okt 082017
 

Úgy hozta az élet, két egymást követő vasárnap délutánt is a felvidéki Somorján töltöttem, míg első alkalommal baráti beszélgetéssel telt az idő, másodszor volt alkalmam jó nagyot sétálni a kisvárosban. Nyugodt, csendes vasárnap délután volt, engedjétek meg, hogy néhány képi emléket megosszak veletek.

 

aug 262017
 

Székesfehérváron a Romkert, a Szűz Mária királyi prépostsági templom maradványait őrzi. A templom alapítója maga az államalapító Szent István volt, akit itt temettek el, és akinek halála után (1038) 1543-ig, a város török kézre kerüléséig minden magyar királyt e falak között koronáztak meg. Az alapítón és fián, Szent Imre hercegen kívül még tizennégy magyar király, számos királyi családtag, valamint külön királyi kegyből számos előkelőség nyugodott falai között. A templomot 1601-ben felrobbantották, ezzel megkezdődött máig tartó romlása. Állapota méltatlan a magyar történelemhez, bár sokféle terv született, hogy múltunk nekropolisza és szent helye méltóságát megillető helyére kerüljön, lényegében mindeddig semmi nem történt. Királyaink földi maradványai egy osszáriumban vannak összegyűjtve.

Királlyá válásnak két alapvető jogi feltétele volt: Székesfehérváron, a Szűz Mária Székesegyházban, az esztergomi érsek vezette szertartáson történtek a koronázások; a török hódoltság idején a királyokat Pozsonyban koronázták.

A Romkertben felépített, az egykori templomot megjeleníteni hivatott díszletek között, évről-évre (idén negyedszer) megjelenítik, hogyan történhetett egy-egy királyunk koronázása. 2017-ben III. Béláét vitték színre. Jegyünk augusztus 19-re szólt, ám hidegfront érkezett, csapadékot hozó, így augusztus 21-re halasztották az előadást. Három lelátót építettek a színpad köré, ezek zsúfolásig megteltek. Dramaturgiailag kiváló módon, a történelem időfolyamába helyezve jelenítették meg III. Béla királyunk koronázási szertartását, így jóval többet kaptunk, mintha pusztán egy díszes ceremónia elevenedett volna meg a színpadon. Az előadás látványos volt, szép jelmezekkel, muzsikával, táncosokkal, valóban az egykori templomban érezhettük magunkat, hiszen ebben a térben szentelték királlyá, a Szent Korona felhelyezésével. Igazából nem színpadi produkciót, hanem a múlt gyönyörű felelevenítését éltük át.

Volt azonban egy nagyon érdekes része az előadásnak. Béla hercegként a bizánci udvarban élt, az uralkodó trónusa előtt ülve hallgatta a császár tanácsait, miközben táncosok sok hosszú fehér szalagot húztak ki. Az császár ezeket megragadva és hullámoztatva mutatta meg Bélának, hogyan lehet egy kézből mozgatni a világot átszövő hálózatokat. Döbbenetes volt az áthallás a mával…

Ha valakit érdekelnek az előadás további részletei pl. itt talál bővebben anyagot róla. Nekem tetszett, remélem  a sorozatnak – elvégre ez már a negyedik királyi koronázást elevenítette fel – lesz még folytatása, méltóan Szent István Ünnepéhez!

 

A kép forrása

aug 142017
 

Nagyon rossz érzés, hogy ismét mögöttünk maradt két csodálatos hét, amelyet íjászbarátainkkal töltöttünk. Az első táborozás óta eltelt kilenc esztendő, azóta nem kérdés, hogy újra és újra itt fogunk nyaralni. Nem sok kell ehhez! Jó társaság, csodálatos hely, olyan tevékenység, amely a szenvedélyünk, hobbink, sok örömünk forrása.

Minden évben elmesélem ezt a nyaralásunkat, de nem mindenki olvassa, így röviden összefoglalom a lényeget. Már jóval több, mint tíz esztendeje íjászunk. A versenyeken rengeteg embert megismertünk, így kaptunk meghívást a Dombóvári családtól, tartsunk velük Cserépváraljára. Van itt egy ifjúsági tábor, mellette focipálya, ideális helyszín, sok lövés és remek társaság. A falu a hegyek között van, Mezőkövesdtől északra, Bogács mellett, Eger közelében. Akkor elmentünk, majd azóta minden évben!

Idén az első hétre egyedül mentem, de nem voltam magányos, elvégre körmendi íjászbarátaimmal laktam a faluban, abban a házban, ahol szállásadónk is barátjává fogadott minket. (Nekem a tábori körülmények kissé nomádok, így minden kényelemmel ellátott házban szoktunk megszállni.)

A második hétre jött egész családunk, fiam  barátnőjével kiegészülve. Teljes volt a boldogság!

Az első héten sok régi táborozó mellett, sok új arc volt, íjászok Kabáról, Kiskunfélegyházáról. A napok úgy teltek, hogy délelőttönként és délutánonként is lőttünk, mindig más-más feladatot kellett leküzdenünk. Közben volt tollasbajnokság, lehetett pingpongozni, dobáltuk a möllky-t, amely egy nagyon szórakoztató ügyességi játék. Esténként tábortűz gyulladt, nagy beszélgetések, karaoke, filmnézés volt a program. Az idő pedig rohant. Ismét kifogtunk egy trópusi hőhullámot, megszenvedtük, de kibírtuk! Elbúcsúztunk újdonsült barátainktól, hétfőn indult minden előröl…

A második hétre az a csapat érkezett, amelyet nyugodtan illethet a “törzsgárda” elnevezés. Évek óta együtt vagyunk, barátságot kötöttünk, lassan a kamaszkort is elhagyó gyermekeink is jönnek, mert ők is barátok. Ezekhez képest az íjászat már-már másodlagos.

A hét első két napjára az időjárás is megszelídült, nem volt több 30°C-nál, de szerdától ismét beköszöntött a forróság, igaz annyira nem volt elviselhetetlen, mint az első héten. Rohant az idő, eljött a szombat, amikor nyílt íjászversenyen vendégíjászokkal is összemérhettük tudásunkat. Jött a szombat éjszaka,  tábortűz mellett búcsúztunk, lecsapott közben a vihar, az ebédlőben folytattuk, miközben odakint ömlött az eső.

Barátok, remek társaság, íjászat, gyönyörű környezet. Ezek azok, amik mindennél többet érnek, nem cserélném el semmivel. Biztató, hogy már csak ötven hetet kell várnunk a következő tábornyitásig 🙂 !

aug 062017
 

Hétfőn,július 31-én indultunk útnak,reggel 6-kor,a szokásos útvonalon,de egy új tóparti helyre, Alsóörsre. Több indulási hely közül végül is itt sikerült biztonságba helyezni a járművet,ezért lett a körutunk kiinduló pontja Alsóörs. Másrészt optimális távolságra van tőlünk és a túra kezdetére is földrajzilag jó helyen fekszik. Rutinos lepakolás és a bringák feltáskázását követően újdonsült ismerőseinkkel váltottunk néhány szót,megbeszéltünk bizonyos részleteket az érkezéssel kapcsolatban,majd fél 10-kor nyeregbe szálltunk. Gyakorlatilag ekkor döntöttem el véglegesen,melyik irányba is induljunk el. Természetesen volt haditerv és napi kilométer-adag elképzelősünk,de mivel a kiindulópont változott,fennállt az a lehetőség,hogy a napi végállomások elcsúszhatnak a megtett távolság függvényében. Gyakorlatilag 5-6 kilométer pontossággal lőttem be a napi túraadagot!

 

1.nap,Alsóörs-Zamárdi, 55.6 km

Ez volt a napi terv,célállomás és kilométertáv.A valóságban Szántód-Balatonföldvárig jutottunk el és 61 kilométert tekertünk. Alsóörsöt elhagyva keletne vettük az irányt,Almádiig lakatlan területen vitt a kerékpárút minket, Almáditól viszont lakott,összefüggő községeken át tekertünk Keneséig.Itt tartottunk egy kis pihenőt rábukkantunk egy stégre,ahol bele tudtunk menni a vízbe és hűsíteni magunkon.Bár még nem volt elviselhetetlen a hőség,egy kis csobbanás jól esett. Keneséből továbbindulva várt ránk egy-már jól ismert-emelkedő Balatonakarattyán.Azt hiszem,a tavat övező körút leghosszabb,kb 800 méter hosszú kaptatóját kell leküzdenie a bringásoknak.Nem lehet kikerülni,az ellenkező irányból érkezve ugyanez a domb kerül elébünk.Jutalomként lehet süvíteni lefelé menet 40-es tempóval. Aligán is van egy rövid emelkedő,de az állomás után már leérve a partra kényelmesen lehet bringázni a viszonylag széles,de enyhe autós forgalmú úton.Világostól Szántódig lakott területen haladtunk,200-300 méterenként bejáratokkal a tóhoz-semmi gond a fürdéssel. Mi Siófok-Aranypartig tekertünk,ott pihentünk egy hosszabbat,megengedtünk magunknak egy sört is,hisz fürdés és 1 óra lazítás várt ránk. Siófok a bringásoknak nagy kihívás.Még nem volt rá példa,hogy ne tévedtünk volna el.Most viszont aránylag simán áttekertünk a zsúfolt városon és rátaláltunk a bicikliútra.Zamárdi-tervezett végállomás.A központi strandnál befordultunk a párhuzamos utcába és elkezdtük figyelni a szálláslehetőségeket.Végül egészen Szántódig kellett mennünk-ami egyébként nem volt baj-szállásért.Tiszta,mindenhez közel elhelyezkedő szállás,a szezonnak megfelelő áron és meglepően rövid utánajárással.Mi kell több? Talán 3 óra,fél négy lehetett,amikor lecuccoltunk és 61 kilométer után megpihentünk.Az éjszaka nagyon meleg volt…

2.nap Szántód(Balatonföldvár)-Balatonmáriafürdő,56.6 tervezett km.

Az időjárás jelentés nem volt túl kedvező,39 fokot jósoltak,ennek jegyében már negyed 9-kor elindultunk.Balatonszárszón megálltunk megnézni a József Attila emlékhelyet.Többször elmentünk már mellette,most volt időnk megállni és elgondolkodni egy kicsit a költő tragikus sorsa felett és megnézni közelről is a csodálatos emlékművet. Az volt a terv,hogy Balatonszemesen megkeressük a temetőben Latinovits Zoltán sírhelyét,de egy nem várt defekt közbejött és némi csúszást okozva lemondtunk erről a tervről.Majd legközelebb… Ahogy fogytak a kilométerek,egyre forrósodott a levegő,Többször mentünk a vízbe,többet pihentünk.Így is sikerült Máriafürdő-Balatonkeresztúrra érnünk már délután 2-kor.A cél teljesítve-gondoltuk-de kis kálvárián mentünk keresztül,míg sikerült szállást találnunk. Gyakorlatilag minden házba bementünk,ahol volt kiadó szoba,de mindenhol teltház és “semmi esélyük itt szállást találni” búcsúszó várt . Ekkor már a hőség és a fáradtság kezdett kínozni minket,mint derült égből a villámcsapás jött a megmentő kiadó lakás.Akkor,amikor mindenhol azt mondták,esélytelen,a központ közvetlen közelében találtam kiadó szobát! Megmenekültünk!igaz,hogy csak 51 kilométer tekertünk aznap,de nagyon belefáradtunk.Nem kell ecsetelni,milyen élvezettel toltunk le 15 perc alatt fejenként két doboz Sopronit… Az éjszaka itt is forró volt,csak pirkadatra enyhült a meleg annyira,hogy elviselhető legyen a klíma. A napi csúcs 39 fok volt.

3.nap,Balatonkeresztúr-Badacsonytomaj (betervezett célállomás és 51 kilométer)

Szintén korán indultunk útnak aznap,még melegebbre kellett számítanunk,és olyan szakaszon,ahol minimális a strandolási lehetőség.A déli partról indultunk,a nyugatin átsuhantunk,Keszthelyet érintve értünk a keleti partra.Balatongyörök és Badacsonytördemic között nagyon szép a táj,szeretek itt tekerni.Szigliget is gyönyörű.Talán itt sikerült feledtetni a forróság idézte nehézségeket.Badacsonytomajba érve.Itt pihentünk egyet,megebédeltünk,és úgy döntöttünk,hogy utunkat folytatjuk,de keressük más a szállást.Végülis a keresés eltolódott,mivel Badacsonyörs,Ábrahámhegy látókörön kívül esett,csak a tóparton kerekeztünk,ezekben a településekben nincs a bringaút körül lakóház,strandövezet.Végül Révfülöpön álltunk meg.Itt egy kis atrocitás tanui,picit résztvevői voltunk. Történt ugyanis,hogy a kijelölt bringúton haladva,egy szemben közlekedő kerékpározók férfi tagja nem épp szalonképes megjegyzéseket tett-akkor még nem tudtam,kire.pillanatok múlva megtudtam ezt is:szembe jött velünk egy gyalogos pár és teljes szélességben elfoglalták a bringautat.A féri volt az út közepén és nem volt hajlandó lehúzódni,elengedni a bringásokat.Nekünk is teljesen le kellett hajtanunk a fűbe.Érthetően,hangosan megköszöntemaz úrnak a semmit, “szívesen” -jött a válasz tőle. Egy gyalogost értünk utol,aki tanúja volt az esetnek,sőt az előző bringás kolléga esetét is látta.Őt is “leszorította” a kedves úriember a fűbe. Hát,ilyen is van.A sétány kezdetén,közvetlenül a mólónál leültünk pihenni egy terszra egy-egy Soproni társaságában.A felszolgáló fiútól kértünk segítséget szállás ügyben.Jó tippet kaptunk,fél órán belül már vissza is jöttünk hozzá megzuhanyozva,fáradtan,de boldogan egy újabb sörre annak tudatában,hogy korán megtaláltuk a szobánkat és az egész délután és az este a pihenésé. Kimentünk strandolni,vacsoráig ott voltunk,aztán este 8-kor felballagtunk a kilátóba. Ezt nem kellett volna.Háromnegyed órűt kullogtunk felfele a hőségben,merő vizesen,porosan,de a kilátóból pompás kép tárult elénk.megérte felmenni oda? Talán. Ez volt egyébként a legkönnyebb szakasz,annak ellenére,hogy Badacsonytomajon túlmentünk és a tervezettnél többet, 57 kilométert tekertünk. A legmelegebb éjszaka várt ránk.

4. nap,Révfülöp-Alsóörs,46 kilométer

Annak a tudatában,hogy nem kell szállást keresni,nem hajtott minket semmi,Kényelmesen haladtunk és értünk Akaliba,a tavalyi csillagtúránk kiindulójához.Megálltunk a mólónál fürdeni,de olyan komoly hullámok voltak a partnál és olyan zavaros volt a víz,hogy lemondtunk a csobbanásról.Meglepő módon a bringaúton alig érezhető széllel találkoztunk,ezért volt váratlan a sok hulláma kikötőben.Ismerve már a távolságokat Tihanyig,majd Füredig,az előbbinél “kivettük” a szokásos pihenőóránkat és Tihanynál csobbantunk egy jó nagyot.A félsziget takarásában sima,szélmentes víztükör és csodálatosan jó,frissítő víz várt ránk. Füreden le volt zárva sétány ezzel egyben a bringaát is.nem volt más megoldás,fel kellett kapaszkodnunk a városon áthaladó 71-es főútra,majd addig azon haladva, a forgalmas úton elérni a város határában a kijelölt kerékpárutat.Csopak,Paloznak és végül Alsóörs,célba értünk.Itt azért meg kellett mászni egy enyhe,de elég hosszú,talán 1 kilométer kapaszkodót az autónkig.Na,itt volt befejezve a túra,46 kilométer után. Felpakoltunk a kocsira és irány a csopaki strand. Jót ebédeltünk,fürödtünk,majd a kora esti órákban hazaindultunk.

***

Összegezve,túl vagyunk a 3., teljes Balaton körutunkon.Elmondhatom,ez volt a legnehezebb túra,az időjárás miatt.összesen 215.5 kilométert tekertünk,ebben benne vannak a rövidebb kitérők elbolygások és szálláskeresések miatt.legfeljebb 5-6 kilométerrel tekertünk többet a kelleténél. Végül is jó volt,a forróság ellenére élveztük,de így nem volt az igazi.Sőt még a strandolás sem ment nagyon,az alvásról már nem is beszélve,a hőség miatt. Sajnos nem tudjuk mozgatni a túra időpontját,akkor kell menni,amikor van rá lehetőség.Ezt leszámítva pozitívumként kell elkönyvelni azt,hogy a bringaút minősége a két évvel ezelőtti túránkhoz viszonyítva sokat javult.persze vannak még javítani való szakaszok,de sok helyen elhárították a zavaró felhólyagzásokat,befoltozták a lyukakat,kátyúkat,egy-két helyen teljesen új nyomvonalú utat építettek és a fű, gazbenövés,veszélyes faág-behajlások az úttestre el voltak hárítva,lekaszálva,szóval karban tartva.
Amin mindenképp lehetne javítani,az a bringaút jelölése.Több helyen rosszul,bagy egyáltalán nem volt feltüntetve az irány pl. útelágazást követően.Volt,hogy egyenes irányba “zsákutca” tábla volt feltüntetve,nem hajtottunk oda be,később kiderült,bizony arra vezet tovább a körút…Volt olyan,hogy a körút végét jelző táblát követően nem volt más választásunk (Ábrahámhegy,Balatonrendes),mint a 71-esen továbbmenni,ugyanis tényleg semmi más megoldás nem volt.kellemetlen,amikor hallod fékezni mögötted a kamiont,mert nem tud elmenni a kerékpáros mellett.

Szóval,lenne még néhány apróság,ami javításra szorul.Másik észrevételem az volt,hogy a szállásadók nem küldik ismerősökhöz és/vagy a konkurenciához a vendéget,ahogy azt néhány éve tapasztalhattam.A kocsmában,tereken megálltam és már kérdezték kell-e szállás,vagy,ha valahol teltházra akadtam,a tulaj már telefonált is és igyekezett az ismerőséhez küldeni. Révfülöp kivételével az előző két helyeken csak az ellenkezőjét tapasztaltam. “…nem ismerek senkit,nem tudom,kihez mehetnek…” Persze nem kötelesek erre,de valahogy furcsa. Az árak sem túl kedvezőek.Drágaság van a Balatonnál.Kétszer meg kell gondolni,kérj-e valamit a büfében úgy,hogy nem tudod az árát…

 

Legutoljára szeretném megköszönni a segítséget doktor Csizinek és a Petrohai házaspárnak.Megkönnyítették a dolgunkat,az előbbi a közbenjárásával,az utóbbiak szívességükkel érdemelték ki hálánkat-köszönjük!

Hőségriadó!!!

 Szerző: - 16:13  Vélemény? »
aug 022017
 

Az biztos, hogy borzalmasan meleg van! Mi más lenne nyáron, emlékszem nehezen kibírható napokra a múltból is. Két dolog azonban lényegesen megváltozott. Egyrészt nem volt ennyire meleg, másrészt nem tartott ilyen hosszú ideig. Egy-egy akkoriban forrónak nevezett nyár után, voltak kifejezetten hűvösek is. Most pedig évről évre egyre keményebb a helyzet. Kárpáthazában nem vagyunk ehhez szokva, mi nem sziesztázunk mint a mediterrán népek, építészetünk is inkább a téli hideget, mint a nyárit hőséget próbálja kívül tartani otthonainkból, munkahelyeinkről. Most már egészen biztos, hogy a globális felmelegedés tézisei nem légből kapottak, valamit nagyon gyorsan lépni kellene, ahhoz, hogy a Föld ne váljék élhetetlenné!

Mi nem tehetünk mást, túlélésre játszunk, s várjuk a megváltó hidegfrontot. S ha valaki kávéházi asztaloknál keres enyhülést, egy képpel és egy ide illő dallal próbálunk ebben segíteni 🙂 !

 

Júl 142017
 

A mai napon, azaz július 14-én, 21 órakor, látványos megnyitóval kezdetét veszi a 17. Világbajnokság, úszás, vízilabda, műugrás és szinkronúszás sportágakban. Ezúttal nemcsak ezeken a versenyeken kiemelkedősen sikeres sportolóinkért szoríthatunk, hanem a rendezés sikeréért, gyönyörű Fővárosunk helytállásáért is! Nagyon szeretném, ha sikerülne, ha ismét akkora energiák szabadulnának föl, mint egy-egy olimpián, vagy a tavalyi foci EB sikeres szakaszában. Nekünk elsősorban magunknak és nem a világnak kell bebizonyítanunk, hogy ha merünk nagyok lenni, azzá is válunk. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

Természetesen követjük az eseményeket! A VB hivatalos honlapja itt található, figyelni fogjuk a versenyeket, eredményeket. Bízom benne, hogy bőven lesz témánk, egyúttal kérek mindenkit, aki a helyszíneken szurkol, ossza meg velünk élményeit. Huj huj hajrá!

 

jún 292017
 

Ha a helyi sajtó – elsősorban az útlezárások miatt – nem foglalkozott volna a “Tour de Hongrie” mezőnyének székesfehérvári áthaladásával, talán nem szereztem volna tudomást az eseményről. Így azonban, mivel munkahelyemtől száz méterre tekertek a versenyzők, kimentem, hogy megnézzem milyen, életemben először, nem képernyőn.

Ténykérdés, hogy csúcsforgalom idején gyakorlatilag az egész város megbénult, hiszen a legforgalmasabb utakon száguldottak a bringások. Morogtak is az emberek rendesen. A felvezető rendőrségi autók és motorosok után érkezett az öt tagú szökevény csoport, rá két percre a mezőny. Az egész egy szemvillanás volt, gépkocsik sebességével mentek el mellettem a versenyzők. Sikerült azért pár használható felvételt készítenem.

Minden esetre ez a néhány perc is közelebb hozta hozzám az országúti körversenyek világát. Egészen más volt karnyújtásnyira látni a mezőnyt, mint a képernyőn. Persze mentek a motorosok, csapatkocsik, mentők, rendőrség, média – egyszóval igen komoly munka egy ilyen versenyt megszervezni és lebonyolítani. Egyedül a “Tour de Hongrie” elnevezéssel van bajom, ha az olaszoknak jó a Giro, a spanyoloknak a Vuelta, nekünk sem kellene a franciákat majmolnunk. Ezzel együtt is örülök, hogy hazánkban egy pillanatra nézője lehettem egy ilyen versenynek, várom, hogy elkezdődjék az “igazi” Tour!