ápr 082018
 

Azokban a percekben, amikor ezek a sorok megjelennek, lezárják az urnákat, megkezdődik a szavazólapok feldolgozása. Fogalmam sincs mi lesz az eredmény, mit tartogat a jövő, de jó alkalom ez arra, hogy utam vége felé haladva átgondoljak és megfogalmazzak néhány kívánságot.

Ha a családra gondolok, elsősorban az egészség jut eszembe. Mert ha egész-ség nincs, semmi sincs. Nincsen olyan alagút, amelynek ne lenne fény a végén… Szeretném, ha valamennyi gyermekem, nemcsak a vér szerinti, hanem azok is, akiknek a doktorbácsija vagyok és voltam boldogan élnének, az ő gyermekeiknek is legyen majd doktornénijük, doktorbácsijuk az utánunk jövőkből…

Ha a hazára gondolok, szeretném, ha békében élhetnénk. Békében önmagunkkal, családunkkal, szomszédainkkal, munkatársainkkal… Szeretném ha lelkiekben és javainkban gyarapodnánk, ha keményen dolgoznánk, úgy hogy közben élvezhessük munkánk gyümölcsét! Szeretném ha csodálatos nemzeti kultúránk az idők végéig fennmaradna, úgy, hogy közben minden korosztály hozzátenné a sajátját. Ha forogna a film, szólna a dal, ünnepet hozna a tánc, a vers, a színház… Ha továbbra is a legsikeresebb sportnemzetek között maradnánk…

Ha Istenre gondolok, szeretném, ha parancsai szerint élnénk, bűneinkkel nem bántanánk, halk imáinkkal kérnénk, hogy egyengesse nemzetünk és benne saját életünk útját. Ha megvalósulna Pio atya próféciája: Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenve­dés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberi­ségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őr­angyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes len­ne erősebben kérniük hathatós oltalmát orszá­gukra!” (Lejegyezte Pio atya)

ápr 072018
 

Az alábbiakban közzéteszem Rudi levelét.

Kedves Barátom, volt Játszó-, vagy Osztálytársam, volt, vagy jelenlegi Munkatársam, Rokonom!

Kérlek, tisztelj meg azzal, hogy elolvasod ezt a levelemet, bár politikáról szól, amit talán utálsz. Persze nem tudom, hogy miért, mert a politika rólunk szól. Rólad, rólam, az életünkről, a hazánkról. Én mindenesetre elkezdem, még nem tudom, milyen hosszú lesz…

Miért mentem el a Békemenetre? Miért szavazok április 8-án a Fidesz-KDNP-re? Két mondatban: mert a többi párt nem azzal foglalkozik, ami a leglényegesebb: az Európa, benne a hazánk puszta létét fenyegető migrációval, sőt, ők beengednék a migránsokat. A Fidesz és a Visegrádi 4-es országok azonban megvédik magukat a muszlim inváziótól, a pusztulástól.

   Letagadhatatlan tény: Akár Soros által szervezve, akár nem, de NÉPVÁNDORLÁS van! Afrika és a Közel-Kelet élhetetlen lett annyi ember számára. Klímaváltozás, háború, túlnépesedés, vagy a szegénység… mindegy. Ide akarnak jönni, mert itt jobb életet remélnek. Mondhatjuk, hogy joguk van hozzá – a túlélés joga. De ugyanezen a jogon – a túlélés jogán – az is természetes, hogy mi meg nem engedjük be őket, hanem védekezünk. Amikor mi idejöttünk 896-ban, ellenünk is védekeztek az útvonalunkba eső, és az itt élő népek. Legyőztük őket, és ez a mi hazánk lett. A mi nyelvünk, a mi kultúránk lett uralkodóvá, ők beolvadtak. Mentünk volna tovább is nyugatra, de az ott lakók erősebbek voltak, és megvédték hazájukat. Ennyi. Tanultuk ezt történelemből? Tanultuk. Mégis vannak, akik nem ismerik fel, hogy napjainkban ugyanaz játszódik le, mint akkor. Ugye, Te is azt mondod, hogy az ilyen emberek jobb lenne, ha visszaadnák az érettségi, sőt, általános iskolai bizonyítványukat? Ahol az életkörülmények rosszak, onnan az emberek elvándorolnak, hogy új hazát keressenek maguknak. HAZÁT! Mit jelent a HAZA? Olyan helyet, ahol a saját szokásaink, törvényeink, vallásunk szerint élünk, nem másokéi szerint. Olyan helyet, ahová nem integrálódni (beolvadni), nem az ott élőket szolgálni megyünk, hanem birtokolni, uralni a területet. Ez a haza fogalma, és a bevándorlók pontosan ilyet szeretnének. Itt. Ez a helyzet, ez a tét! Az önvédelem mióta számít idegengyűlöletnek?

Ha mindenáron szolidárisak akarunk lenni, ha mindenáron segíteni akarunk rajtuk, a segítséget kell odavinni, ahol ők laknak. Önzetlenül, nem a megtérülést nézve békét teremteni, és felépíteni mindent, ami élhetővé teszi azokat a területeket, ahonnan ők jönnek. EZ LENNE A KERESZTÉNYI CSELEKEDET, nem az önfeladó, végső soron öngyilkosságot jelentő befogadás! Érdekes kérdés, hogy a migránsok miért nem otthon, a két kezük munkájával akarják elérni a jobb életet…?! Nekünk talán az ölünkbe hullott minden? Ha ők ott nem hajlandóak tenni érte, itt talán fognak? Valamit igen: szexuális jobb életük reményében európai nőket erőszakolnak meg sorozatosan. Verekednek, késelnek, lövöldöznek. Nem a terroristák – az egyszerű, úgymond „mezei” bevándorlók is! A jobb élet reményében… Nos, igen, a SAJÁT jobb életük reményében, nem törődve azzal, hogy ez rosszabb életet okoz a befogadók részére… sőt, talán direkt ezért. Elképesztő, hogy vannak, akik a mi ’56-os kivándorlóinkat hozzájuk hasonlítják, hogy ezzel zsaroljanak minket. Nem?

Az, hogy valamilyen nagyon jól szervezett gazdasági-politikai erő mégiscsak áll e népvándorlás mögött (Soros, vagy nem Soros tök mindegy), több tényezőben is tetten érhető. Pl. abban, hogy a migránsokat ellátják pénzzel, technikai eszközökkel (okos telefon, GPS, térképek, útleírások), „migráns szótárral”(!), és ötletekkel, hogyan lehet becsapni az európai hatóságokat. Vagy abban, hogy embercsempész bandák sokasága szállítja őket át a tengeren. Nem utolsó sorban pedig abban, hogy az Európai Unió vezetői nemhogy védenék a külső határokat, hanem direkt beengedik, sőt hívják a migránsokat! Más szokású, más vallású, más törvények szerint élő emberek millióit. Ráadásul nem ezeket akarják hozzánk asszimilálni, hanem minket köteleznek az asszimilációra (pl. templomaink bezárásával, ugyanakkor mecsetek építésével). Az Európai Unió „európai” vezetői! Az emberiség történetében ilyen önfeladás sohasem volt tapasztalható! Az ember magától nem ilyen! EZ nem természetes jelenség! Az meg főleg nem, hogy azt sem akarják megengedni, hogy azok, akik ezt őrültségnek tartják, kimaradhassanak belőle. Kényszeríteni akarják a befogadást elutasító országokat, hogy mégis fogadjanak be. Vajon miért?! Te érted ezt? Miért nem elég, hogy csak Nyugat-Európát szállják meg a muszlim és afrikai népek? Miért nem elég, hogy csak oda telepedhessenek be, ahová kifejezetten hívják őket? Ez is azt mutatja, hogy itt egy alaposan megtervezett és megszervezett Európa-ellenes projekt fut! Ez nem szolidaritás kérdése, ez nem keresztényi irgalmasság kérdése! Ez egy külső akarat Európára erőltetése, hogy az felszámolja önmagát!

Ehhez azonban nincs joguk! Ezt jeleztük a Békemenettel az Unió, sőt az ENSZ felé, és a jelenlegi ellenzék felé is! Az ellenzék ugyanis, ha hatalomra jutna, az Unió és az ENSZ minden kívánságát, ajánlását teljesítené. Beleértve a felső határ nélküli befogadási kvótát is, mellyel végleg tönkretenné hazánkat. Hogy ezt honnan lehet tudni? Az összes ellenzéki párt – beleértve a Jobbikot is! – azt hangoztatja, hogy az Európai Unióval javítani, kell a kapcsolatunkat. Nem „harcolni” kell velük, hanem együttműködni. Nos, a „jobb együttműködés” első számú feltétele az Unió részéről a betelepítés elfogadása és megkezdése! Anélkül nem fognak kibékülni egyetlen kormánnyal sem! Ezt az ellenzék – a Jobbik is – pontosan tudja! Ezért, ha győznének a választáson, elkezdenék betelepíteni a migránsokat. Hogy elmondhassák: Magyarországot „visszavezették” Európába. Ez azonban több problémát is felvet. Például azt a lényegeset is, hogy mostani ígéreteiket, a magasabb bérekről, nyugdíjakról, jobb egészségügyről, stb. nem tudnák betartani (még, ha akarnák sem)! Hiszen a migránsokat el kell majd tartani! Ez pedig minden éveben emelkedő költségeket jelent majd, a migránsok egyre növekvő száma miatt. Nem beszélve a biztonságra fordított költségekről (állandó rendőri, sőt katonai jelenlét a nagyobb városok utcáin, ahogy Párizsban, Brüsszelben). Egyszerűen nem lesz pénz a saját dolgainkra, újra adókat kell emelniük, kölcsönöket felvenniük. Újabb eladósodás, másoktól való függés várható. Ismétlem, ezt ők is tudják. Mégis ugyanúgy kampányolnak, ígérgetnek, mint egy átlagos, békeidőbeli választás előtt szoktak. Pedig – bármekkora ellentmondás is – az általuk felvázolt szebb jövő csak akkor várható, ha a jelenlegi kormány marad, a jelenlegi bevándorlásellenes politikájával. Vagyis azt kell mondanom, az ellenzék a kampányban becsapja az embereket.

A régi baloldali pártoknak – az MSZMP utódainak (MSZP, DK) – ez nem is okoz problémát. Ők hozzászoktak még a rendszerváltás előttről (meg azóta is), hogy egy nagyobb hatalom mondja meg, hogy mit tegyenek és ők tulajdonképpen ügyvezető kormányként, helytartóként működjenek. Sohasem a választók érdekeit képviselték. A kisebb pártoknak (pl. LMP, Együtt, Párbeszéd) a szélerőműveken és a könnyű drogok legalizációján kívül saját, önálló koncepciójuk nincs. Súlyuk, tekintélyük még annyi sem. Éppen ezért félő, hogy szintén erős kívülről jövő – tehát más érdekek szerinti – befolyással lennének képesek kormányozni. Vagy mint a Párbeszéd esetében látjuk, „befeküdnének valamelyik nagy baloldali párt ágyába” és csak a nevüket adnák a fentebb említett stílusú hatalomgyakorláshoz. Egy nagykoalícióban az ő programjuk nem is látszana.

Egyedül az Orbán Viktor vezette Fidesz-KDNP kormány HAJLANDÓ és KÉPES megvédeni jelenlegi életformánkat, kultúránkat. Ez nagyon furcsán hangzik, de TÉNY. A Fidesz 8 év alatt elért eredményeit én nem sorolom fel, hiszen mindannyian tanúi vagyunk, de mellékelek két remek írást az internetről, ami bőségesen bemutatja ezeket.

A korrupciós és lopási vádakat olyanoknak, akik 2002-től 2010-ig végig hazudtak, loptak, csaltak, egyszerűen nem hiszem el. Ha akkor hazudtak, most is hazudnak. Csemegeként pedig leírom az ellenzék (+ a Jobbik) szerint nem létező Soros-terv linkjét (kattints rá!). Igaz angolul, de olvasható! https://www.project-syndicate.org/commentary/rebuilding-refugee-asylum-system-by-george-soros-2015-09

VÉGÜL: Mindenkinek lehetnek egyéni sérelmei, de amikor az ország kerül veszélybe, ezeket félre kell tudni tenni, mert ha az ország függetlensége elvész, azokat senki nem fogja megoldani, sőt még súlyosabbak jönnek hozzájuk. Ugye, ebben egyet értünk?

Jó szavazást kívánok! Rudi

Már 222018
 
2018. március 15. Békemenet. A hetedik… Az embernek különböző kicsengésű asszociációi támadnak. Akár az, hogy a hetes szám meseszám, akár József Attila verse az emberi élet küzdelmeiről. A Békemenet minden alkalommal a jelenlegi kormányt támogató, óvni, védeni akaró emberek demonstrációja. Az első 2012 januárjában volt, miután az Európai Unió a 2010-es választás után gyakorlatilag azonnal egy agresszív, tulajdonképpen a kormány megdöntésére irányuló támadást indított – a hazáját bármikor készséggel eláruló magyarországi balliberális oldal közreműködésével.

Fotó: Origo.hu

A mostani Békemenet kettős céllal született. Elsősorban a hazánk migrációs politikája miatti külföldi támadások, részben a „hódmezővásárhelyi színjáték”, az időközi polgármester választás manipulatív kampánya, eredménye és következményei nyomán hívták életre a szervezők.

A buszon, ahogy Budapest felé közeledtünk, egyre erősödött bennünk a legelső ilyen út emléke, hangulata. Az még nem Békemenet volt, hanem 2002. április 13., amikor Orbán Viktor először hívta össze a hazafiakat az Országház elé, az akkor még kétfordulós választás első fordulója után, hogy a Ron Werber nevével fémjelzett baloldali gyűlöletkampány ellensúlyozására lelket öntsön a keresztény, nemzeti oldal szavazóiba. Hogy összehozzon, öntudatra, önbecsülésre ébresszen, valódi politikai közösséggé alakítson minket. Sikerült. Tíz évvel később az első Békemenetet már nem ő kezdeményezte, hanem pontosan az ő támogatására rendezte ez az öntudatra ébredt civil közösség. A mostanit szintén, és valahogy megint beletrafáltunk! Éppen a kellő pillanatban történt meg ez is. Sportnyelven szólva a balliberális oldal egy „talált gól” után már a győzelemben reménykedett, de három percen belül mi újra lőttünk egyet, és ezzel helyreállt a meccs eredeti képe.

Buszaink a Bem tér mögötti Tölgyfa utcában álltak meg egy pillanatra, hogy leszállhassunk, s a Fekete sas utcán át a „Kaposvár” tábla mögött „bevonuljunk” a térre. Javában gyűlt a tömeg. Mi, maradván a Bem tér végében, nem is láttuk, hogy a Bem rakparton, s Margit hídnál mennyien lehetnek, de azt láttuk, hogy a tér teljesen tele van. Sajnos érthetetlen módon nem volt kihangosítás, így inkább csak sejtettük, mint hallottuk a lengyel csoport, s a magyar szervezők kölcsönös köszöntő beszédeit. Az eső is eleredt, de ez sem lohasztotta le lelkesedésünket. Beszélgettünk egymással és a mellettünk álló más településekről érkezett csoportokkal. Azután 1 óra körül megindult a tömeg. A Bem rakpartra kiérve tárult elénk a hömpölygő, s távolabb, már a hídon átkelő sokaság. Hát… ilyet már régen láttam (igaz többször is). Mit mondjak: tényleg sokan voltunk. A hídon kígyózó tömeg eleje elveszett a pesti oldalon Szent István körút házai között, s visszanézve a Bem rakpartra még mindig zárt sorokban áramlott a nép. A lengyelek ekkorra már nem képeztek egységes csoportot, itt is, ott is fel-feltünedeztek zászlóik, transzparenseik a magyarokéi között. A hol erősödő, hol alábbhagyó esőben időnként a Kossuth nótát, vagy a Gábor Áron rézágyúját énekeltük. A tömegben mindenfelé fiatalok cikáztak a Minority Safe Pack – az őshonos kisebbségek jogainak európai parlamenti napirendere tűzéséért aláírást gyűjtve. Egyre jobb lett a hangulatunk, már készültünk a Kossuth téri nagy találkozásra. A hídon a középső, a közlekedési sávokat elválasztó korlátokra itt-ott fiatalok kapaszkodtak fel, és álmélkodva fényképezték, videózták okostelefonjaikkal a vonulást.

Amikor átértünk, kissé megbomlott a rend. A Békemenet eredeti útvonala bevezetett a Nyugati térig, hogy onnan a Bajcsy Zsilinszky úton jussunk el az Országházzal szembeni Alkotmány utcába, de sokan már a pesti hídfőnél, a Jászai Mari téren, vagy valamelyik következő keresztutcán befordultak az Országház felé, hogy minél közelebb lehessenek a színpadhoz. Mi a kijelölt útvonalon haladókkal tartottunk, aminek két negatív következménye lett. Először is az Alkotmány utca sarkától nem messze az egyik ellenzéki párt, a korábbihoz gyakorlathoz hasonlóan egy tribünt állított fel, ahonnan őrült hangerővel kommunista mozgalmi indulókat játszottak, s Kádárék mintájára integettek, jelezve, hogy a felvonulást kommunista csökevénynek tartják. Ők! Mind a nyolcan, ötven rendőrrel körülvéve, hogy bántódásuk ne essék! Komolyon mondom, nem igaz, hogy nem érezték, hogy ez mennyire nevetséges! Az ellenzék gúnyol minket, miközben tudjuk: savanyú a szőlő! Mindenüket odaadnák, ha ennek a tömegnek csak a tizedét össze tudná hozni a tüntetésein! A másik kellemetlenség az volt, hogy ekkora kerülőt téve olyan későn érkeztünk meg, hogy már csak az Alkotmány utca kb. feléig jutottunk el az „embertengerben”. Meglepve tapasztaltuk, hogy egyáltalán nincsenek kivetítők csak hangszórók voltak. Akik kiszorultak a Kossuth térről, vagy ott az emelvénytől távol álltak, nem láttak semmit, csak hallották a történéseket. Pedig igen szép verses, zenés, táncos műsort állított össze Vidnyánszky Attila! De mindenki tudta: itt és most nem az a fontos, hogy mi lássunk, hanem, hogy minket lássanak. Az embertömeget, a hullámzó piros-fehér-zöld zászlóerdőt. Ország-világ ránk csodálkozzon, és akár megrettenjen: az országot jó irányba vezető kormányhoz és miniszterelnökhöz, a nemzet fogalmához hű tömeg nem fogy! Nem olvad, nem fásul el, nem veszíti el a hitét – és a józan eszét! Hátborzongató volt együtt szavalni a Nemzeti dalt az egyik előadóval, de főleg a Himnuszt Orbán Viktor miniszterelnök úrral – a mi Viktorunkkal!

A buszokhoz visszatérve is a régről ismert jelenet: az induló buszokon ülők és a még csak társaikra várók búcsúzkodása, integetés kézzel, zászlóval, transzparenssel. A sok álldogálástól és hosszú meneteléstől kissé bágyadt, mégis fellelkesült mosolyok! Elképesztően jó érzés!

Egy biztos: a Békemenet méltó volt március 15-éhez! Békés, de hihetetlen erőt sugárzó demonstráció nemzetünk függetlensége mellett! Az nem lehet, hogy ne mi nyerjünk április 8-án!

feb 262018
 

Ennek a naplónak indításakor alapelvként rögzítettem, hogy elkerüljük a politizálást. Két okom volt erre: a “ne szólj szám, nem fáj fejem” kényelmén túl, a korábbi keserű tapasztalatok, amikor egy zenekar munkásságának hatására megszerveződött baráti kör honlapján azok folytattak éles politikai vitákat, akik minden másban közös nevezőn voltak. A viták meddők voltak, mégis mindenki kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedett. Ám azok a polémiák habos kakaós babazsúrok voltak azokhoz képest, amelyeket ma olvashatunk egy-egy portálon megjelenő olvasói hozzászólásokban, amelyek trágár stílusát hallva, még a jutasi őrmesterek is elcsodálkoznának. Olyan förtelmes moslék bugyog fel a klaviatúrákból, hogy nem is értem, a honlapok működtetői miért nem szabnak gátat.

“Déjà vu 2002” címet adtam ennek az írásnak, talán nem lépem át oldalam alapelveit, mert aggályaim messze túlmutatnak a napi politikai csatározásokon. 1998-2002 között Magyarországot polgári kormány vezette. A választások akkor is további folytatást ígértek, hidegzuhanyként ért bennünket, hogy egy kommunista őskövület, a D209-es ügynök vezetésével, derékba tört a szépen induló történet! Másnap, a TF azóta leégett csarnokába hívta meg a polgári Magyarországot a kormányfő, a tömeg az Alkotás úton a Déliig ért, megkezdődött a két forduló közötti kampánykörút, a “…mindenki hozzon magával legalább még egy embert!” jegyében. A Kossuth térre százezrek zarándokoltak, a második fordulóban majdnem sikerült megtalálni a veszett fejsze nyelét, kis híján meglett az egyenlítés, de mindezek kevesek voltak a hatalom megtartásához. Soha, egyetlen korábbi választás nem ébresztett annyi kétséget, mint a 2002-es; megvásárolt szavazatokról, utaztatásról, láncszavazásról röppentek fel hírek. Egyedül néhány nemzeti radikális próbálta reménytelen akciójával kikényszeríteni a szavazatok újraszámlálását, de ez az akkor még hatalomban lévők ingerküszöbéig nem ért fel.

A folytatást ismerjük. A D209-es megpuccsolása után jött a vizitdíj, devizahitel, égbeszökő energiaárak, túladóztatás korszaka; a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kudarca – “23 millió román” illegális bevándorlóval való riogatás -, majd az öszödi beszéd, a Forradalom ötvenedik évfordulóján brutális támadás, máig nem tudjuk, a jelöletlen ruházatban kik ütötték az ünnepelni vágyókat. A libatenyésztők egy részét tönkretevő miniszterelnök országlása már csak egy rút vörös farok volt az undorító történet végén. 2010-ben eladósodott, az államcsőd szélén tántorgó, erkölcseiben megtört országot örökölt a kétharmadot szerzett polgári oldal. Innen kellett felállnunk, pedig akkor még nem sejthettük, hogy az illegális migráció, a muzulmán hódítás egy-két esztendő alatt századunk legnagyobb kihívása elé állítja az öreg kontinenst, benne Magyarországot.

A polgári kormány mindeddig sikeresen hárította el azt a veszélyt, amelyet az illegális migráció hordoz magában. Szövetségeseket is talált, úgy tűnik, hogy például Ausztriában is azokat választotta meg a nép, akik országukat az osztrákoknak szeretnék megtartani, remélhetően márciusban Olaszországban is hasonló döntés születik. Vagy meggátoljuk az illegális bevándorlást, vagy nagyon rövid idő alatt Európából iszlám kalifátus lesz! Ez a tét!

Hódmezővásárhelyen tegnap időközi választást tartottak a megüresedett polgármesteri szék betöltéséért. Két komolyan vehető jelölt szállt ringbe, bár a szavazólapon a majdani győztes “független” jelölt neve mellett egyetlen pártlogót sem láttunk, jól tudtuk, mögötte áll a szélsőjobbtól a szélsőbalig valamennyi politikai erő. Abban a városban, ahol 1990 óta minden alkalommal polgári jelölt győzött, hatvan százalékot szerzett az ellenzék! Ami történt, az jóval több, mint figyelmeztetés, ez intő jel, hogy 2002 nagyon könnyen megismétlődhet! A különbség annyi, hogy nem kettő, hanem öt hete van a polgári oldalnak, hogy összeszedje magát, mert április 9-én hiába visz majd magával mindenki legalább még egy embert, hiába csócsáljuk a gumicsontot az újra megalakuló polgári körökben, már későn lesz!

Nem tudom mit lehet tenni, azt hiszem egy amerikai tőzsdecápára kihegyezett kampány nem vezethet célra. Amit el kellett róla mondani, az elhangzott, az emberek többségét már egyáltalán nem érdekli ez. Minden csatornán fel kell mutatni az elmúlt nyolc év eredményeit. Az embereket irritálja az erőltetett stadionépítési (felújítási) őrület, ki kell mondani, hogy a megkezdett munkálatok befejezése után évtizedekig nem kezdünk újakba, a felszabaduló erőforrásokat mire fordítjuk. (Az útépítéstől kezdve, a kórházi várólisták rövidítésén át, az oktatásügyig, az iskolai- és tömegsport infrastruktúrájának javításán át ezernyi lehetőség volna.) Ha az ország gazdasági teljesítőképessége megengedi, már 2018-ban vissza kell adni a tizenharmadik havi nyugdíjakat! Nem szabad felülni a közvélemény-kutatók szirénhangjának, úgy kell küzdenünk, mintha az ellenzék állna 52 százalékon; napok alatt el kell érnünk azt a lelkiállapotot, amelyet 2002-ben, a két forduló között éreztünk. Fel kell állni a fotelból, kampányolni, majd szavazni kell! Soha nem volt ekkora a tét!!!

2002-t követően magam is beléptem az akkor bukott polgári pártba, ám néhány taggyűlés után már tudtam, a pártélet nem az én világom, így tagságom szépen elsorvadt, ezt egyáltalán nem bánom. Amíg élt Csurka István és létezett a Magyar Igazság és Élet Pártja mindig rájuk szavaztam, mert azok a helyzetértékelések, amelyek Csurka tollából a Magyar Fórumban hétről hétre megjelentek, teljesen világosak voltak. De jó lenne most is hallani Csurka István tanácsait… A politika, vagyis a kompromisszumok művészete számunkra a választásról szól, sajnos rossz és még rosszabb alternatívák kínálkoznak. Nem egy politikai párt, nem egy kiemelkedően tehetséges politikus, gazdasági szakember sorsa, hanem hazámé aggaszt. Nekem már szinte mindegy (gyakorlatilag minden mindegy…), ha egy újabb tragikus fordulat következik, elköltözöm Székelyföldre, inkább éljek román, mint neobolsevik uralom alatt… de az én otthonom, a te városod, a mi hazánk sorsa amíg élek, nem lesz közömbös számomra. Van még szűk öt hetünk…

A hódmezővásárhelyen történtek néhány utórezgése a sajtóban:

Paranoid Android

Orbán Viktor

Nagy Ervin

Bayer Zsolt

feb 232018
 

1924-ben rendezték az első téli olimpiát. A nyári olimpiákon nagyon sikeres Magyarországnak soha nem sikerült ezeken a világversenyeken a dobogó legfelső fokára állnia. 2018-ban megtört a jég, férfi gyorskorcsolyában (5000 méteres váltó) a Liu Shaoang, Liu Shaolin Sándor, Knoch Viktor, Burján Csaba összetételű csapatunk aranyérmet szerzett! Szívből gratulálunk, köszönjük sportolóinknak és az őket felkészítő szakembereknek azt az örömöt, amelyet ez a siker jelent nagyon sokunk számára! Gratulálunk!

Fotó: Twitter

feb 182018
 
  1. Vendéget várva elpakolunk, rendet teszünk magunk körül, az asztalra ünnepi teríték, a tányérokba finom étel kerül. Székesfehérvár arra készült, hogy Európa Kulturális Fővárosa legyen 2023-ban, azonban pályázata már az első fordulóban kiesett. Az ítészek szájából elhangzott, hogy a fehérvári Tele Élettel kisfilm “a fehér, keresztény Európa propagandafilmje.” Lássuk csak!

Elmarad a vendéglátás, pontosabban elvégezhetjük a tervezett munkát, ha Európa fura urainak nem kell ez a város, attól még vannak és lesznek olyanok, akik szívesen jönnek ide. Fehérvár polgármestere elmondta a történtekről, hogy „a szakértők hiányolták a szegényeket és a migránsokat, sokallták a keresztet és a templomokat, illetve azt, hogy mi erre értékként tekintünk. Volt olyan biztossági tag – egy belga politikus -, aki kifogásolta, hogy a pályázatnak az identitását, a görög, a római és a keresztény-zsidó kultúrkörre alapoztuk. Úgy gondolom, hogy ez a néhány mondat is jól jelzi, mi is történt tegnap szakértői meghallgatás címén. A pályázatokkal összefüggésben szinte semmi nem hangzott el, nem foglalkoztak a fenntarthatósággal, a finanszírozással, érdemben nem foglalkoztak a programokkal és a beruházásokkal sem, kizárólag napi politikai és ideológiai vádpontokkal illettek bennünket. Pusztán azért, mert büszkén vállaljuk a kulturális értékeinket. A kereszt nem csak vallási, hanem kulturális érték is, és adja azt a sokszínűséget, ami miatt Európára büszkén tekintünk. A meghallgatás sajnos nem volt európai, sem stílusában, sem tartalmában és nem arról a sokszínűségről szólt, amit Európa Kulturális Fővárosaként annak idején elindítottak.” (Az idézet forrása.)

Bayer Zsolt is továbbgondolta a történteket, alighanem igaza van. Ha azt mondják, hogy ez a város például pénzügyi, építészeti, környezeti vagy bármilyen egyéb ok miatt alkalmatlan a megtisztelő (?) címre és az ezzel járó rendezvényfolyam lebonyolítására, ha ezt érvekkel támasztják alá, az keserűséget okozott volna, de kénytelenek lennénk belenyugodni. Ezek a kifogások? Bocsánat, de a templomok évszázadok óta állnak a helyükön! Az itt élő népesség – magyarokon kívül rácok, svábok, cigányok, tótok, stb. – az őslakosság, akiknek elei túlélték az oszmán uralmat és azt a szovjet megszállást, amelynek nyomai még mindig láthatók a városban. Ha valaki délben megáll az Országalmánál, egyszerre hallja a Székesegyház, a Barátok, a Szent Imre, a Ciszter templomok harangzúgását, amely önmagában is felejthetetlen élmény! Az lenne igazi skandalum, ha még ez is bekerült volna a filmbe…

Félelmetes ez a korcsosulás, amely a kontinenst megszálló idegenek előtt hajbókol! Miért probléma az, ha egy település, egy ország, netán egy földrész megőrzi önazonosságát és nem kíván idegenekkel és más vallásúakkal elegyedni?

Székesfehérvár pályázatának története, mint az állatorvosi ló, világosan megmutatja, hogy Európa korlátolt, szemellenzős, buta és/vagy megvásárolt, senki által meg nem választott urai miként gondolkoznak. Ha Európa elvész, nekünk itt középkeleten nem szabad hagynunk, hogy magával rántson!

Kép: Magyaridok.hu

jan 212018
 

1989. január 22-étől ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját.

Miért január 22-én?

Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be a Himnusz megírását.

Ez a nap, ez az ünnep talán alkalmat ad arra, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk a magyar nép évezredes kulturális hagyományaira, az eddig megőrzött érték továbbadására…


Füst Milán: A magyarokhoz


Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok
S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolás
Termeté meg e nagy világot s benned az lobog. Mert néked is van lángod:
Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! Oly csodás nyelv a magyar.
Révület fog el, ha rágondolok is.
Ne hagyd hát, hogy elmerüljön, visszasüllyedjen a ködbe, melyből származott

…és észrevegyük a mai kor alkotó értékeit…


Tamás István: Tiéd ez az ország


Még gyermek voltam, s apám megfogta kezem.
Megmutatta nekem, hol él a nemzetem.
Mutatta az erdőt, a zöldellő réteket,
Ahol szebb jövő vár rám, és boldogan élhetek.


Mutatta az alföldet, a Duna – Tisza közét,
A Jászságot a Bakonyt, a hatvannégy vármegyét!
Mutatta az utat, a nádasok között,
ahová hős őseink lelke költözött.


Nézd fiam a folyókat, nézd a völgyeket,
a nyíló virágokat, réten a fényeket.
Ez mind a tiéd fiam, óvd és vigyázz rá,
ne hagyd az idegent, hogy hazád elrabolják!


Érintsd meg a követ, mert az is a tiéd.
Tiéd a folyó a part, el ne add semmiért!

Tiéd ez az ország, múltja és jelene.
Neked teremtette, a magyarok istene!

…mert

“Az ember nem a jelen pillantat, nem a pillantati szükség rabja; értelmi eszméletekre lévén alkotva, nem veszti el a múltat szem elől; s ezáltal mind a jelennek több díszt szerezhet, mind a jövőre kiszámított hatással tud munkálni.” /Kölcsey Ferenc: Parainesis/

1943. január 22-én született Cseh Tamás, ma lenne 75 éves.