A tavalyi tábor sikerén felbuzdulva idén is megrendezésre került a Kormorán-Kobak Nyári Tábor. Idén Pusztavámon a Malomerdő Panzió adott otthont a rendezvénynek, a 64 táborlakónak és vendégeinek.
A Vértes Erdő mesés területére vasárnap délelőtt érkeztünk meg, és nekiálltunk a sátorfelállítás útmutatójának tanulmányozásának. Az prototípust lelkesedéssel és nagy erőkkel építették az akkor már megérkezett táborlakók, és hozzátartozóik. A Félegyházi Táncsoport érkezése után gomba módjára jelentek meg a 2×2 szermélyes sátrak. A nagyon finom ebéd után kialakultak a szállásbeosztások is. Vacsorát követően tábornyitó közös beszélgetés következett. Megtudtuk, milyen programok várnak ránk az elkövetkező napokban….
Elsősorban zenélés, énekelés, néptáncolás, de fakultatív kézműves foglalkozások, Athinával bőr karkötők készítése, Edinával rovásírás tanulás várta a táborozókat.
Hétfőn reggel két busz várt minket, hogy fél 8-kor elindulhassunk Szentendrére a Skanzenbe. Délelőtt gyors koreográfiatanulásba fogtunk a néptáncosokkal, majd a komoly munka is elkezdődött. A Kormorán zenekar legújabb zenealbumának dalaihoz készültek felvételek az MTVA stábjával, Koltay Gábor rendezésében. Rengeteget táncoltunk, mozogtunk, és kellően elfáradtunk. Éjfél körül értünk vissza a táborba, és senkit sem kellett ringatni.
Reggel 7 órakor – mint azt tavaly már megszokhattuk – zenés ébresztő keltette a tábort. Kis hangmérnökünkre, a 12 éves Reinwarth Ricsire a tábor egész ideje alatt számíthattunk, minden technikai gondot megoldott.
Kedden reggelizés utána a Vértes Erdő ZRT-től jött hozzánk két erdész, akik egy könnyed erdei sétára vittek minket. Akkor tudtuk meg, hogy a sátrainktól néhány méterre igazi erdei állatkert van őzikével, szarvassal, muflonnal.
Délután nekiláttunk a Kormorán új lemezének főcímdalát adó Angyalok énekének megtanulásának. Kiosztásra kerültek a kották, és nekiláttunk a szólamok elosztásának, gyakorlásnak. Vacsora után megtartottuk az első hivatalos összpróbát, ami még nem volt tökéletes, de már éreztük, hogy alakul a dal.
Szerdán délelőtt Szőke István Attila tartott rendhagyó irodalomórát. Nyelvtörők, gyerekversek, hangzottak el, és a csapat végül megalkotott – az erdő szélén – a Laza farkas című kis versikét, melyet megtanultunk elmutogatni is. Az ebédet követően ismét a hangszerek kerültek előtérbe, és gyakoroltunk. A vacsora utáni összpróba már jobban ment, mint előző este. A felszabadult zenészek hangszerei is könnyebben elkezdtek más dalokat is játszani.
Csütörtökön délelőtt Jenei Szilveszter tartott a táborban egy kis koncertet, azt követően a gitárosok kaptak tanácsokat tőle és az időközben megérkező Borhi Mikitől.
A Vadkerti család is csütörtökön érkezett. Épp időben, hogy Bence csatlakozhasson a hegedűsök csapatához, akikhez szintén csütörtökön érkezett oktatójuk, Gáspár Álmos.
A bográcsban főtt vacsora után megtartottuk a táborzáró ünnepséget, kiosztásra kerültek az emléklapok és jutalmak, majd a zene és a tánc vette át a szerepet. Az Angyalok éneke összpróba után a Félegyházi Táncsoport legfrissebb tánclépéseit tekinthettük meg, Athina énekelt Harangozó Marci gitárkíséretével, Sipos Imi is inkább a gitárt szorongatta és énekelt, de verseket is szavalt nekünk, majd hajnalig tartó beszélgetésekkel zártuk az estét.
Pénteken ebéd előtt lebontottuk a sátrakat, és összetakarítottunk magunk után. Délután kocsi konvojban indultunk Tatára, az Országos Erdész Egyesület vándorgyűlésének helyszínére. Izgalmas utazás volt, többször meg kellett állnunk és visszafordulnunk, de így lettek elsőkből utolsók, és minden alkalommal kellemes integetésekkel örültünk az előtünk- és mögöttünk közlekedőknek.
Élmény dús, mozgalmas hét volt. Jó volt találkozni a tavalyról ismerős arcokkal, és megismerni az új táborlakókat. Rengeteg ügyes, tehetséges gyerekkel töltöttük együtt ezt a rövidke hetet. Jó volt együtt dolgozni, nyaralni.
A gyerekek kérdőíve szerint pedig, az egyetlen szavazatos „Nem tudom” mellett minden más szavazó a „Jövőre is tuti jövök :D” -re adta voksát….
