevenedtek meg Szent László vitézi- és csodatettei, majd Szent Imre, Szent István halálától kezdve László megkoronázásáig tartó trónviszályok; végül átélhettük a koronázási szertartás liturgiáját. Úgy éreztem, hogy az előadás rendezői nagyon ügyeltek a helyes arányokra, látványos volt, kihasználták napjaink színpadi technikáit, ám mindezeket nem vitték túlzásba, nem váltak öncélúvá; a színészek, táncosok, zenészek, kórus is nagyszerűek voltak! Számomra akadt néhány furcsaság: a koronázási jelvények között nem szerepelt sem az országalma, sem a jogar (lehet, ezek később váltak azzá); mintha a darabban úgy hallottam volna, hogy Nagyvárad előtt Fehérváron temették Lászlót, holott – ha jól tudom – Somogyvár volt első nyughelye. Mindezek azonban semmit nem vonnak le az előadás értékéből, amely több este, teltház előtt, nagy sikert aratva került bemutatásra. (Képekkel gazdagon illusztrált beszámolót – kritikát itt találtok.)

Kép forrása: MNO.hu

*

Augusztus 18-án édesanyám neve napja és – mi tagadás – az én születésnapom volt. Két okból írom le… egyrészt édesanyám tökéletesen reprodukálta a kálózi “habtortát”, amely nem akármilyen teljesítmény, kilencvenedik évét taposva! Ugyanis az ínyencség “tésztája” kerekre formázott habcsók – szárított tojáshab – nem kis bravúr elkészíteni! A krém varázslatos: kávés, kakaós, mogyorós…

Nem ülhettünk otthon ezen a napon, Benedeket vittük Zánkára, edzőtáborba. A Tihanyi révet választottuk, az Erzsébet-táborba érkezve elcsodálkoztunk, mennyire tiszta, rendezett és szépen felújított az egykor volt úttörők tábora!

Zánkáról az örvényesi forráshoz vezetett utunk, majd egy fagyi, kávé idejére megálltunk Balatonfüreden, a Bergmann cukrászdában. Következett a csopaki strand, minden nyár kezdete és vége… bár melegen sütött a nap, simogatóan fújt a szél, a vizet túl hidegnek találtam ahhoz, hogy megmártózzak benne.

Következő állomásunk Tamás Ervin szőlész és borász pincészete volt Csopakon. Törzsvendégeink már több beszámolót is olvashattak a kitűnő szakember és remek fotós borairól, ám ezúttal nem borvásárlás volt utunk célja. Tamás Ervin és édesapja Tamás Jenő évekkel ezelőtt egy gyönyörű albumot jelentettek meg A tőkétől a pohárig címmel, melyben Csopak, a szőlészet-borászat és a fotóművészet egyvelegét vehetjük kézbe. Igen ám, de a készletek kifogytak, a könyv beszerezhetetlen volt. Láss csodát, idén tél végén is érdeklődtünk Ervinnél, ám nem jártunk sikerrel; majd megjelent harmadik kiadása, ezzel lepett meg hitvesem születésnapomra! Dedikáltatni mentünk, igaz csak Jenő bácsi volt otthon, de sikerrel jártunk!

Augusztus 19-én Budapest felé vettük az irányt, egyebek mellett azért, hogy megnézzük a Mesterségek Ünnepét. Arra a közlekedési káoszra, amelyet az Alagút és a Lánchíd lezárása okozott, nem számíthattunk. Pedig látszólag jól kitaláltam: megálltunk a Királyhágó utcában, 105-ös busszal a Clark Ádám téren szálltunk volna le – ha nem terelik el a forgalmat. Az Alagút előtt gondosan kikerültük a buszt és az általa eltaposott, hullazsákban fekvő nőt, a látványtól nem túl emelkedett hangulatban, a Döbröntei tértől gyalog mentünk a Clark Ádám térre.

A Mesterségek Ünnepe nagyszerű rendezvény, történelmi Magyarország minden zugából összesereglenek portékáikkal kiváló népi iparművészek, egészen fantasztikus a felhozatal kézműves termékekből: ruhák, viseletek készítői, késesek, bőrdíszművesek, keramikusok, hímzők, horgolók, hangszerkészítők, famegmunkálók, (stb.) kínálják áruikat. Vendégként török kézművesek sátraiban láthattuk, hogyan készülnek a kalligráfiák, hangulatos volt. Jó három órányit bolyongtunk a sátrak között, egyáltalán nem bánom, hogy részt vettünk ezen a népművészeti seregszemlén!

Augusztus 20-án esős reggelre ébredtünk, nem terveztünk mást, csak a székesfehérvári óriásbábuk felvonulásának megtekintését, majd az esti szentmisén való találkozást Szent Istvánnal. Délutánra még a nap is szépen kisütött, az amúgy szinte mindig kihalt székesfehérvári Belvárosban hullámzott a tömeg. Az óriásbábuk történelmi személyiségeket idéznek, elkészítésükben gyerekek és ifjak is részt vesznek, hatalmas munka van bennük. Nagyon látványos volt, ahogyan végigvonultak a városon, vitézek, barantások, korabeli harcosok kíséretében.

Keserű volt az ünnep? Nem tudom. A Szertartásjáték, Mesterségek Ünnepe, óriásbábok felvonulása, új kenyér sütése, áldása, Szent Jobb körmenet méltóak Szent István életművéhez. De az önmutogató fényjáték maradjon Amerikáé, nem kellene, hogy a szent ünnepet közlekedési káosz, az emberek megbolondítása kísérje! Annak gyökere, hogy Kárpáthazában megmaradtunk, hogy magyar még a szó, az ének és a tánc, Szent István életművéig nyúlik vissza, ám ha magunkba tekintünk, nyugodtan feltehetjük a kérdést: méltó örökösök vagyunk?

Sokféleképpen lehet ünnepelni. Műanyag poharas sörrel, lacikonyhával, félrészegen, jéggel, dupla whiskyvel… lehet úgy is, ahogyan székely testvéreink teszik azt Perkőn. Erre visszagondolva, megnézhetitek a 2010-ben készült képeimet is. A kerék forog tovább, életünk múlófélben, ám közben újabb generációk nőnek fel! Őrizzük Szent István örökségét, ahhoz méltó módon!

Szent István ünnepén 2014-ben…

Szent István ünnepén 2010-ben…

máj 062014
 

 

Kezdjetek szeretni…

…mégis hogyan?

 

Mindannyian úton vagyunk. Párkapcsolatban vagy egy párkapcsolat felé. Valahonnan valahová tartunk. Együtt. A közben szerzett tapasztalások meghatározzák önértékelésünket, önelfogadásunkat, önbizalmunkat is. Mindannyiunkét. Függetlenül attól, hogy hogyan élünk, a társadalom többségéhez tartozunk, vagy sérült emberként próbáljuk megtalálni a párunkat, mindig van újabb tanulnivalónk.

Hogy hogyan kezdjünk el szeretni? …Pál Ferenc atyával keressük a válaszokat május 11-én 17 órától a Körcsarnokban. Gyertek el, és kezdjünk el együtt szeretni!

Az előadáson az akadálymentes megértést jeltolmács biztosítja. A rendezvény alatt gyermekmegőrző játszóház várja a gyerekeket. 10 év alatt a belépés ingyenes!

Komolyak a szándékaid? – Ha igen, nézz vissza a kezdjetekelszeretni.hu oldalra május 11 után is.

Mitől lesz más, mint a többi? Vannak párkereső oldalak, de ez itt egy pártaláló, ahol mindenki valódi kapcsolatra vágyik, mert mindenkit vár valaki a lelke másik oldalán, csak jó helyen kell keresni!

Sajtóközlemény, 2014.április 9.

ápr 222014
 

Az idén 15 éves Ismerős Arcok zenekar jubileumi koncertsorozatának egyik fontos állomásához érkezünk pénteken este. Nem akármilyen előadásnak ígérkezik, hiszen régen hallott dalok mellett, most először szólalnak meg újak is! Jegyek a zsebünkben, már csak hármat alszunk péntekig :-)!

“15 év, 8 zenealbum, 5 DVD, közel másfél ezer fellépés – a Kárpát-medencében és azon túl -, több aranylemez és Fonogram jelölés, Arany Nyíl díj és Attilának egy komoly állami kitüntetés. Röviden így summázható az eltelt időszak szakmai szempontból.

De a legfontosabb eredménye a 15 évnek a közönségünkkel való egymásra találás. Ez egy megfoghatatlan erő, amely 15 éve folyamatosan arra predesztinál bennünket, hogy minőségi zenét létrehozva – a hagyományok tiszteletben tartásával – ápoljuk az egyetemes nemzeti kultúránkat. Minden fellépés egy találkozás és egy ünnep is egyben. Koncertről koncertre, a rengeteg ismerősen csillogó szempár, az egymásnak csapódó tenyerek, az együtt elénekelt gondolatok és az előadások utáni vállon veregetések és tartalmas beszélgetések, mind azt bizonyítják amit hiszünk és vallunk is: “Mi egy vérből valók vagyunk…!”

Hisszük és meggyőződéssel valljuk, hogy az elmúlt időszak jelentős társadalmi változásaihoz mi is hozzájárultunk a dalainkkal. Jó pár dalban fogalmaztuk meg azokat az igényeket, ami alapján ma már törvények által biztosított jogokkal élhet a magyarság otthonában, a Kárpát-medencében. Dalainkkal és dalszövegeinkkel továbbra is a magyarság lelki felemelkedését fogjuk szolgálni, sugározva erőt, energiát és jókedvet a mindennapi boldog élethez.

Ezért a jubileumi évadot egy olyan koncerttel folytatjuk, amely igazi közönségünnep lesz a javából. Mindez Budapest patinás és technikailag legjobban felszerelt klubjában, ahol a hazai élvonalba tartozó zenekarokkal együtt lépünk fel immár 3 éve.

Ezen az estén minden kötöttség nélkül, felszabadultan játszhatjuk azokat a dalokat, amelyek végig kísérték a 15 évet és amit a közönségünk a legjobban szeret.”

Forrás

ápr 122014
 

“Addig maradunk magyarok, amíg magyarul énekelünk és táncolunk” – nyilatkozta a tavalyi döntő idején Kallós Zoltán erdélyi néprajzkutató.

2012 decemberében esett szó A mi Pilvaxunkban a Fölszállott a páva című népzenei és néptáncos tehetségkutató versenyről. Ma este a Dunán láthatjuk az újabb vetélkedő elődöntőjét. Hallgathatunk muzsikát, elvarázsolhatnak a táncosok. Kárpáthaza valamennyi régiójából jelentkeztek művészek. Az elődöntők során 48 fellépőt ismerhetünk meg, a műsor szerkesztői azt ígérték, hogy a korábbiaknál is színvonalasabb lesz az idei Fölszállott a páva!

Érdemes a képernyő elé ülni és követni azt a versenyt, ahol a legnagyobb és legbiztosabb nyertes a néző!

feb 262014
 

Eljött a pillanat, hogy végre elfelejtsük “rosszkedvünk telét”! Idejét sem tudom, mikor találkoztam utoljára Böjte Csabával, talán még Bükkszentkereszten. Ugyanígy örökkévalóságnak tűnik az utolsó Ismerős Arcok koncertünk Révkomáromban, pedig december vége óta, nem telt el túl sok idő. Vártuk a februári hangversenyt a Wigwamban, de az a fránya ónos eső közbeszólt.

Csaba testvér és az Ismerős Arcok zenekar együttműködése nem új keletű: többször hallhattunk jótékonysági koncerteket Böjte Csaba gyermekmentő missziójának támogatására.

Ott leszünk Szigetszentmiklóson, élménybeszámolóm sem marad el! Várjuk a Megváltó csillagát és a tavaszi feltámadást!

jan 192014
 

Művészeti ágak közül A mi Pilvaxunk-ban alig esik szó képzőművészetről, pedig több figyelmet érdemelne. Ennek okait átgondolva, egészen biztos vagyok abban, hogy kortárs, non-figuratív alkotások befogadásához nem vagyok megfelelően szocializálva. (Vessünk egy pillantást a Szegeden kiállított “Utolsó vacsora” című installációra, amely akár évtizedekre kedvét szegheti az erre még éretlen személyiségnek, kiállítások látogatásához.) No de ne azonosítsuk a kortárs képzőművészetet ezzel, végképp ne a múltból örökölt kincseket!

“Caravaggiótól Canalettóig” címmel, már október óta látható a Szépművészeti Múzeum kiállítása, amely nem kevesebbet vállalt fel, mint az itáliai barokk és rokokó festőművészet gyöngyszemeinek bemutatását. A XVI-XVIII. századok alkotásaival ismerkedhetünk. A Szépművészeti Múzeum birtokában 34 festmény van, amelyet 108, tizenegy ország hatvanhét gyűjteményéből Budapestre érkező alkotás egészít ki. Több mint száz alkotó képei kerülnek bemutatásra.

A kiállítás tematikus, két évszázad festészetének termését mind időben, mint témák szerint követhetjük. Caravaggio Fiú gyümölcskosárral képével (XVI sz. vége) indulunk, Antonio Joli A királyi menet vonulása a Santa Maria di Piegrotta felé című festményénél fejeződik be utazásunk. Kezdetben többségében bibliai jelenetek elevenednek meg, de van néhány mitológiai eseményeket mutató alkotás is, portrék, csendéletek, életképek. Kirajzolódik, hogy a mindössze 39 évet élt Caravaggio miért vált kora egyik legmeghatározóbb alkotójává. Nagyon érdekes Caravaggio Ecce homo-ja, ahol Pilátust saját korának viseletébe öltöztetve ábrázolja. Tovább haladva, Tiarini Vulcanus nyilakat készít Ámornak című művénél időztünk sokat, a mitológiai jelenet ábrázolása megkapó. Natura viva elnevezésű résznél gyönyörű csendéletek kötik le figyelmünket, a vásznakon a tárgyak eleven életet élnek. Tájképek után portrék következnek, közöttük Bernini és Batoni mesterek önarcképeit is látjuk. Megragadó gyermekábrázolások jönnek: Utcagyerek lepénnyel, Fiú kosárral: egy-egy pillantás korabeli sorsokba. Továbbhaladva ismét bibliai jelenetekhez érkezünk, majd Pietro Rotari Alvó lány vőlegényével (A csiklandozás) című festménye derűvel mutatja be az angyalarcú fiatal lányt, aki széken ülve, nyitott könyvvel kezében bóbiskol, míg vőlegénye, orcáját fűszállal csiklandozva ébresztgeti. A nyolcadik, egyben befejező rész nagyívű utazás Itáliában, megelevenednek a korabeli Róma, Velence, Firenze, Nápoly ma is ugyanígy látható városképei, épületei. Kiben ne támadna fel a vágy, hogy újra lássa a napfényes Itáliát?

A 142 festményt megtekintve sok időre lesz szükség  feldolgozásukhoz. Két évszázad művészei ecsetvonásaikkal, kompozícióikkal, színhasználatukkal rendkívül kifejezően engednek bepillantást koruk világába. A bibliai jelenetek, csendéletek, portrék, városképek olyan  ablakok, melyeken át régi korok életébe látunk, azonban így, egymásmellé helyezve a korszakokat, mestereket, mélyen strukturált kép rajzolódhat ki bennünk, a kor Itáliájáról.

Február 16-ig még megtekinthető a kiállítás, bátran merem mindenkinek ajánlani. Világhálós jegyirodán keresztül vásároltam belépőjegyünket, már nyitáskor ott voltunk. Két óra múlva hosszú sorok álltak a pénztárak előtt. Sajnos a képek nagyon közel voltak egymáshoz, rengeteg látogató tolongott, zavarva a művekben való elmélyülést. A termek falának színei jól jelezték, amikor átléptünk egy korszakhatárt, a képek többsége mellett rövid bemutatásukat olvashattuk, sőt, telefonra letölthető applikáció segítségével 25 festményről még több információt kaptunk készülékünk kijelzőjén. Aminek legjobban örültem: a kiállítással egy időben megjelent több mint 400 oldalas, nagyon szép tipográfiájú albumban hazavihettük a bemutatott festmények képeit, részletes leírásokkal, a kötet felében pedig  tanulmányokat olvashatunk a korszak művészetéről.

Soha sem késő elmélyednünk a képzőművészetben!