ápr 232018
 

Mondják: hazánkban csak tízmillióan értenek a focihoz. A kosárlabdáról nem szól a fáma, ám ha magamból indulok ki, még annyira sem, mint egy átlagos fotelszurkoló… Jött a hír, hogy a soproni kosárlabdázó lányok – foci analógiával – BL döntőt játszanak hazai pályán! Ennek hallatán a vasárnap estémet a televízió előtt ülve töltöttem.

Fotó: Leczovics Zsolt

Bár a Sopron – mondhatjuk – sima vereséget szenvedett, egyáltalán nem bántam, hogy megnéztem a döntőt. Maga a játék elképesztően gyors, ezen a szinten a kitűnő állóképesség nem lehet kérdés, azonban ebben a sportágban a villámgyors helyzetfelismerésen nagyon sok múlik. No meg a szerencsén. Számtalan dobás volt, amelynek végén a gyűrűn szédelgett a labda, szinte gondolkodott, hogy beessen-e vagy ne…

Tapasztalatlan nézőként teljes mértékben a kommentátorok véleményére hagyatkozom, akik elmondták, hogy a Jekatyerinburg játékosai világklasszisok (alig akadt köztük orosz név), nagyon sikeresek az európai mezőnyben. Ez látszott is, mindvégig vezettek, uralták a játékot és biztos kézzel dobták a pontokat.

A Sopron mindvégig hősiesen küzdött, tartották a lépést az ellenféllel, de csodát nem tudtak tenni. Azt hiszem maximális teljesítményt nyújtottak, emelt fővel távozhattak a küzdőtérről. Ne feledkezzünk meg a közönségről sem, a zárt térben, bődületes hangerővel buzdították a magyar csapatot.

Örvendek, hogy láttam a meccset!

Finom egytálétel

Finom egytálétel

Hosszúhetényről csodálatos emlékeim vannak! Pécstől nem messze, a Keleti-Mecsek lankái között megbújó község hosszú erdei túrák kiindulópontja volt. Püspökszentlászlót érintettük először, a varázslatos kastélyt, arborétumot, kápolnát; következett Kisújbánya az őslakosság nélküli település, amely üdülőfaluvá vált; végül Óbánya, ahol a Trinkstube-ban leöblíthettük a hosszú túra porát. Régen volt, talán igaz sem volt… A televízióban sok gasztronómia [folytatás]

Soli Deo gloria!

Soli Deo gloria!

“Most kell szerénynek lennünk, mert most van mire.” (Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke) Elképesztően nehéz időszak volt. Tudtuk, hogy négyévente választásokat tartanak, hogy az istenadta nép beleszólhasson sorsába. Lehet fanyalogni, de jobbat mindeddig senki sem talált ki. Megpróbálom összeszedni érzéseimet és élményeimet, hogy mindezeken túllépve, visszatérhessünk a kultúra és a sport világába. Talán Hódmezővásárhely. A városban [folytatás]

Utazás vágyaim villamosán...

Utazás vágyaim villamosán…

Azokban a percekben, amikor ezek a sorok megjelennek, lezárják az urnákat, megkezdődik a szavazólapok feldolgozása. Fogalmam sincs mi lesz az eredmény, mit tartogat a jövő, de jó alkalom ez arra, hogy utam vége felé haladva átgondoljak és megfogalmazzak néhány kívánságot. Ha a családra gondolok, elsősorban az egészség jut eszembe. Mert ha egész-ség nincs, semmi sincs. [folytatás]

Választás előtt nem sokkal...

Választás előtt nem sokkal…

Az alábbiakban közzéteszem Rudi levelét. Kedves Barátom, volt Játszó-, vagy Osztálytársam, volt, vagy jelenlegi Munkatársam, Rokonom! Kérlek, tisztelj meg azzal, hogy elolvasod ezt a levelemet, bár politikáról szól, amit talán utálsz. Persze nem tudom, hogy miért, mert a politika rólunk szól. Rólad, rólam, az életünkről, a hazánkról. Én mindenesetre elkezdem, még nem tudom, milyen hosszú [folytatás]

Magyarország felszámolása

Magyarország felszámolása

Csurka István már húsz esztendeje világosan látta, leírta hogy mi lesz azoknak a folyamatoknak a végük, amelyek már akkoriban kezdtek körvonalazódni. Európa megszállás alatt áll, s hogy Magyarországot ez mindeddig alig érintette, leginkább a jelenlegi politikai hatalom ellenállásának köszönhető. Ám “demokrácia” van, az urnák elé járulhat a nép, hogy hálából elkergethesse őket. A talaj előkészítve, [folytatás]

Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása

Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány elindult, és [folytatás]