ápr 202015
 

Ma száz esztendeje született Szeleczky Zita színésznő, akinek életpályája egy tragikus kor lenyomata. A csodálatos szépségű és tehetségű művészt, a Nemzeti Színház egykori tagját, a Népbíróság tíz év börtönbüntetésre ítélte, mert “egy ún. „Hungarista Est” keretében elszavalta a Föl a szent háborúra! című, az orosz támadás elleni védekezésre buzdító Petőfi-verset, amit a Rádió is közvetített. 1945-ben emigrált, Ausztria, Olaszország, Argentína után az Egyesült államokban telepedett le, “ahol Wass Alberttel szinte azonnal felvette a kapcsolatot. Levelezésükből kiderül, hogy a későbbiekben az egyetemes magyar ügy szolgálatában végzett munkájukban szorosan együttműködtek.” 1993-ban a Legfelsőbb Bíróság felmentette az 1947-es koholt vádak alól, és teljes rehabilitációban részesítette. 1999. július 12-én halt meg. 2007-ben posztumusz Magyar Örökség díjban részesült.

Emlékezzünk rá, 1956-os Forradalmunk védelmében született írásával!

“Üzenet az Argentin Nőkhöz
és a Világ Asszonyaihoz

Már több mint három hete, hogy az én szeretett hazám, Magyarország, egy kegyetlen ellenség ellen harcol: az orosz megszállás ellen. Egy kicsiny nép, fegyverek nélkül, a Szovjetunió hatalmas katonai ereje ellen. Egy nép példa nélküli hősiessége, melynek vannak eszméi, és képes ezekért meghalni. A lobogó magyar zászló ebben a pillanatban a világ minden országa számára a szabadság szimbóluma. Ez alatt a hosszú huszonnégy nap alatt hányszor érkezetek a hírek, hogy a magyar hazafiak ellenállását elnyomták. Sohasem volt igaz. És most sem az. Magyarország folytatja kétségbeesett küzdelmét, mert nem tud tovább élni az embertelen körülmények között, amit az orosz megszállás, a kommunista kormányzat és ügynökei, a titkosrendőrség tagjai, a magyar nép legkegyetlenebb kínzói rákényszeríttettek. Az ellenállás elnyomásáról szóló hírek hazugságok, hogy ilyen módon győzzék meg a Nyugatot és az ENSZ-t, hogy a magyar nép elvesztette ügyét, és már nem érdemes katonai segítséget küldeni neki. Mialatt pedig a magyar hazafiak harcolnak és reménykednek… reménykednek a szabad országok segítségében… Jönnek a kétségbeesett kiáltások: “Segítsetek, küldjetek nekünk muníciót, már nem bírjuk tovább, harcolnak asszonyaink, gyerekeink. Segítség, segítség; segítsetek!”. . . És a Nyugat hallgat. Az egész tisztességes világ szeretne Magyarország segítségére sietni, de semelyik sem képes lépni. Megbénítja őket az ENSZ! Eközben, huszonnégy napon át folyamatosan ömlött a magyar vér. Oly bőségesen ömlött, amennyire itt el sem tudjuk képzelni. Akik nem halnak meg a harcban, agyon fogják lőni. A gyilkos Kádár bíróságokat hoz létre, ahol titkos perben tanúk nélkül tudják elítélni a vádlottakat, és a kivégzéseket huszonnégy órán belül végrehajtják. Bizony elég lesz, ha valaki így szól: “Ez az ember a kommunista rendszer ellen harcolt”, hogy meghaljon. És ezt fogják mondani minden népek, mert éppen ki nem kelt fel a kommunista rendszer ellen Magyarországon, ez annyira csodálatos volt, hogy az egész nép összefogott, teljesen egységesen, a halálig: a munkások, a bányászok, a hadsereg, a középosztály, a magyar nemesség, férfiak, nők és gyerekek… Egy teljes nép! Bátorságával és erőfeszítésével, halálával bizonyítékát adta a kommunizmus kegyetlenségének…

Ilyenképpen elvekkel és eszközökkel meg fogják gyilkolni az egész magyar népet. Ellenkezőleg, a kommunista internacionálénak nem számít a magyar vér. Egy nép, mely képes meghalni Istenért, a Szabadságért és Igazságért, mindig is gyűlölt lesz a szovjet internacionalizmusnak. “A magyarkérdés szállítás kérdése”, mondta Sztálin, és ha a világ nem lép közbe, népünket nyilvánvalóan Oroszországba fogják deportálni, ahol élelem nélkül és borzalmas körülmények között kell majd dolgozni, míg meg nem halnak. Minden magyar család siratja a szeretett embereket; jön a kemény tél, a nép már tizenkét éve rosszul van táplálva, szűkölködik ruhákban – harcok, agyonlövések, éhség, hideg, deportálások, kínzások, szűkölködés és reménytelenség, és egy keserű kiábrándulás: mialatt ők az egész világért harcolnak, a szabad népek, bár fel vannak fegyverkezve, hagyják őket segítség nélkül meghalni; hagyják hogy legyilkolják őket… És a Nyugat, az Egyesült Nemzetek és a NATO hadserege Nyugat-Európában képesek hidegvérrel nézni, hogy egy nemzet a halál felé vezető útra lép. Egy nemzet, mely magától feláldozta magát, hogy megmutassa az egész világnak, milyen is a “kommunista paradicsom” a valóságban. Az lenne a minimum, hogy az egész világ fegyveresen megsegítse Magyarországot. Legalább! És még legyen hálás, hogy a háború a világ legkegyetlenebb ellenségével nem a saját országaikban zajlik, hanem magyar földön, melyet történelme során annyi alkalommal öntözött a “magyar” vér!”

Forrás

ápr 112015
 

Arany János

“…Vegyél a kezedbe egy szép verset, olvasd el többször is, a szép szavak gazdagítsanak téged! A legtöbb ember – azt mondják – 2-3000 szót használ. Arany János közel 60 000 szót használt fel a műveiben, 60 000-t! Hát akkor érdemes Arany Jánost olvasni? József Attilát? Ady Endrét? Persze hogy érdemes, mert akkor tanulsz, gazdagodsz!…”

(Részlet Böjte Csaba testvér Húsvéthétfőn, Déván elmondott szentbeszédéből (29.perctől).

Április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük a Magyar Költészet Napját. Csaba testvér idézett gondolataihoz nincs mit hozzáfűzni. Honlapunkon ezúttal Arany János Walesi bárdok című költeményével köszöntjük a költőket, írókat, kik műveikkel megőrizték és megőrzik számunkra magyarságunk fundamentumát: édes anyanyelvünket.

 

Sinkovits Imre előadásában
Echo of Dalriada előadásában

feb 272015
 

Néhány napja már elmeséltem, hogy Benedek fiam új iskolába jár, Abára, az Atilla Király Gimnáziumba. Más élet kezdődött, korábbi keléssel, napi kétszer félóra buszon utazással, új társakkal, előzőhöz képest ingergazdag környezettel. A mögöttünk hagyott héten voltak Budapesten néptáncbemutatón, tegnap az iskola diákjai Abán vitték színre Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című alkotását, hétfőn pedig ötnapos tanulmányi kirándulásra mennek Erdélyországba, irány Torockó, Torda, Kalotaszentkirály és környékük. közben kemény munka folyik az iskolában, de mégsem érezzük úgy, hogy fiunk vállára mázsás terhek nehezednének.

“A színpadra róva: Életfa Iskola”

 

 

Az amatőr színjátszás nagyon fontos művészeti ág. A résztvevőknek komoly erőpróba, tanulás, sikerélmény ígérete. Ugyanez iskolai keretek között: a felsoroltakon kívül, az irodalom mély megélését segíti. Benedek iskolatársai fantasztikusat alkottak, hittel, lelkesedéssel, önbizalommal, látható élvezettel adták elő Vörösmarty művét. A színfalak mögött fiatal népzenészek remek zenei aláfestéssel szolgáltak, gyönyörű volt az életfa díszlet, jók voltak a jelmezek, rengeteg munkára, próbára, hosszú szövegek megjegyzésére volt szükség a művészi alkotáshoz, úgy adták elő, hogy közben ügyeltek arra, amit a színészi játék megkíván. Varázslatos volt! Történtek mindezek az iskolai élet és a pedagógia munka részeként, a magyartanárnő vezetésével! Köszönjük!

Koltay Gergőnél aligha fogalmazta találóbban bárki:

“Az égig érő fának, ha nem nő újra ága,
Úgy élj, hogy te legyél, virágnak virága.”

Úgy tűnik, vannak még iskolák, ahol tudják, hogy az Életfát nem dönteni, hanem táplálni kell! Tegnap este azt is láthattuk, milyen amikor virágba borul.

(A fekete keretre kattintva, az oldal elhagyása nélkül indul a fényképek lejátszása.)

aug 262014
 

Öröm és hiányérzet kavargott bennem, amikor letettem Ősi János váci történelemtanár nemrégen megjelent könyvét. Igaz, mikor alig több mint két napja belekezdtem, mindössze annyit tudtam róla, hogy kortárs szerző regényét tartom kezemben, aki Szent László életét regénybe szőtte. Legnagyobb gondom az volt, hogy a mű befejezetlennek tűnt, a Lovagkirály életének korai szakaszát dolgozta csak fel. Azután megtaláltam a magyarázatot: trilógia első részével végeztem, a másik két kötet megjelenésre vár, alighanem legkésőbb jövőév elején polcokra kerül a második rész is.

A hiányérzettől eltekintve, nagyszerű élmény volt a könyv elolvasása. Élvezetes, olvasmányos stílusban ír a szerző, szinte letehetetlen letenni a kötetet. Bár az ifjú Szent László áll a cselekmény középpontjában, sok egyebet láthatunk: a kor életét, falvak, városok rendjét, kiszolgáltatottságát; folyamatosan dúló harcokat és küzdelmeket; besenyők pusztítását; kivégzéseket, az egyházi tized beszedését, őshitű magyarok és keresztények küzdelmét, akár szellemi, akár fizikai síkon. Cselszövések, alkalmi szövetségek, párbajok tartják ébren figyelmünket, az sem baj, hogy az író elrugaszkodik a szigorúan vett történelmi eseményektől, és szabadon engedi szárnyalni fantáziáját.

A cselekményből nem hiányzik a szerelmi szál sem, László és Rásdi, a pogány jósnő beteljesült szerelme, amely tragédiába torkollik, elvégre Béla király, aki hitszegő módon lemészárolta Fehérváron az őshitű magyarokat, másodszülött fia kedvesét éhhalálra ítéli. De a Rásditól kapott, keresztet formázó Turulmadár kíséri és védi Lászlót rögös útja során. Maradva a szerelmi szálnál, később a Váradot építő László feleségül veszi a gyönyörű Rékát, aki leánygyermekkel ajándékozza meg a herceget, de belehal a szülésbe. Mindeközben szemünk előtt építik fel vallon mesterek Váradot, székesegyházzal, várfalakkal.

Ott vagyunk Nándorfehérvár ostrománál, ahol a széthúzó vazallusok összevesznek a prédán, látjuk, ahogyan László párbajozik a hitvány kölyökkirály helyett annak vitézével, ám a küzdelem eldöntetlen marad. A trilógia első kötetének befejező része a mogyoródi csata, ahol Salamon és Géza ütköznek meg, László bátyja oldalán harcol, sebesülten, Koronát hozó angyalok álomképével fejeződik be a trilógia első része.

Számomra azonban nem ezek nyújtották a legnagyobb élményt, hanem László kijevi követi útja, ahogyan vágtatnak a végtelen sztyeppéken, majd magyarokkal találkoznak, akik nem követték Árpádot a négy folyó völgyébe, elmondják Lászlónak, hogy sok magyar él elszórtan a sztyeppéken és a Kaukázus lábánál. László fejében azonnal megfogan az a gondolat, hogy egyesíteni kellene a szétszórtan élő magyarokat! A kijevi udvarban is megjelenik a szerelmi szál: az uralkodó egy éjszakára Lászlónak ajándékozza a szépséges mohamedán rabszolgalányt, akivel szerelem szövődik, ám ármány és cselvetés végül örökre elválasztja őket. László küldetése nem jár sikerrel,  annak ellenére sem, hogy  kisded lányát nőül ígéri a kijevi fejedelem hét éves fiának. Úton hazafelé, hóviharban, lázasan, látomások közt gyötrődve elveszti kísérőit, majd a Kárpátok keleti lankáin élő székely falunagy házában ébred, aki furcsa beszéde közben, folyamatosan nyílvesszőket készít… Tőle tudja meg László, hogy létezik egy kódex, valahol Erdély mélyén, egy régi kolostorban, abban írva vagyon, hol van Atilla kardja. Felépülve hazatér Váradra, amint kitavaszodik útra kél, hogy megkeresse a Gyulafehérvár környékén található kolostort. Nagy nehezen szót ért az öreg szerzetesekkel, közülük a titkok őrzője, amint megosztja azokat Lászlóval, nyomban meghal. A kódexet már régen elrabolták, ám megtudjuk, hogy különös írásjelekkel – talán rovásírással – önmagától íródik tovább, ha a titokzatos karddal valami történik.

Nagyon várom a folytatást. Ősi János teret engedett szárnyaló fantáziájának, fikció és történelem kavarog regényében, mindezeket kiváló, élvezetes stílusban tárja olvasói elé. A mű irodalmi értékén túl, arra is kiválóan alkalmas, hogy felébressze az olvasó érdeklődését egy rendkívül izgalmas történelmi korszak iránt.

Végül ne felejtkezzünk el a könyvben írt eseményeket megjelenítő nagyszerű tusrajzokról, melyek P. Szathmáry István alkotásai.

Mindenkinek elolvasásra ajánlom a művet és izgatottan várom a folytatást!

(Kritikát, ismertetőt és beszélgetést a szerzővel, kiadóval itt találtok, valamint itt is.)

Júl 292014
 

Időben fényévnyi távolságnak tűnik, pedig alig pár hónapja írtam néhány sort, a budapesti “Caravaggiótól Canalettoig” című kiállításról. Ennek kapcsán hívták fel Megyeridoki barátomék figyelmemet arra, hogy Medúzafej címen Passuth László tollából elolvashatom a művész élettörténetének regényét. Hosszú hónapokba telt, mire befejeztem a könyvtárból kölcsönzött művet, nem volt könnyű olvasmány.

Ki volt Passuth László, hol a helye a magyar irodalom arcképcsarnokában? 1900-ban született Budapesten, húsz esztendős koráig Kolozsváron élt. Szegeden jogi diplomát szerzett, műfordítóként dolgozott, írásai már az 1920-as évek közepétől számos folyóiratban megjelentek. 1937-ben született első regénye, amelyet huszonhat történelmi témájú követett, ezek mellett több útleírása, tanulmánya, önéletrajzi írása is megjelent. A Medúzafej 1979-ben, Balatonfüreden bekövetkezett halálának évében került először kiadásra.

1571-ben született Michelangelo Merisi Caravaggio nevű településen, 1610-ben halt meg Porto Ercole-ban. Kalandos életét Passuth csodálatosan írta meg regényében. Merisi – művésznevén Caravaggio – bejárta szinte az egész korabeli Itáliát. Tanulóéveit Milánóban töltötte, majd rövid firenzei kitérő után Rómába került, ahol bőkezű egyházi mecénások segítségével számtalan megrendeléshez jutott. Kettős életet élt, vonzották a római utcagyerekek, kocsmák, kártya, majd egy utcai verekedés során kardjával halálosan megsebezte ellenfelét, így menekülnie kellett Rómából, a biztos halálos ítélet elől. Rövid ideig Nápolyban élt és alkotott, majd Máltára hajózott. Bár felvették a Máltai Lovagrend tagjai közé, újra verekedésbe keveredett, ahol egy lovag súlyosan megsebesült. Bebörtönözték, de megszökött és Szicíliába menekült. Innen újra Nápolyba vezetett útja, majd pápai kegyelemben reménykedve hajón indult Rómába. Máltai üldözői (?) azonban ezelőtt megverték, egyre betegebb lett, malária kínozta. Hajója kikötött Porto Ercoléban, ahol – minden ok nélkül – letartóztatták. Mire kiengedték, hajója már elindult, és ő megpróbálta a tengerparton utolérni, miközben súlyos maláriás rohamot kapott. Annyi bizonyos, hogy 1610. július 18-án a tengerparton, teljesen magára hagyatva halt meg. A pápa kegyelmet közlő levele két nap múlva érkezett…

Dióhéjban ennyi volt élete, festményei sok helyen láthatók. Miben áll Passuth zsenialitása? Azt a nyersanyagot, amely Caravaggio sorstörténete, csodálatos regénybe formálta. A festő útját követve megismerkedünk a korabeli Itália életével, olyan részletességgel, amely az író fantasztikus műveltségéből, tárgyi tudásból ered. Úgy láttatja velünk a kort, hogy fantáziáját nem engedte szárnyalni, mondatait olvasva azt érezhetjük, magunk is ott vagyunk a római csapszékekben, főpapok előszobáiban, zötykölődünk postakocsikon, hánykolódunk vitorlásokon, esszük a börtön penészes kenyerét. Ott állunk a megrendelő mellett, amikor Caravaggio teljesíti kívánságát, legyen az a Lovagrend Nagymesterének portréja, vagy egy újonnan épült templom oltárképébe öntött bibliai jelenet. Számomra a regény csúcspontja a máltai rész, Passuth tökéletes precizitással rajzolja meg a lovagsziget történelmét, földrajzát, életét, a hierarchiát, a lovagok privilégiumait; részt veszünk Caravaggio lovaggá avatásának szertartásán, jótékony homály fedi bebörtönzésének valódi okát. Szökésének és Szicíliába menekülésének leírása kalandregénybe illó, lélegzetelállítóan izgalmas epizód. Végtelenül szomorú, ahogyan magára hagyottan, értelmetlenül éri a halál a kietlen, kopár szigeten, Porto Ercole-ban. Ki tudja, ha időben érkezik a pápai kegyelem és a művész visszajut Rómába, mennyi alkotással bővíthette volna még a világ festészetének kincsestárát?

Passuth László regénye nem könnyű olvasmány, azonban nagyszerű élmény, ahogyan a zseniális Caravaggio életét bemutatja, nem mellesleg mélységeiben, kimerítő alapossággal megismerhetjük egy történelmi léptékben rövid korszak Itáliájának életét. Képzőművészet, irodalom, történelem, művészettörténet, egyháztörténet, szociológia élvezetes szintézise Passuth regénye. Egyedül azt sajnálom, hogy nem a kiállítás megtekintése előtt került kezembe, alighanem egészen más szemmel néztem volna Caravaggio alkotásait. A mű ahhoz is kedvet csinált, hogy elolvassam Passuth többi regényét, hiszen  szép számmal születtek magyar történelmi témájúak is.

 

ápr 112014
 

 J.A.-nak

(költészet napjára)

 

Több mint 100 éve, hogy megszülettél,
de sohasem felejt téged a nép,
tolladból született sok csoda,
köszönet érte neked, Attila.

Verseid olvasva, néha Nagyon fáj,
de ekkor a Mamára gondolok,
aki megy, s teszi a dolgát némán,
robotol a kapitalizmus kegyetlen ormán.

A sok fájdalmat halomra hordja a világ,
s ordítja- nagyon fáj, állj!
A Dunánál ülsz most is,
és nézed, ahogy némán úszik a dinnyehéj,
s nem leszel árnyék, ahogy jósoltad,
mert szívünkben örökre megmaradsz.

ápr 112014
 

1905 április 11-én látta meg a világot József Attila. Születésnapja 1964 óta a költészet napja Magyarországon.

József Attila: De szeretnék…

De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni, kelni,
S öt forintér kuglert venni.

Míg a cukrot szopogatnám,
Új ruhámat mutogatnám,
Dicsekednék fűnek, fának,
Mi jó dolga van Attilának.